Orvosi Hetilap, 1941. május (85. évfolyam, 18-22. szám)

1941-05-24 / 21. szám - Fröhlich Ottó: Az elsődleges végbélsarcómákról

1941. 21. szám. ORVOSI HETILAP az ép bőrterületen végzett sparificatio nyomán csak 1,5 cm átmérőjű lobos reactio jelentkezett. A controll lobos jelenségeket egyáltalában nem mutatott. Mivel magyarázhatnék az említett jelenségeket! Preisich a tuberculosus allergia lényegéről (C. H. 1940.) úgy nyilatkozik, hogy a gümőbacillusok széteséséből és anyagcseretermékeiből származó tu­­berculint a gümő reticuloendothel sejtjei apotubercu­­linná alakítják; ez az anyag a tuberculintól, mely csupán allergén tulajdonságokkal rendelkezik, abban különbözik, hogy valódi antigen sajátságokkal bír s ezért a szervezet részéről antitest, antiapotuberculin képzést indít. Gözsy és Vásárhelyi (Tuberculosis IV. évf.) a tisztított tuberculinról (mit is ilyet alkalmaz­tunk) úgy nyilatkoznak, hogy az nem antigen, hanem csupán hapten (»hapten­en értünk minden olyan anyagot, mely csak magasabb molekulájú anyaghoz kötve tud valódi antigénhatást kifejteni, önmagában csak specifikus kötődésre képes, de ekkor typusos se­­rologiai reactiót ad a kész ellenanyaggal«. — Lov­­rekovich—Tomcsik—Lőrinc: Bakteriológia), azaz ad­­sorbenshez kötve képes ellenképzést kiváltani. A tu­berculin tehát a szervezeten belül bizonyos átalaku­lásra szorul, hogy antianyagtermelést indíthasson meg. E megállapítások teljesen fedik Preisichnek állatkísérleti leleteit és az ezekből levont megállapí­tásait. A kész antigént nevezzük apotuberculinnak. Azt a jelenséget, hogy általában a Preisich-féle kezelés kapcsán a tuberculin reactio erősségében egyre csökken, úgy magyarázzuk, hogy a szervezet kellő mennyiségű antiapotuberculint képes termelni és ezzel nyeri pozitív anergiás állapotát. Ugyancsak a szervezet fokozott antianyagtermelése mellett szól az is, hogy a tuberculin-kezelés kapcsán, annak elle­nére, hogy a betegek úgyszólván minden esetünkben láztalanná váltak, súlyban gyarapodtak, s a gyógyu­lás egyéb jeleit is mutatták, a vérsejtsüllyedés foko­zódott (az antitesteket tartalmazó, durvább dispersi­­tású globulin fractió szaporodott). Ha a szervezet oly áthangolódásáról van szó, melynek legobjectívebb jelensége a tuberculinérzékenység csökkenése, a szer­vezet actív immunizálódási folyamata következtében, mi magyarázza a fent leírt eseteinkben a régi P.-próba reactiválódását! Feltételezzük, hogy az első Pirquet­­próba alkalmával a bőrbe jutott tuberculin oly nagy mértékben bántalmazta helyileg az antiapotubercu­­lin-képzést, hogy ha a szervezetbe egy bizonyos időn belül, bizonyos individuálisan különböző ingerküszö­böt meghaladó mennyiségű tuberculin jut, a régi Pirquet-próba helyén gyulladásos jelenségek támad­nak. A második vagy későbbi P.-próbák egy esetünk­ben sem reactiválódtak! Lehetne-e más magyaráza­tot is találni, mint az antiopotuberculinképzés ideig­lenes helyi bénulását! A leírt jelenségek magya­rázatára alkalmasnak látszik az az elgondolás is, hogy az első próba helyén lefolyt gyulladásos jelen­ségek után fokozott hajlamosság, gyulladáskészség maradt vissza. Az esetben, ha erről lenne szó, úgy a próba reaktiválódásának igen gyakori jelenségnek kellene lenni. Valószínűbbnek tartjuk az előbbi ma­gyarázatot. Az antiapotuberculin-képzés helyi bé­nulása múló jelenség. Ezt onnan tudjuk, hogy hosz­­szabb idő múltán a régi Pirquet-próba helyén végzett újabb P.-próba az ép bőrterületen végzettnél nem jár erősebb gyulladásos jelenségekkel. Az itt tárgyalt négy esetünkben támadt reactiválódás oka abban van, hogy az azt kiváltó inger azon időn belül hatott, mely alatt az antiapotuberculin-képzés helyi bénu­lása még fennállott. A Horthy Miklós Tudományegyetem sebészeti kliniká­jának közleménye. (Igazgató: Vidákovits Kamilló ny. r. tanár.) Az elsőleges végbélsarcomákról. Irta: Fröhlich Ottó dr. műtőorvos. A végbél elsőleges rosszindulatú daganatai — rákok és sarkomák — arányszámát nézve, szembe­tűnik, hogy a sarkoma a rákhoz viszonyítva feltűnő kis számban fordul elő. Ez kiviláglik a következő adatokból: Wortmann szerint 203 végbéldaganat közül 114 elsőleges rákra 1 sarkoma esik. Hochenegg szerint 560 carcinomára 6 sarkoma. Corner és Fair­bank 175 bél­areinoma mellett 7 végbélsarkomát talált. A klinikánkon észlelt 78 elsőleges rák közül 1 sarkoma fordult elő. Ez adatok alapján kb. 100 elsőleges végbélrákra jut 1 sarkoma. Az elsőleges végbélsarkomák e kisszámú elő­fordulása alapján talán nem lesz érdektelen az alábbi eset ismertetése, melyet 1939. év novemberé­ben észleltünk klinikánkon. 48 éves nő. Hat hónap­ óta állandóan bélhurutban szenved, állandó hasmenését székrekedés sohasem vál­totta fel. Széklete véres, cafatos volt. A bejövetele előtti utolsó két hónapban különösen székelés végén egy ke­vés vér is távozott. 4 év óta kb. 10 kg-ot soványodott. Étvágya időnként gyenge. Családi anamnésisében da­ganatra utaló támpont nincs. 1934-ben mellhártyagyul­­ladása volt. 1938-ban kivették manduláját. Közvetlenül a végbélnyílás felett baloldalt kis tyúktojásnyi, puha, mirigy-tapintatú, sima, gömb­szerű, vérzékeny felszínű, alapja felett elmozgatható term­­enagyobbodás van, amelynek egyik szélén a nyálkahártya tömöttebb; különben a daganatot a nyál­kahártya csak körülveszi, belőle mintegy szemrésből kikandikál. Efölött,­­ ameddig ujjal csak fel lehet nyúlni, tö­bb kisebb, ép nyálkahártyával fedett, mozgé­kony, hasonló term­­enagyobbodás érezhető. Az alsó da­ganatból történt próbakimetszés kórszövettani vizs­gálata az előzetes kórismét igazolta; a daganat lymphosarkomának bizonyult. A végbélben előforduló elsőleges sarkomafélesé­­gek legnagyobb százalékát­­a melanosarkomák ad­ják, melyeket sokan hámeredetűnek mondanak. Ezenkívül orsó-, kereksejtű és kisebb számban lymphosarkomák. Kiindulásukat illetően Exner, Rendel Curt az orsósej­tűeket mysarkomáknak te­­kiintik, míg a lymphosarkomák a végbél nyirok­­tü­szőiből erednek, amit, ezeknek megfelelően elhe­­lyezkedésü­k is mutat. Esetünkben is a daganatok felülről lefelé sorba helyezkedtek el. Az esetek nagy százalékában a daganat az ampulláris részben helyezkedik el. Megjelenési alak­jukra nézve­ három főtypus különböztethető meg: 1. Diffuse, beszüremkedve terjedő, melyben olykor a bélfal teljes körforgata vesz részt. 2. Göbös, gyak­ran multiplex és 3. nyeles vagy polyposus alak. A kór előhaladása folyamán éppen ezért nem egyszer találkozunk a végbél szűkületével. A daganat nagy­sága folytán benyomulva elzárhatja a bél lume­nét. Sőt Lapayre egy esetében az ökölnyi végbél­­sarkoma a hüvely összenyomásával szülési aka­dályt képezett. Azonkívül különösen a végbélnyílás­hoz közelebb fekvő nyeles daganatok előesve elzár­hatják a végbélnyílást. Ez elváltozások folyománya­ként jelentkeznek rendszerint elzáródásos tünetek. A daganat fejlődésére jellemző, hogy kezdetben a nyálkahártya alatt apró göbök formájában jele­nik meg. Majd növekedve beboltosul a bél üre felé és felette az eddig rendes és mozgékony nyálkahár­tya kékes-feketésen elszíneződik. A további fejlődés folyamán a környezettel összekapaszkodik, kiseké- 285

Next