Orvosi Hetilap, 1941. május (85. évfolyam, 18-22. szám)

1941-05-03 / 18. szám - Mező Béla: Az idült izületi megbetegedések kezelésének új módja

1941. 18. szám. ORVOSI HETILAP (J. of. A., mod. ass. 1929. 93. sz.) gondoltak először arra, hogy az izületi gyulladások és a symp. ideg­rendszer közt összefüggés lehet. Ők a nem gyógyuló izületi gyulladásokat a symp. dúcok és a syrap. ösz­­szekötő ágak kiirtásával gyógyították és jó eredmé­nyeket értek el. H. Meyer bécsi intézetéből került ki az az ér­dekes megfigyelés, hogy cocainozással lényegesen csökkenteni, sőt megakadályozni lehet a mustárolaj által okozott panophthalmitist, valószínűleg azért, mert a cocain megszünteti azt az axonreflexet, amely az érző idegek izgalmát átvezeti az edénytágítókra. Ehhez hasonló észlelésről számolt be W. Meyer ber­lini sebész, aki a súlyos izom és ízületi gyulladások gyógy­tartamát a felére tudta leszállítani, ha érzés­telenítő szerekkel a reflexpályákat megszakította. A vegetatív idegrendszer az izületi gyulladások keletkezés­ére is befolyással lehet. Bélák Sándor és munkatársai munkásságából tudjuk, hogy a szerve­zet nem fajlagos védőanyagainak (az alexineknek, plakinoknak, leukineknek, obsoninoknak) a terme­lése a vegetatív idegrendszerrel szoros összefüggés­ben van. A symp. idegrendszer ephedrinnel, vagy villanyárammal történő izgatására pl. a szervezetbe jutó fertőző csirokkal szemben azonnal sorompóba lépő nem fajlagos védőanyagok mennyisége hatal­masan megnövekedik (1 óra alatt 30%nkal), míg a parasymp. izgatására ezen anyagok mennyisége csökken. Ezzel ellentétben a fajlagos védőanyagok (antitoxinok, aglutininek, praecipitinek, haemolysi­­nek) termelését a symp. izgalom csökkenti, a para­symp. izgalom pedig növeli. Ezek szerint tehát a nem fajlagos védőberendezések a symp., a, fajlagos védekező berendezések pedig a parasymp. tónus ki­lengésével állanak összefüggésben (Bélák). Ha te­hát a szervezet nem fajlagos védekező berendezése kielégítő, a szervezet a fertőzéssel megbirkózhat, úgyhogy megbetegedés nem jön létre. Ha azonban ez a védekező beredezés nem kielégítő, akkor a szer­vezet megbetegszik és pedig a baktérium életereje és a szervezet pillanatnyi védekező készsége közti erőviszony szerint a fertőzés idült vagy heveny lesz, s adott esetben heveny, vagy idült izületi gyulladás keletkezhet. Bergmann a vegetativ idegrendszer teljes egészé­nek váltakozó ingerlékenységét tartja kórosnak, s a vegetativ stigmatizáltságon belül az egész egyénre kiterjedő sympathicotoniás és parasympathicotoniás állapotot tételez fel. Bélák ezzel ellentétben (»Klima­wirkungen auf die vegetative Einstellung« című munkájában) azt mondja, hogy a sympathicotoniás, illetve parasympathicotoniás állapot a szervezetnek egyes működéseire is vonatkozhat és akkor, amikor a vegetatív idegrendszer egyik tagjának bizonyos működési területén tonus változás van, akkor más testrészeken ezzel ellentétes tónusváltozás jön létre. Ha pl. valamely testrész kis artériáin sympathicoto­niás (adrenergiás) érszűkülés jelentkezik, a test más részén kiegyenlítő parasympathicotoniás (choliner­­giás) értágulás létesül. Ezek szerint egy szervezeten belül egy időben parasympathicotoniás, illetve sym­pathicotoniás jelenségeket is észlelhetünk. A »trophikus zavarok keletkezése és gyógyí­tása« című munkámban (B. O. U. 1940.) rámutattam arra, hogy az idegekre gyakorolt nyomás, az ide­gekre terjedő gyulladás, a symp. ganglionok gyulla­dása és valamely gyulladásos területről kiinduló tartós reflexinger is okozhat sympathicotoniát. Ezek a kóros, illetve tartós ingerek helyüknek megfelelően sokféle megbetegedést s így izületi elváltozást is okoz­hatnak. Észleleteim megerősítik Bélák megállapítá­sait. Hangsúlyoztam, hogy sokszor a gyulladásos góctól távol eső symp. ganglionok nyirokutak útján történt megbetegedése a kóros symp. izgalom meg­indítója. Ezt a feltevésemet alátámasztja Fischer és Kaiserling (D. Z. J. Chir. 1940) észlelete is, akik ér­zékennyé tett, allergiás állatok gerincoszlop előtti symp. dúcaiban gyulladást tudtak előidézni, úgy­hogy a medence kötőszövetébe serumot fecsken­deztek. Amikor az i. e.-t a hólyaggyulladások, a vég­tagok trophikus zavarai és a gyomorfekély kezelésé­vel kapcsolatban ismertettem, akadtak, akik az i. e. hatásában kételkedtek. Azt mondták, hogy a hólyag­­gyulladás kellő kezelés mellett eddig is meggyó­gyult; hogy a végtagok trophikus zavarai már egy­szerű fektetéssel is jól befolyásolhatók; hogy a gyo­morfekélyek kellő diéta és nyugalom mellett külö­nös kezelés nélkül is meggyógyulnak. A kétkedők figyelmét bizonyára elkerülte az, hogy i. é.-vel csak olyan súlyos megbetegedéseket kezeltem, amelyek a szokásos gyógyító eljárásokkal nem voltak befolyá­solhatók. Az izületi gyulladások i. é.-s gyógyered­­ményének ismertetésekor sokkal könnyebb helyzet­ben vagyok. Itt szabad szemmel látható, hogy az olyan esetek, amelyek a kezelés minden eshetőségét felhasználva sem javultak, gyógyszeres alátámasztás nélkül csupán i. é.-re rohamosan meggyógyulnak. Az izületi gyulladások kezelésekor az i. e. hatását bonyolult vizsgálatok nélkül mindenki könnyen el­lenőrizheti. Az izületi duzzanatok megkisebbednek, a végtagok mozgási korlátozottsága és fájdalmas­sága megszűnik. Az izületi mozgások szabaddá vá­lása a legelfogultabb észlelőt is meggyőzheti arról, hogy i. é.-vel súlyos elváltozások is milyen mélyre­hatóan befolyásolhatók. Az adrenalinmentes i. é. hatása több részből te­vődik össze. Az érzéstelenítést 3—6 naponként az eset súlyossága szerint meg kell ismételni. Nagyon súlyos esetben 7—8, sőt több érzéstelenítésre is szükség lehet. Ha ezeket az eseteket veszem számí­tásom alapjául, mivel az adrenalinmentes érzéstele­nítés 1—1 óránál tovább nem tart, a 4—5 heti keze­lésre összesen 7—8 órai érzéstelenítés esik, ami a tartós gyógyulást nem magyarázza meg. Legfonto­sabbnak, amint az már H. Meyer is felvette, a gyul­ladásos területről kiinduló kóros reflexek megszün­tetését tartom, amely a kis ütőerek görcsének ki­kapcsolása révén az ízület jó vérellátását biztosítja. Az ily módon keletkező bő ütőeres véráramlás meg­javítja a gyulladásos terület táplálkozását, de azon­kívül bőségesen szállít oda védőanyagokat is, ame­lyek az ízületben megbújt, eltokolódott kórokozó csi­rák elpusztítását lehetővé teszik. A symp. vezetés kiiktatása után keletkező bővérűség a nagy és kis ütőerek kitágulásának a következménye, tehát aktív bővérűség, s ezért sokkal értékesebb, mint a Bier­­ei jár­ással előidézett pangásos hyperaemia. Az arte­­riolák tágulása következtében a bőrhőmérsék lénye­gesen emelkedik, ezért a helyi hőmérsék emelkedése a jól alkalmazott symp. érzéstelenítés fokmérője. Az első érzéstelenítések után gyakran, 39°-ot is meg­haladó lázat is észleltem, ami az izületi üregekben és a szövetekben felhalmozódott toxikus anyagok­nak a vérbe jutásával magyarázható meg (auto­­vaccinálás). Az eredmény kialakulásában a bővérűségen kí­vül kétségtelenül egyéb tényezők is szerepelnek,. 243

Next