Orvosi Hetilap, 1941. október (85. évfolyam, 40-43. szám)

1941-10-25 / 43. szám - Kluge Endre: Az agyburkolati vérzés balesetorvosi megítélése

556 ORVOSI HETILAP 1941. 43. szám. egyensúlyát visszanyerje. Kb. 10 év óta fokozatosan romlik az állapota. Mihelyt járni próbál és talpával a földet érinti, lábai azonnal rángatódzni kezdenek; járási tűzben egész teste, különösen tarxa- és hátizmai megfeszülnek, ilyenkor hátradől, elesik; ha az izom­feszülés csak a hátizmokban jelentkezik, előretolt me­dencével, feltűnően nagy léptekkel még tud néhányat lépni; kezed fokozatosan ügyetlenné váltak. — Jelen állapota: Gyengén fejlett, lesoványodott; csontrend­szere ép. Belgyógyászatilag negatív. Vizeletében semmi kóros. Pupillái egyenlőek, kp. tágak, minden tekintet­ben jól reagálnak. A jobb facialis száji ága paretikus. Az agyidegpárok részéről más kóros tünet nincs. Izom­­zat a i. o. végtagokon a balhoz viszonyítva mérsékel­ten megfogyatkozott. Valódi izomsorvadás nincs jelen, fibrillatio nem észlelhető. Az izomzat tónusa általában testszerte fokozott, de a tónusfokozódás erőssége állan­dóan változik. A végtagizmokban fogaskeréktünet. A tonusfokozódás i. o. mindig nagyobb, mint b. o., időnként a tonus a végtagokban csaknem teljesen ol­dódik. J. o. súlyos és állandó adductorspasmus, emel­lett a gastrocnemiások spasmusa következtében a jobb lábfej plantarffexiós tartásban van. A j. o. végtagok enyhébb fokú paresise valószínű, azonban ez objective nem állapítható meg, tekintettel arra, hogy a mozgás­­intenziókor jelentkező durva, önkéntes mozgások és tónusbelövések a lehetséges erőkifejtés megítélését vagy mérését nem engedik meg. Biceps-, triceps- és radialis reflex m. o. egyaránt megtartott; Mayer reflex s. o. hiányzik, b. o. megtartott, hasfali és cremaster reflex m. o. egyformán renyhe. Térd- és Achilles reflex m. o. élénk. j.o. nagyobb mértékben mint b. o. Térdclo­­nás nincs. M. o. hamar kimerülő, rövid ideig tartó láb­­csonás váltható ki. M. o. igen élénk talpreflex fokozott védekezéssel. A felvételkor j. o. Babinski és Oppen­heim tünet, amely azonban az encephalographia után megszűnt. Wa. r. vérben és l­onorban negativ. A liquor­­beli sejtszám 17/3, összes fehérje 23 mg0/*. Pándy és Nonme- Az élt nesaliv, benzoe gyanta r.: 220003200COO­TOO, Schellack és Takata-Ara r. negativ. Az encephalo­graphiás vizsgálat m. o., de különösen b. o. tágult kamrarendszert mutat. — A felületes és a mély sensibilitás ép. A betegen megfigyelhető járási és tónusos rend­ellenességeket a következőképpen csoportosíthatjuk: 1. Legfeltűnőbb a járás alkalmával megjelenő mozgászavar, amely teljesen a Bamberger által leírt saltatorikus reflexgörcsnek felel meg. Mihelyt lá­bára áll, a gastrocnemiusokban c­onusos rángások sorozata indul meg, amely a combizmokra, főképpen az extensorokra és a medence izmaira is kiterjed. ..A rángások ugrándozó, táncoló, szabálytalan el­j­árást nagymértékben akadályozó mozgások form­á­jában jelennek meg. Hasonló c­onusos görcsök hanyattfekve, a talp érintése, karcolása, sőt a láb­ujjak vagy a boka passiv mozgatása által is elő­idézhetők. Egyébként a rángások fekvő vagy ülő helyzetben általában szünetelnek, bár néha fekvő helyzetben kimutatható inger nélkül is megjelennek. Valószínű, hogy ilyenkor a takaró érintése okozta exteroceptív ingerek játszanak szerepet: mozgás­­intenziv, a figyel­mi tevékenység és az indulat azok a tényezők, amelyek az ingerküszöb leszállításával önmagukban küszöbalatti, állandóan jelenlévő exteroceptív ingereket ilyenkor hatékonnyá teszik. 2. Járás közben gyakori az egész test, de első­sorban a tarkó- és hátizomzat tónusos megfeszülése, egy sajátságos tónusbelövelés, amelynek következté­ben az egész test a decerebratiós rigiditásnak m­eg­­felelő módon megmerevedik; a test súlypontjai ilyen­kor hátrahelyeződik és a beteg hátra és kissé balra dől, támogatás nélkül elesik. 3. Időnként a mobilis tónuszavar a torsiós spas­mus formájában jelenik meg, amikor is a járás a dysbasia lordotica jellegét mutatja, de előfordul, hogy­­ 4. a beteg lordotikus tartás közben lábait fel­tűnően emelve, sajátságos nagy léptekkel, makro­­basiásan, feltűnő lassú rhythmussal jár. Ez az utóbbi járási rendellenesség az ú. n. dromedárjárásnak felel meg, amelynek előfordulását Mendel egyes extrapyramidalis bántalmak esetében észlelte. 5. A járászavarban a j. o. pyramis-laesio követ­keztében fennálló adductor-spasmus is kifejezésre jut azáltal, hogy a beteg néhány lépés után jobb­­lábával a járás irányát balra átkeresztezi. 6. Az említett tüneteken kívül felemlítjük még, mint az extrapyramidium bántalmazottságára utaló további tüneteket, a járás közben különböző formá­ban megjelenő légzési tizeket, a tachypnoés roha­mokat, a typusos beszédzavart, amely főképpen a beszédmelódia és a beszédtempó változásában, nem­különben a hangsúlyozás zavarában fejeződik ki és végül a gyakori spontán nevetést. Nem kétséges, hogy a bánfalam kilencéves kor­ban lezajlott enkephalitis lethargica következménye, amely elsősorban a neostr­atumot és kisebb mérték­ben a pallidumot és a substantia nigrát roncsolta. Homályos a­ jelzett j. o. hemiparesis kór származása, különös tekintettel arra, hogy a kórelőzményi ada­tok szerint a jobbláb részéről már a fiatal gyermek­korban bizonyos zavarok állottak fenn. A j. o. vég­tagok izomzatának csökkentebb fejlettsége, a j. o. fennálló reflexfokozódás és az időnként megjelenő kóros reflexek a pyramis-laesiót kétségtelenné teszik. Valószínű, hogy ez a tünetegyüttes egy csecsemőköri vagy magzati enkephalitis következ­ménye és a betegen később fellépő, kinikailag rend­kívül szokatlan és ritka mozgásrendellenességekben megnyilvánuló tüneti kép keletkezésében szerepet játszhatik az i a körülmény is, hogy a kilencéves kor­ban elszenvedett enkephalitis lethargica már csök­kent értékű agyvelőt támadott meg. Esetünkben a saltatorikus reflexgörcs kétségtelenül a hyperkineti­­kus striatum syndroma résztelensége. A »Springtic«­­nek Stiefler által ismertetett kétségtelenül psycho­gen kórszármazású alakjaira nézve a psychogen ticekhez hasonlóan magyarázatul feltehető, hogy ezekben az esetekben bizonyos agytörzsi szerkezetek veleszületett gyengesége áll fenn, amelynek követ­keztében az agykérgi gátlások kikapcsolódása prae­­formált, agytörzsi mozgásképek megjelenésére vezet. Valószínű a psychogen saltatorikus és Springti­ek rokonsága ilyen módon a primitív népeknél elő­forduló vallásos táncokkal, amelyek a tudat foko­zatos beszűkülésével járnak és extatikus állapotba, majd teljes öntudatlanságba mehetnek át. Az agyburkolati vérzés balesetorvosi megítélése. írta: Kluge Endre dr. egyet, magántanár, főorvos. Az alant leírt érdekes esetben postmortalis vizs­gálatról volt szó, tehát csupán iratok és tanúvallo­mások állottak rendelkezésünkre. Egy életbiztosított egyén esetében azt kellett eldönteni, baleset okozta-e a biztosított halálát, vagy sem. A biztosítótársaság a kötvény kifizetését ettől tette függővé. A rendelkezésünkre álló adatok a következők: 1. Az 1938 május 15-én elhunyt X. Y. születési bizo­nyítványa szerint 69 éves volt halálakor, és a halál okául agyvérzés és légzésbénulás van bejegyezve.

Next