Orvosi Hetilap, 1941. május (85. évfolyam, 18-22. szám)
1941-05-24 / 21. szám - Fröhlich Ottó: Az elsődleges végbélsarcómákról
1941. 21. szám. ORVOSI HETILAP az ép bőrterületen végzett sparificatio nyomán csak 1,5 cm átmérőjű lobos reactio jelentkezett. A controll lobos jelenségeket egyáltalában nem mutatott. Mivel magyarázhatnék az említett jelenségeket! Preisich a tuberculosus allergia lényegéről (C. H. 1940.) úgy nyilatkozik, hogy a gümőbacillusok széteséséből és anyagcseretermékeiből származó tuberculint a gümő reticuloendothel sejtjei apotuberculinná alakítják; ez az anyag a tuberculintól, mely csupán allergén tulajdonságokkal rendelkezik, abban különbözik, hogy valódi antigen sajátságokkal bír s ezért a szervezet részéről antitest, antiapotuberculin képzést indít. Gözsy és Vásárhelyi (Tuberculosis IV. évf.) a tisztított tuberculinról (mit is ilyet alkalmaztunk) úgy nyilatkoznak, hogy az nem antigen, hanem csupán hapten (»haptenen értünk minden olyan anyagot, mely csak magasabb molekulájú anyaghoz kötve tud valódi antigénhatást kifejteni, önmagában csak specifikus kötődésre képes, de ekkor typusos serologiai reactiót ad a kész ellenanyaggal«. — Lovrekovich—Tomcsik—Lőrinc: Bakteriológia), azaz adsorbenshez kötve képes ellenképzést kiváltani. A tuberculin tehát a szervezeten belül bizonyos átalakulásra szorul, hogy antianyagtermelést indíthasson meg. E megállapítások teljesen fedik Preisichnek állatkísérleti leleteit és az ezekből levont megállapításait. A kész antigént nevezzük apotuberculinnak. Azt a jelenséget, hogy általában a Preisich-féle kezelés kapcsán a tuberculin reactio erősségében egyre csökken, úgy magyarázzuk, hogy a szervezet kellő mennyiségű antiapotuberculint képes termelni és ezzel nyeri pozitív anergiás állapotát. Ugyancsak a szervezet fokozott antianyagtermelése mellett szól az is, hogy a tuberculin-kezelés kapcsán, annak ellenére, hogy a betegek úgyszólván minden esetünkben láztalanná váltak, súlyban gyarapodtak, s a gyógyulás egyéb jeleit is mutatták, a vérsejtsüllyedés fokozódott (az antitesteket tartalmazó, durvább dispersitású globulin fractió szaporodott). Ha a szervezet oly áthangolódásáról van szó, melynek legobjectívebb jelensége a tuberculinérzékenység csökkenése, a szervezet actív immunizálódási folyamata következtében, mi magyarázza a fent leírt eseteinkben a régi P.-próba reactiválódását! Feltételezzük, hogy az első Pirquetpróba alkalmával a bőrbe jutott tuberculin oly nagy mértékben bántalmazta helyileg az antiapotuberculin-képzést, hogy ha a szervezetbe egy bizonyos időn belül, bizonyos individuálisan különböző ingerküszöböt meghaladó mennyiségű tuberculin jut, a régi Pirquet-próba helyén gyulladásos jelenségek támadnak. A második vagy későbbi P.-próbák egy esetünkben sem reactiválódtak! Lehetne-e más magyarázatot is találni, mint az antiopotuberculinképzés ideiglenes helyi bénulását! A leírt jelenségek magyarázatára alkalmasnak látszik az az elgondolás is, hogy az első próba helyén lefolyt gyulladásos jelenségek után fokozott hajlamosság, gyulladáskészség maradt vissza. Az esetben, ha erről lenne szó, úgy a próba reaktiválódásának igen gyakori jelenségnek kellene lenni. Valószínűbbnek tartjuk az előbbi magyarázatot. Az antiapotuberculin-képzés helyi bénulása múló jelenség. Ezt onnan tudjuk, hogy hoszszabb idő múltán a régi Pirquet-próba helyén végzett újabb P.-próba az ép bőrterületen végzettnél nem jár erősebb gyulladásos jelenségekkel. Az itt tárgyalt négy esetünkben támadt reactiválódás oka abban van, hogy az azt kiváltó inger azon időn belül hatott, mely alatt az antiapotuberculin-képzés helyi bénulása még fennállott. A Horthy Miklós Tudományegyetem sebészeti klinikájának közleménye. (Igazgató: Vidákovits Kamilló ny. r. tanár.) Az elsőleges végbélsarcomákról. Irta: Fröhlich Ottó dr. műtőorvos. A végbél elsőleges rosszindulatú daganatai — rákok és sarkomák — arányszámát nézve, szembetűnik, hogy a sarkoma a rákhoz viszonyítva feltűnő kis számban fordul elő. Ez kiviláglik a következő adatokból: Wortmann szerint 203 végbéldaganat közül 114 elsőleges rákra 1 sarkoma esik. Hochenegg szerint 560 carcinomára 6 sarkoma. Corner és Fairbank 175 bélareinoma mellett 7 végbélsarkomát talált. A klinikánkon észlelt 78 elsőleges rák közül 1 sarkoma fordult elő. Ez adatok alapján kb. 100 elsőleges végbélrákra jut 1 sarkoma. Az elsőleges végbélsarkomák e kisszámú előfordulása alapján talán nem lesz érdektelen az alábbi eset ismertetése, melyet 1939. év novemberében észleltünk klinikánkon. 48 éves nő. Hat hónap óta állandóan bélhurutban szenved, állandó hasmenését székrekedés sohasem váltotta fel. Széklete véres, cafatos volt. A bejövetele előtti utolsó két hónapban különösen székelés végén egy kevés vér is távozott. 4 év óta kb. 10 kg-ot soványodott. Étvágya időnként gyenge. Családi anamnésisében daganatra utaló támpont nincs. 1934-ben mellhártyagyulladása volt. 1938-ban kivették manduláját. Közvetlenül a végbélnyílás felett baloldalt kis tyúktojásnyi, puha, mirigy-tapintatú, sima, gömbszerű, vérzékeny felszínű, alapja felett elmozgatható termenagyobbodás van, amelynek egyik szélén a nyálkahártya tömöttebb; különben a daganatot a nyálkahártya csak körülveszi, belőle mintegy szemrésből kikandikál. Efölött, ameddig ujjal csak fel lehet nyúlni, több kisebb, ép nyálkahártyával fedett, mozgékony, hasonló termenagyobbodás érezhető. Az alsó daganatból történt próbakimetszés kórszövettani vizsgálata az előzetes kórismét igazolta; a daganat lymphosarkomának bizonyult. A végbélben előforduló elsőleges sarkomaféleségek legnagyobb százalékáta melanosarkomák adják, melyeket sokan hámeredetűnek mondanak. Ezenkívül orsó-, kereksejtű és kisebb számban lymphosarkomák. Kiindulásukat illetően Exner, Rendel Curt az orsósejtűeket mysarkomáknak tekiintik, míg a lymphosarkomák a végbél nyiroktüszőiből erednek, amit, ezeknek megfelelően elhelyezkedésük is mutat. Esetünkben is a daganatok felülről lefelé sorba helyezkedtek el. Az esetek nagy százalékában a daganat az ampulláris részben helyezkedik el. Megjelenési alakjukra nézve három főtypus különböztethető meg: 1. Diffuse, beszüremkedve terjedő, melyben olykor a bélfal teljes körforgata vesz részt. 2. Göbös, gyakran multiplex és 3. nyeles vagy polyposus alak. A kór előhaladása folyamán éppen ezért nem egyszer találkozunk a végbél szűkületével. A daganat nagysága folytán benyomulva elzárhatja a bél lumenét. Sőt Lapayre egy esetében az ökölnyi végbélsarkoma a hüvely összenyomásával szülési akadályt képezett. Azonkívül különösen a végbélnyíláshoz közelebb fekvő nyeles daganatok előesve elzárhatják a végbélnyílást. Ez elváltozások folyományaként jelentkeznek rendszerint elzáródásos tünetek. A daganat fejlődésére jellemző, hogy kezdetben a nyálkahártya alatt apró göbök formájában jelenik meg. Majd növekedve beboltosul a bél üre felé és felette az eddig rendes és mozgékony nyálkahártya kékes-feketésen elszíneződik. A további fejlődés folyamán a környezettel összekapaszkodik, kiseké- 285