Orvosi Hetilap, 1941. július (85. évfolyam, 27-30. szám)
1941-07-05 / 27. szám - Buzágh Aladár: A pharmakológiában felhasználható kolloidális aluminiumoxyd tulajdonságairól
85. évfolyam Il. 27. szám. Budapest, 1941. július 5 ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERKESZTŐ : VÁMOSSY ZOLTÁN. SEGÉDSZERKESZTŐ : FRITZ ERNŐ. TARTALOM: Tiszágyi Aladár: A pharmakológiában felhasználható colloidális aluminiumoxyd tulajdonságairól. (351— 353. oldal.) Tóth László: Klinikai kísérletek Antisacerral. (353— 355. oldal.) Humayer Károly: Hypophysis-daganat okozta látászavar javulása mastoiditis műtét után. (356—357. oldal.) Orbán Sándor: Syphilises betegek átvizsgálásának ideggyógyászati tanulságai. (357—358. oldal.) Kő István: Tapasztalatok synthetikus herehormonnal. (359—360. oldal.) Irodalmi szemle. (360—361. oldal.) Könyvismertetés. (361. oldal.) Egyesületi jegyzőkönyv. (362—363. oldal.) Lapszemle. (364. oldal.) Vegyes hírek. (364. oldal és a borítólap III. oldalán.) A pharmakológiában felhasználható kolloidális aluminiumoxyd tulajdonságairól. Irta: Buzágh Aladár dr. egyet. c. ny. rk. tanár. A colloidális fémoxydokon végzett vizsgálataim során rátértem annak a kérdésnek tisztázására, hogy milyennek kell lenni a pharmakológiában előnyösen felhasználható aluminiumoxyd és aluminiumhydroxyd tulajdonságainak. Ennek a kérdésnek aktualitását az a tény adja meg, hogy a gyomortúltengés és a gyomor- és duodenumfekély kezelésében az érdeklődés mind nagyobb mértékben fordul a colloidális aluminiumoxyd-készítmények felé. Ideálisnak tekinthető az olyan készítmény, amely — amellett, hogy a sósavat megkötni képes — azisósav azon concentratiós határain belül, melyek a gyomornedvben általában lehetségesek, könnyen és gyorsan peptizálódik, vagyis colloidálisan oldott állatpiotba jut, illetőleg gél állapotban ki is csapódhat. Csakis ebben az esetben lehetséges, hogy egyrészt a gyomorban oldatban maradjon, másrészt, hogy a gyomor falán kocsonyás réteg is keletkezhessék. Az ideális aluminiumoxyd vagy hydroxyd tehát a gyomornedvben colloidoldatot képez, a gyomor falán pedig, aholl a sósav töménysége nagyobb, adsorbeálódás következtében gélréteget alkot. Ily szempontból vizsgálva a különböző módon előállított colloidális aluminiumoxydokat, egyedül a Magyar Gyógyszertar Rt. kísérleti laboratóriuma által rendelkezésre bocsátott »K« jelzésű, colloidálisan oldható aluminiumhydroxydról állapítottam meg, hogy ez az anyag védő colloid nélkül, tehát más colloid hozzáadása nélkül is híg savakban könnyen peptizálódik, vagyis colloidálisan oldott állapotba jut és savanyú adsorbenseken, mint amilyen például a gyomor fala is, nagy mértékben adsorbeálódik. Ezen »K« jelzésű anyaggal végzett nagyszámú kísérleteim során annak számos olyan sajátságát állapíthattam meg, melyek a magyar orvosközönséget közelebbről érdekelhetik, ezért néhány fontosabbnak látszó kísérleti eredményt a következőkben ismertetek. A száraz készítmény mintegy 75% aluminiumoxydot tartalmaz, a többi alkotórésze víz, vagyis főtömegében aluminiumhydroxydból áll. Már tiszta vízben is meglehetősen állandó suspensiót képez, sőt részben fel is oldódik colloidálisan és pedig 1 ís anyagból 100 cm3 víz mintegy 0,2 g-ot old ki. E mellett nagy mértékben duzzad, tehát erősen hydrophil sajátságú. A készítmény tökéletes colloid jellege főképpen a savakban való peptizálódásánál jut legközvetlenebbül kifejezésre. Savakkal való kölcsönhatásánál érvényesülnek mindazok a törvényszerűségek, melyek a duzzadó gélek peptizálására általában érvényesek. A sav concentratiójától és a gél relatív mennyiségétől függően végbemegy a duzzadás, majd a tökéletes oldódás, illetőleg a hydrogél képződés folyamata. Híg savakban a készítmény gyorsan feloldódik és tökéletes, opalescáló, áteső fényben, sárgásszínű colloidoldatot képez. Az oldat nagy mértékben hydrophyl jellegű, ultramikroszkóppal vizsgálva csakis diffúz 1. ábra.