Orvosi Hetilap, 1941. május (85. évfolyam, 18-22. szám)
1941-05-03 / 18. szám - Mező Béla: Az idült izületi megbetegedések kezelésének új módja
1941. 18. szám. ORVOSI HETILAP (J. of. A., mod. ass. 1929. 93. sz.) gondoltak először arra, hogy az izületi gyulladások és a symp. idegrendszer közt összefüggés lehet. Ők a nem gyógyuló izületi gyulladásokat a symp. dúcok és a syrap. öszszekötő ágak kiirtásával gyógyították és jó eredményeket értek el. H. Meyer bécsi intézetéből került ki az az érdekes megfigyelés, hogy cocainozással lényegesen csökkenteni, sőt megakadályozni lehet a mustárolaj által okozott panophthalmitist, valószínűleg azért, mert a cocain megszünteti azt az axonreflexet, amely az érző idegek izgalmát átvezeti az edénytágítókra. Ehhez hasonló észlelésről számolt be W. Meyer berlini sebész, aki a súlyos izom és ízületi gyulladások gyógytartamát a felére tudta leszállítani, ha érzéstelenítő szerekkel a reflexpályákat megszakította. A vegetatív idegrendszer az izületi gyulladások keletkezésére is befolyással lehet. Bélák Sándor és munkatársai munkásságából tudjuk, hogy a szervezet nem fajlagos védőanyagainak (az alexineknek, plakinoknak, leukineknek, obsoninoknak) a termelése a vegetatív idegrendszerrel szoros összefüggésben van. A symp. idegrendszer ephedrinnel, vagy villanyárammal történő izgatására pl. a szervezetbe jutó fertőző csirokkal szemben azonnal sorompóba lépő nem fajlagos védőanyagok mennyisége hatalmasan megnövekedik (1 óra alatt 30%nkal), míg a parasymp. izgatására ezen anyagok mennyisége csökken. Ezzel ellentétben a fajlagos védőanyagok (antitoxinok, aglutininek, praecipitinek, haemolysinek) termelését a symp. izgalom csökkenti, a parasymp. izgalom pedig növeli. Ezek szerint tehát a nem fajlagos védőberendezések a symp., a, fajlagos védekező berendezések pedig a parasymp. tónus kilengésével állanak összefüggésben (Bélák). Ha tehát a szervezet nem fajlagos védekező berendezése kielégítő, a szervezet a fertőzéssel megbirkózhat, úgyhogy megbetegedés nem jön létre. Ha azonban ez a védekező beredezés nem kielégítő, akkor a szervezet megbetegszik és pedig a baktérium életereje és a szervezet pillanatnyi védekező készsége közti erőviszony szerint a fertőzés idült vagy heveny lesz, s adott esetben heveny, vagy idült izületi gyulladás keletkezhet. Bergmann a vegetativ idegrendszer teljes egészének váltakozó ingerlékenységét tartja kórosnak, s a vegetativ stigmatizáltságon belül az egész egyénre kiterjedő sympathicotoniás és parasympathicotoniás állapotot tételez fel. Bélák ezzel ellentétben (»Klimawirkungen auf die vegetative Einstellung« című munkájában) azt mondja, hogy a sympathicotoniás, illetve parasympathicotoniás állapot a szervezetnek egyes működéseire is vonatkozhat és akkor, amikor a vegetatív idegrendszer egyik tagjának bizonyos működési területén tonus változás van, akkor más testrészeken ezzel ellentétes tónusváltozás jön létre. Ha pl. valamely testrész kis artériáin sympathicotoniás (adrenergiás) érszűkülés jelentkezik, a test más részén kiegyenlítő parasympathicotoniás (cholinergiás) értágulás létesül. Ezek szerint egy szervezeten belül egy időben parasympathicotoniás, illetve sympathicotoniás jelenségeket is észlelhetünk. A »trophikus zavarok keletkezése és gyógyítása« című munkámban (B. O. U. 1940.) rámutattam arra, hogy az idegekre gyakorolt nyomás, az idegekre terjedő gyulladás, a symp. ganglionok gyulladása és valamely gyulladásos területről kiinduló tartós reflexinger is okozhat sympathicotoniát. Ezek a kóros, illetve tartós ingerek helyüknek megfelelően sokféle megbetegedést s így izületi elváltozást is okozhatnak. Észleleteim megerősítik Bélák megállapításait. Hangsúlyoztam, hogy sokszor a gyulladásos góctól távol eső symp. ganglionok nyirokutak útján történt megbetegedése a kóros symp. izgalom megindítója. Ezt a feltevésemet alátámasztja Fischer és Kaiserling (D. Z. J. Chir. 1940) észlelete is, akik érzékennyé tett, allergiás állatok gerincoszlop előtti symp. dúcaiban gyulladást tudtak előidézni, úgyhogy a medence kötőszövetébe serumot fecskendeztek. Amikor az i. e.-t a hólyaggyulladások, a végtagok trophikus zavarai és a gyomorfekély kezelésével kapcsolatban ismertettem, akadtak, akik az i. e. hatásában kételkedtek. Azt mondták, hogy a hólyaggyulladás kellő kezelés mellett eddig is meggyógyult; hogy a végtagok trophikus zavarai már egyszerű fektetéssel is jól befolyásolhatók; hogy a gyomorfekélyek kellő diéta és nyugalom mellett különös kezelés nélkül is meggyógyulnak. A kétkedők figyelmét bizonyára elkerülte az, hogy i. é.-vel csak olyan súlyos megbetegedéseket kezeltem, amelyek a szokásos gyógyító eljárásokkal nem voltak befolyásolhatók. Az izületi gyulladások i. é.-s gyógyeredményének ismertetésekor sokkal könnyebb helyzetben vagyok. Itt szabad szemmel látható, hogy az olyan esetek, amelyek a kezelés minden eshetőségét felhasználva sem javultak, gyógyszeres alátámasztás nélkül csupán i. é.-re rohamosan meggyógyulnak. Az izületi gyulladások kezelésekor az i. e. hatását bonyolult vizsgálatok nélkül mindenki könnyen ellenőrizheti. Az izületi duzzanatok megkisebbednek, a végtagok mozgási korlátozottsága és fájdalmassága megszűnik. Az izületi mozgások szabaddá válása a legelfogultabb észlelőt is meggyőzheti arról, hogy i. é.-vel súlyos elváltozások is milyen mélyrehatóan befolyásolhatók. Az adrenalinmentes i. é. hatása több részből tevődik össze. Az érzéstelenítést 3—6 naponként az eset súlyossága szerint meg kell ismételni. Nagyon súlyos esetben 7—8, sőt több érzéstelenítésre is szükség lehet. Ha ezeket az eseteket veszem számításom alapjául, mivel az adrenalinmentes érzéstelenítés 1—1 óránál tovább nem tart, a 4—5 heti kezelésre összesen 7—8 órai érzéstelenítés esik, ami a tartós gyógyulást nem magyarázza meg. Legfontosabbnak, amint az már H. Meyer is felvette, a gyulladásos területről kiinduló kóros reflexek megszüntetését tartom, amely a kis ütőerek görcsének kikapcsolása révén az ízület jó vérellátását biztosítja. Az ily módon keletkező bő ütőeres véráramlás megjavítja a gyulladásos terület táplálkozását, de azonkívül bőségesen szállít oda védőanyagokat is, amelyek az ízületben megbújt, eltokolódott kórokozó csirák elpusztítását lehetővé teszik. A symp. vezetés kiiktatása után keletkező bővérűség a nagy és kis ütőerek kitágulásának a következménye, tehát aktív bővérűség, s ezért sokkal értékesebb, mint a Bierei járással előidézett pangásos hyperaemia. Az arteriolák tágulása következtében a bőrhőmérsék lényegesen emelkedik, ezért a helyi hőmérsék emelkedése a jól alkalmazott symp. érzéstelenítés fokmérője. Az első érzéstelenítések után gyakran, 39°-ot is meghaladó lázat is észleltem, ami az izületi üregekben és a szövetekben felhalmozódott toxikus anyagoknak a vérbe jutásával magyarázható meg (autovaccinálás). Az eredmény kialakulásában a bővérűségen kívül kétségtelenül egyéb tényezők is szerepelnek,. 243