Orvosi Hetilap, 1941. május (85. évfolyam, 18-22. szám)

1941-05-24 / 21. szám - IRODALMI SZEMLE

286 ORVOSI HETILAP 1941. 21. szám. Íyesedik, szétesik és áttéteket képez a bonctani vi­szonyokból adódóan leggyakrabban a májban, rit­kán a tüdőben. A nyirokáttételek az egyes szerzők véleménye szerint aránylag ritkák. Sok esetben a daganat tetemes nagyságot elérve még mindig mozgékony és meglehetősen tünetsze­gény. Azonban mindezek ellenére már gyógyítha­tatlan és műtétre sem, alkalmas. Ennek legfőbb oka, hogy a tünetek nem mindig állanak arányban a daganat nagyságával. Kezdetben, sőt gyakran ké­sőbb is tünet nélkül húzódik meg a daganat. Legfel­jebb határozatlan jellegű, a keresztcsont felé ki­sugárzó kismedencebeli fájdalmak hívhatják fel rá a figyelmet."Nem egyszer találkozunk az ú. n. rej­tett alakjával, mikor is a vérszegénységen és leso­­ványodáson kívül minden más tünet hiányzik. A határozott fájdalmak, székrekedés, véres, véres­­cafatos szék rendesen az inoperábilitás jelei már. Ezenkívül gyakori nehézségek merülhetnek fel az elkülönítő kórisme szempontjából is, mivel pl. a kifekélyesedett daganat könnyen összetéveszthető kifekélyesedett gamma, vagy végbélkörüli fekéllyel. A nyeles sarkoma polypus adenomatosussal. Ez utóbbi esetben ne mulasszuk el megvizsgálni a da­ganat nyelét és annak környezetét sem. Durante szerint az operabilis esetek 80%-ából 40% mint ár­tatlan polypus távolíttatik el és rendesen csak a későbbi szövetvizsgálat deríti ki a rosszindulatú­ságot. Ami a­­kort illeti, főkép a 4—5—6-ik évtizedben szo­ktak fellépni. Habár fiatal korban is előfordul­hatnak, amit Ced­erelli, Gozzi, Knedel által leírt 28 éves nő, 128 éves férfi, 81 éves­ nő esete igazol. A ne­met illetőleg férfiakon gyakoribb, Baltzer és Schu­mann szerint pl. az esetek 92%-a esik a férfinemre. A kórjóslást illetőleg azt mondhatjuk, hogy az esetek túlnyomó részében rossz. Ha még operálható a daganat, akkor csak kiadós csonkolással oldható meg, amikor sor kerülhet a szomszédos szervek, pl. női genitáliák eltávolítására is. A halálozás kb. 22%-ra tehető. Gyógyulás 3 éven túl az operált ese­teknek kb. 13%-ában következik be. Teljesen gyó­­gyultnak mondható Bálinak egy esete, amelyben melanosarkoma eltávolítása után 8 év múlva sem történt kiújulás. Nem operálható esetben, ha passage-zavarok állanak fenn, műtétileg meg kell elégednünk anus praeternaturalissal. A nem műtéti kezelésben fősze­repet a sugártherapia játszik, mely lehet röntgen, rádium. Ezek azonban legtöbbször csak ideig-óráig tartóztatják fel a folyamatot. Esetünkben, egybevetve a tüneteket és a vizsgá­lati leletet, csak a röntgengyógymód kerülhetett szóba. A végbelet majdnem 4 hétig besugározták. A harmadik héten a végbélből a daganat eltűnt. Később, 1940 februárjában áttétek jelentkeztek a hasban baloldalt, majd később mindkét oldalt a nyakon; a sugárkezelés ezekre is jó hatással volt. Néhány besugárzás után a daganatok visszafejlőd­tek. A beteg azóta 8 kg-ot hízott és munkaképes. Az utolsó 4 hétben előbb jobb felkarján, majd bal al­karjának hajlító oldalán keletkeztek az előbbihez hasonló áttétek, melyek egy-két besugárzásra rövi­desen eltűntek. Hogy sorsa mi lesz, azt a jövő mu­tatja meg. Vidéki kortárs szakcikkek helyes és pontos fordítását vállalja. Cím a kiadóban. IRODALMI SZEMLE SEBÉSZET Rovatvezető: ifj. Verebély Tibor és Fedeles Findessen László. A terhesség hatásáról a rosszindulatú daganatok növekedésére. Mankin. (Arch. kimn. Chir. 199­­3.) Rossz­indulatú daganat jelenléte esetén bekövetkezett ter­hesség a prognosist nem rosszabbítja, a daganat nö­vekedést nem fokozza. Szülés vagy vetélés­­utáni időben azonban a daganat gyorsabban nő és a kórjóslat rom­lik. Ezen az alapon nem kívánatos a rosszindulatú da­ganatban szenvedők graviditása, bekövetkezése esetén elsősorban a daganat kezelése kell hogy az előtérben álljon. A terhesség nem szakítandó meg, ellenben­­a daganat kiirtása kísérelendő meg. Az a körülmény, hogy a terhesség alatt a rosszindulatú daganat növe­kedése megáll, a szülés utáni időszakban pedig fokozott növekedésnek indul, a folliculin és lutein ellentétes hatásában keresendő. (F. 8.) Fedeles Findessen László dr. A vertferek falának táplálásáról. Ghitzescu és Ro­­backi. (Arch. kim­. Chir. 199­­3.) A verőerek fala mély­ség­ szerint két helyről nyeri táplálékát, az adventitia és az izomréteg külső része a vasa vasorumból, az ösz­­szes többi réteg diffusio útján közvetlen az érlumen felől. Az adventitia tartalmaz nyirokkapillárisokat is, míg az izomréteg termékeit az interstitiális és lacu­naris nyirokutakba juttatja. A nyirokkeringésben be­következett zavaroknak az arteriafal vizenyőjének elő­idézésében van nagy szerepe, és a későbbiekben asep­­tikus elhalásnak, elfajulásnak, pigment- és mészlerakó­­dásnak lehet az előidézője. Az érfal rugalmassága a fal anyagcseréjének épségétől függ. (F. 9.1 Fedeles Findessen László dr. SZEMÉSZET Rovatvezető: Grósz István. A retinitis albuminurica mint az artériás hyper­tonia következménye. Prof. Dr. Schieck. (Mitneh. Med. Woch. 1941. 1.) A würzburgi egyetemi szemklinika nyugalmazott tanára, Schieck, ki éppen e téren kiváló szakértő, azt fejtegeti, hogy hypertonia nemcsak reti­nitis hypertonica, hanem a retinitis albuminurica (angiospastica) előidézésében is döntő tényező, sőt fel­veti a kérdést, hogy kell-e e két retinitist különvá­lasztani s nem helyesebb-e ugyanazon kórkép két foko­zatának tekinteni. Hiszen ha a vörös hypertonia át­megy a sápadtba, a retina képe is átalakul. Volhard az angiospasmusban a retinomalacia okát látja, Schieck ellenkezőleg előnyösnek tartja. Abban megegyeznek, hogy a retinitis gyógyítására a vérnyomás csökken­tése a legsikeresebb eljárás. (G. 4.) Grósz Emil dr. Periplichiás érváltozások retinitis pigmentosában. Brown és Whitney. (Arch. of Ophth. 1940 nov. Kilenc retinitis pigmentosos beteg capillarisainak viselkedé­sét vizsgálták a limbusban és a körömágyban; mind a kilenc esetben feltűnő elváltozásokat figyelhettek meg. Az erek kanyargósabbak, spastikusabbak voltak a normálisnál, kaliberingadozásokat mutattak. Az ér­hártya ereinek hasonló elváltozásaira következtetnek ebből. Az érelváltozásokkal kapcsolatos anyagcsere­­zavarok magyaráznák meg a neuroepithelium pusztu­lását. (6. 3.) Nagy Ferenc dr. Ophthalmia sympathica és keratitis herpetica. Han­dimann. (Ophthalm. 99. 3.) Áthatoló sérülés utáni sympathiás ophthalmia egy esetében az uveitist her­peses eredetűnek tartja. A második, szem keratitis disciformis alakjában történt megbetegedését a herpes virus sympathiás átvitelének tekinti. Egy további esetben az elsődlegesen megbetegedett szemen a ke­ratitis disciformis volt, míg a 2. szemen endogén úton létrejött neuritis opticit és központi mély kera­­titist észlelt. A két szem gyulladása közti kapcsolatot itt is a herpes virus endogen úton létrejött átvitelé­nek tartja. Kísérleti bizonyítékok nincsenek. (G. 5.) Lugossy Gyula dr.

Next