Orvosi Hetilap, 1941. június (85. évfolyam, 23-26. szám)
1941-06-07 / 23. szám - Linner Bertalan: Zsákvarrótű eltávolítása a szív jobb kamrájából
85. évfolyam. 23. szám. Budapest, 1041. június 7. ORVOSI HETILAP Alapította: JIAHRUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Linner Bertalan: Zsákvarrótű eltávolítása a szív jobb kamrájából. (303—306. oldal.) Lelkes Zoltán: Az emberi magzati mellékvese és a paraganglion aorticum abdominale adrenalintartalma. (306—307. oldal.) Hogyan László: A gümős gönymellűség kezelése enzymatikus oldással. (308—510. oldal.) Pap Károly: A vörösvértestsüllyedés értéke a testegyenészetben. (310—311. oldal.) A beregszászi m. kir. állami kórház sebészeti osztályának közleménye. (Igazgató-sebészfőorvos: Linner Bertalan.) Zsákvarrótű eltávolítása a szív jobb kamrájából. Irta: Linner Bertalan dr. Aristoteles a szív sérülését minden esetben halálosnak tartotta .Fallopio is azt mondta, hogy csodaszámba megy, ha sérült szívvel életben marad valaki. Még a nagy Billroth is úgy nyilatkozott mintegy 51 évvel ezelőtt, hogy »Az a sebész, aki meg akarná kísérelni a sérült szív varrását, bizonyára elveszítené kartársai előtt tekintélyét«. Mégis 6 évvel Billroth idézett kijelentése után Rehn 1896-ban már beszámolhatott első eredményes szívvarratáról! Ezzel az első heroikus szívműtéttel egy csapásra eloszlott az a nagy félelem, amely még a legjobb sebészeket is elriasztotta attól, hogy súlyos szívsérülteket műtéti beavatkozással megmenteni próbáljanak és évről-évre több, immár 500-on felüli sikeres szívműtétről számol be a szakirodalom. Feltűnően sok ide vonatkozó közlemény jelenik meg Szovjet-Oroszországból. Tű a szívben a ritkábban előforduló idegen testek közé tartozik, ezzel szemben meglehetősen gyakoriak a szív lövés- és szúrás okozta sérülései. Maffei 1931-ig az irodalomból 64 esetet gyűjtött össze, melyek közül 45 meghalt. Canuto közleményében további 5 halálos esetet találtam, melyek Maffei gyűjteményéből kimaradtak. 1932-től a mai napig az én esetemmel együtt még beszámoltak 5 gyógyult és 1 halálos esetről, tehát a mai napig összesen 75 tűvel előidézett szívsérülés ismeretes, ezek közül 24 meggyógyult vagy más bajban halt el, 51 pedig meghalt sérülése folytán, tehát 32%-a gyógyulási, 68% pedig a halálozási arányszám; utóbbi feltűnően nagy. Az újabban közölt esetek közül sokkal több gyógyult, így az 1932-től ismertetett 6 eset közül csak 1 halt meg. Ez a javulás annak tudható be, hogy hovatovább több sérült részesül műtéti segítségben, míg a Rákos Rezső: Invaginatio haustri coeci. (311—312. oldal.) Irodalmi szemle. (312—313. oldal.) Könyvismertetés. (314. oldal.) Egyesületi jegyzőkönyv. (314—315. oldal.) Lőrincz Ferenc: Megjegyzés Mészáros A. »Cysticercosis cerebriesete« c. cikkére. (315. oldal.) Vegyes hírek. (316. oldal.) régi esetek közül kevesebbet operáltak meg és közülök sokan hirtelen meghaltak anélkül, hogy életükben felfedezték volna bajukat. Tű háromféle módon juthat a szívbe: 1. gyilkosság (4.3%), öngyilkosság (37.2%) és baleset (58.5%) folytán. A szívsérüléseket előidéző tűk nagyon különbözők: előfordul köztük varró-, hímző-, zsákvarró-, biztosító-, kötő-, nyakkendő- és melltű. Tű a szívbe bejuthat közvetlenül a mellkas falán át a szívtájon ejtett szúráson át úgy, hogy a szúrást szándékosan ejti gyilkos vagy öngyilkos, vagy műhiba folytán az orvos. (szívszúrás thorakocentesisnél: Hinton), vagy a ruházatban elrejtett tű véletlen rászorítása, a tűbe való esés folytán, avagy a véletlenül vagy szándékosan lenyelt tűnek a nyelőcsőn, esetleg a gyomoron és rekeszeken át történő vándorlása révén. Ilyen esetek hysteriás nőkkel, vagy gondatlanságból fordulnak gyakrabban elő. Növényevő állatoknál is találkozunk hasonló esetekkel. A takarmány közé jutott szeg, drót vagy tű, különösen a kérődzők százrétű gyomrának a rekesz felé irányuló erős peristaltikája következtében átfúrja a gyomrot, a rekeszizmot és bejut a szívburokba s halálos genyes perikarditist okoz. (Marek.) A szívbe jutott tű sorsa nagyon különböző lehet. Ha az izomfalban helyezkedik el és nem ér be a szív üregeibe, kötőszöveti tok képződik körülötte s évtizedekig ott maradhat baj nélkül. Ambrose esetében egy néger nő a gyomor és rekesz perforatiójával a szív jobb kamrájába jutott tűt 9 évig viselte ott, míg egyéb bajban el nem halt. Egy megrögzött öngyilkosjelölt kiegyenesített biztosítótűt szúrt a szívébe s mivel ez 18 hónapig semmi bajt nem csinált, automobil alá vetette magát. Boncoláskor a tűt a bal pitvarban találták, mely azt átnyársalta. (Petersen). A szívbe jutott tű különösen kedvező esetben a szíven keresztül vándorolva onnan ki is juthat, mint Nehrkorn 17 éves férfi betegénél, kinek bal szívkamrájába műtét közben az eltávolítási kísérletnél egészen becsúszott a tű s azt nem sikerült eltávolítani. A műtét után 8 nappal készült röntgenfelvétel azt mutatta, hogy a tű már kijutott a szívből és előbb