Orvosi Hetilap, 1940. november (84. évfolyam, 44-48. szám)

1940-11-02 / 44. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Boeminghaus, H.: A húgyvezetőkő conservativ és műszeres kezelése

1940. 44. szám. ORVOSI HETILAP ellenőrizzük a katheter átjárhatóságát; eldugult kathe­­ter rosszabb a semminél. Kíséreljük meg a kő mellett több kathetert felvezetni; ha azután ezeket egyszerre húzzuk ki, — szerencsés esetben —, a követ is eltávolít­hatjuk. Az ureterkatheter arra is lehetőséget nyújt, hogy közvetlenül a követfogó húgyvezető részletre gyógyszere­sen hassunk, így pl. novocain, tutocain vagy 4°ío-os papa­­verin-oldat instillatiója a vérbőséget csökkenti, s ezzel a nyálkahártyaduzzadást lelohasztja, továbbá görcsoldó hatású. Glycerin, paraffin-olaj, stb. instillatiója csu­­szamlóssá teszi a húgyvezetőt. Közvetlen hatást azon­ban ezek elvégzése után nem láttam. Az intramuralis húgyvezetőszakasz szűkülete, me­revsége, vagy az ureterostium phimetikus beszűkülése esetében megkönnyíthetjük a kő átlépését, ha a húgy­­vezetőnyílást tágítjuk, vagy azt átmetsszük. Számos mű­szert ajánlottak erre a célra: tágító kathéterek (Dour­­maschkir, Jahr), sondák rácsavart olivákkal (Walther, Bürger, Lichtenberg), műszerek, amelyek a húgy­vezetőt tágítják (Papin, Meyer, Gottstein, Brandford, Lewis), ballonkathéterek (Nitze, Casper, Jahr és Papin). André, Blum és Chevassu, laminaria-tágítást ajánlanak. Intramuralis kövek esetében az ureter-tető átvágá­sát kés, vagy ollószerű műszerekkel eszközöljük. (Papin, Bumpus), a diathermiás kés bevezetése óta az ilyen célra megfelelő elektródokat is szerkesztettek (Young, Bürger, Ringleb, Caulk és mások.) Maga a coagulatio nem éppen előnyös a nyílás tágítására, illetve át­vágására, azonban az elektromos vágási eljárás annál inkább. Marion szerint nem egészen ártalmatlan műtét az ureterszájadék átmetszése, mert utána stenosisokat és a szájadék elégtelenségét észlelték. A felső nyálka­­hártyaszél átvágása mindenesetre nyugodtan végezhető, azon túl legyünk óvatosak. Többen próbálkoztak cystoskop segítségével eltávo­lítani a követ. Ez elég egyszerű abban az esetben, ha a kő a szájadékból kikandikál; magasan fekvő kő ese­tében azonban csak komplicált kőfogók segítségével kí­sérelhető meg. Heitz,Boyer, Blum, Pflaumer, Chevassy, Delvaux, Böhringer, Mc­­Carthy, Papin és mások szer­kesztettek ily kőfogókat. Használatuk nagy gyakorlatot igényel s így gyakorló orvos kezébe nem valók. A Zeiss-féle eljárás kacskatheterrel dolgozik, mely­nek lumenében bélhúr van, amely a katheter végét hurokká hajlítja, ha meghúzzuk. E katheter segítségé­vel rendszerint eltávolítható a kő, ha sikerül azt a kő mellett felvezetni és hurokká átalakítani. Óvakodjunk az erőszakos húzástól, ha enyhe húzásra nem sikerül, 100—150 g-os állandó húzást alkalmazzunk Dege aján­latára. Két esetemben sikertelenül alkalmaztam ezt az eljárást. Zeiss több, mint 200 esetben eredményesen al­kalmazta a hurokkathetert. Eredményei alapján ma a legegyszerűbb és legjobb eljárásnak tekinthetjük. A kő eltávolítása csak egy tünetet szüntet m­eg, a kőbetegség azonban tovább tart. Számos eljárást dolgoz­tak ki a kőképződés meggátlására. Már régebben ét­rendi előírásokkal igyekeztek elkerülni a kő kiújulását, de újabb vizsgálataink azt bizonyítják, hogy ez csak másodrendű tényező. Nem bizonyított még teljesen az A-vitaminhiány-elmélet sem. (Gáspárján, Owtschinni­­kow, Joly, Higgins, stb.) A Mandl—Uebeiher-féle elmé­let, mely a mellékpajzsmirigy túlműködésében véli fel­fedezni a húgykőképződés okát, nem állja meg a helyét. A kőképző­ anyagok fokozott kiválasztása és azok­nak kikristályosodása a vizeletben, nem elégséges a kő­képződéshez. Általában Newcomb nyomán feltehetjük, hogy a vizelet védőkolloidjainak hiánya a labilis kolloi­dok hatását segíti elő (fibrin, mucin), így, ha kevés chondroitinkénsav és nucleinsav van a vizeletben, a fent­említett nyákanyagok ismeretlen hatások következtében coagulálnak és kő magvát képezhetik, amelyre a kris­tályok rétegesen csapódnak le. Kétségtelen, hogy a központi és környéki sympathi­cus nagy szerepet játszik a kőképződésben. Erre utal az ideges constitutio összefüggése a habitualis phosphat­­oxalat-, és uratvizeléssel, valamint az ilyen rohamok időbeli összefüggése a lelki izgalmakkal, másrészt pedig több kísérleti munka, amely kimutatta, hogy a vagus­­izgalom fokozott Ca-kiválasztást von maga után. Ellin­­ger és Hirt részleges veseidegtelenítés után a vizelet H- ionconcentratiójának változását figyelték meg. Hát­gerincbénulásban szenvedő betegekben felettébb gyak­ran képződik ki, még­pedig oly mértékben, amelyet a kisérő körülmények: csökkent húgyvezető peristaktica, fokozott csontmésztelenítés, rendszerint fennálló fertő­zés­t nem magyaráznak. Úgy látszik tehát, itt is az innervatio zavara az igazi kórok. Eddig még nem sikerült a védőkolloidok fokozott kiválasztását a vizeletben biztosítani. Eimer vizsgálatai kimutatták, hogy közepes hús-táplálkozás fokozza a nucleinsav-kiválasztást. Ebből arra következtethetünk, hogy étrendi szabályokkal semmiféle gyógyító, vagy megelőző hatás nem érhető el, sőt bármilyen egyoldalú étrend siettetheti a kőképződést, illetve annak növe­kedését. Biztos azonban, hogy nem közömbös a kristály­­képződésre sem, milyen hígításban tartalmaz a vizelet kristályos anyagokat. Ezért kerüljük mindazokat a gyó­gyító eljárásokat, — pl. izzasztás, — amelyek a vizelet besűrítésére alkalmasak. Rendeljünk ivókúrákat indiffe­rens teákkal, mint pl. hársfatea, kamillatea, vagy pedig a természetes gyógymódok ajánlotta teákkal, amelyek diuretikus hatással rendelkeznek saponin-tartalmuk révén (Lickint­). Igen ajánlható destillált víz itatása (Rowsing, Ochs­­ner). Straub szerint a destillált víz ártalmasan hat a gyomornyálkahártyára, ezért literenként két evőkanál dextroport ad a vízhez, így a vérrel isotonnás, de só­mentes folyadékot nyerünk. A destillált víz erősen emeli a vizeletkiválasztást, csökkenti a fajsúlyt és elő­segíti a maradéklegény, hugyang és szöveti chloridok kiválasztását. Rubricius ugyanezen okból a gasteini thermalvíz használatát ajánlja, mert literenként csak 0,33 g ásványt tartalmaz. Minden kőműtét után itas­sunk a beteggel elalvás előtt nagyobb vízmennyiséget, mert a vizeletkiválasztás és annak továbbvitele reny­hébb az alvás alatt. Kőműtétből felgyógyult betegekkel végeztessünk sok mozgást.. Igyekezzünk megszüntetni minden aka­dályt, amely vizeletpangást okoz. (Ureter stricturák, protikus vesék, hydronephrosisok.) Ügyeljünk arra, hogy minden fertőzést megszüntessünk és a vizelet reactiója állandóan savanyú maradjon. Ez különösen a másodlagos phosphatkövek esetében fontos. Az O. H. kiadványait olcsón kapják meg­ kiadóhiva­talunktól hátralékban nem lévő előfizetőink. A pénz előre beküldése után azonnal bérmentve küldjük meg az alábbi igen hasznos könyveket : Soós Aladár: Étrendi előírások IV. bővített kiadás.............................. 5.— P Horváth Boldizsár: A gyakorló or­vos orthopaediája. 230 old., 110 ábra és 16 old. műmelléklettel 4 — Krepuska István : A füleredetű agy­tályogok kór- és gyógytana . . 4.— „ Benderek István és Külley László: Gyógy­masszázs és mechano­terápia. 240 oldal, fűzve . . . 4.— „ A befizetési lap hátlapján az összeg rendeltetését kérjük feltüntetni. Utánvétellel történő rendeléskor a portaköltséget is felszámítjuk. 563

Next