Orvosi Hetilap, 1943. május (87. évfolyam, 18-22. szám)
1943-05-01 / 18. szám - Zselyonka László - Razgha András - Predmerszky Tibor: Rheumásokon végzett bőrhőmérséklet vizsgálatok
87. évfolyam. 18. szám. Budapest, 1943. május 1. ORVOSI HETILAP Alapította MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. Folytatták I ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON. Szerkesztőbizottság : HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 12—1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. TARTALOM Zselyonka László, Razgha András és Predmerszky Tibor: Rheumásokon végzett bőrhőmérséklet vizsgálatok. (213—215. oldal.) Katona János: Sporgombás bőrblastomycosus. (215— 216. oldal.) A budapesti Központi Gyógy- és Üdülőhelyi Bizottság Rheuma- és Fürdőkutató Intézetének közleménye. (Igazgató: Bélák Sándor ny. r. tanár.) Rheumásokon végzett bőrhőmérséklet vizsgálatok, írták: Zselyonka László dr., Razgha András dr. és Predmerszky Tibor Rheumás megbetegedésekben a perifériás keringés a normálishoz viszonyítva eltérést mutat.. Ennek alkati, működésbeli és kórbonctani alapjai lehetnek. Ottfried Müller az erek és endorhel csökkent értékűségét hangsúlyozza, Eppinger pedig azt igyekszik bizonyítani, hogy a legkisebb erek változásának van döntő jelentősége. Ruhmann szerint főszerepe az alkatnak van, Klinge és iskolája szerint pedig paraallergiás állapottal állunk szemben. A legújabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a rheumás megbetegedésekben a paraallergiás állapot ú. n. spastikus hyperergia formájában áll fenn (Bélák). Rheumások érrendszerének vizsgálata kapcsán újabban mind több szó esik az arteriovénás anastomosisokról, vagy más néven Hoyer-féle csatornákról, amelyek mint tudjuk, embernél a végtagvégeken (kéz- és lábujjakon) és mint azt sikerült kimutatnunk, az orrhegyen vannak nagyobb számban jelen (Razgha és Zselyonka). A subcutisban az arteriolákból erednek és a subpapillaris venaplexusokba száradzanak, amelyek a cutis alatt legyezőszerűleg terülnek szét. A Hoyercsatornák »shunt«-ként szerepelnek a kapillárisokkal szemben, amelyeknél tágabbak. Jelentőségükre Lewis és Pickering, Grant és Pearson és nálunk Bélák és tanítványai hívták fel a figyelmet. A kutatók régi törekvése, hogy a rheumások és az egészségesek érrendszere közti különbséget valahogyan kimutassák. Ezt többféle módon kísérelték meg. 1. Vizsgálták a bőr színét; 2. a bőr és az ereknek különféle chemiai anyagokkal (Adrenalin, Histamin, Morphin, Cantharidin stb.) szemben tanúsított eltérő viselkedését; 3. próbálkoztak plethysmographiai vizsgálatokkal; 4. kapillarmikroskopiával. Irodalmi szemle. (216. és 219. oldal.) Melléklet: Az Orvosi Gyakorlat kérdései. (33—36. oldal.) Könyvismertetés. (219—220. oldal.) Vegyeshírek. (220. oldal.) Heti rend. (220. oldal.) 5. »megterhelési« kísérletek folyamán a bőrhőmérséklet mérésével és 6. a különféle módon kiváltott érreactiók bőrhőmérséklet módosító hatásának tanulmányozásával. Nagyobb arányokban csak két érdiagnostikai eljárást használtak fel: a bőr hőmérőzését és a kapillaroscopiát. Mivel ez utóbbi semmi jellegzetes észlelethez nem vezetett, újabban főleg a bőrhőmérséklet vizsgálata használatos. A bőr hőmérsékletének mérésére ma már jóformán hibamentesen dolgozó thermoelektromos eszközök állanak rendelkezésünkre, amelyek használata egyszerű, a velük történő mérések gyorsan kivihetők és kiterjedt vizsgálatokra is alkalmasak. A bőrhőmérőzést rheumás betegek perifériás keringésének functionális vizsgálatára Ratschow használta fel először, aki kísérleteiben 60 C°-os hőszekrényt alkalmazott. Pemberton és Wright »megterhelési« kísérleteiben ugyanazon célból a 7 C°-os szobalevegőn való exponálás hatását tanulmányozták. Herzog a reactiv hyperaemiát és a reactiv felmelegedést vizsgálta, Hansen és Snorrason pedig a »hideg göngyölések« utáni hőmérséklet viszonyokat figyelték meg. Minthogy a bőr a szervezet hőháztartásának regulatív szerve, hőmérséklete állandó változásoknak van alávetve és nem képviselhet olyan fix m értéket, mint a szervezet élettani állandói. Ezért összehasonlításra csakis teljesen azonos körülmények között mért bőrhőmérséki adatok alkalmasak. Mindezek szemmeltartásával évek óta folyó bőrhőmérséklet vizsgálatainkat mindig ugyanazon mérési technikával, ugyanabban a helyiségben és teljesen azonos kísérleti körülmények között végeztük. Először az egészséges ember bőrhőmérsékletét tanulmányoztuk. Nagy anyagon végzett vizsgálatainkkal mindenekelőtt a hőtopographiát tisztáztuk, azután a testfelület lehűlését tanulmányoztuk, végül pedig érfunctiósvizsgálatokat végeztünk. A készített hőtopographiát és a lehűlési viszonyokat különböző szobahőmérsékletekre vonatkoztatva közöltük. A normál értékek birtokában jó összehasonlítási alappal rendelkezünk rheumás megbetegedésben szenvedők keringési viszonyainak tanulmányozására.