Orvosi Hetilap, 1943. szeptember (87. évfolyam, 36-39. szám)
1943-09-11 / 37. szám - Bakay Lajos - Benedek László - Juba Adolf: Juxtamedullaris dermoid cysta
446 ORVOSI HETILAP 1943. 37. szám. vecrona az epidermoidok operatív kezelésével kapcsolatban kiemeli ezen képletek nagy hajlamát arra, hogy minden szögletbe és szorosba bekússzanak. Emiatt alakjuk rendkívül változatos lesz. Kiirtásukat az teszi nehézzé, hogy — bár ők maguk falukkal együtt csak nagyon gyengén vannak vascularis,álvak gyakran, különösen az agyalapiak, a környezeti erekkel összekapaszkodnak.. Emiatt a tumorfal kiirtása nagy nehézségekbe ütközik és a kiirtás csak részleges lehet. Critchley és Ferguson után Olivecrona is hangsúlyozza a postoperativ asepticus meningitis lehetőségét, amely a cholesterin tartalmú törmelékeknek a ventriculusok és a subarachnoidealis űrökbe, való behatolásának következménye. A magas lázzal és egyéb alarmáló tünetekkel jelentkező meningitis kedvező prognosissal bír, bár egy esetben Olivecrona a IV. agygyomrácsba betört cholesteatomához csatlakozott asepticus agyhártyagyulladás nyomán halálos kimenetelt észlelt. Az intracranialis dermoid és epidermoid tumorok mellett ezen daganatféleség másik gyakoribb előfordulási helye a gerincvelő alsó szakasza, elsősorban a cauda equina területe; az összes gerincvelői daganatokat tekintve azonban az itt elhelyezett dermoidok szintén rendkívül ritkák. Rasmussen, Bernohan és Adson ismertetik a rochesteri Mayo klinika 557 esetet kitevő gerincvelői daganat anyagát 1939-ig bezárólag. A daganatok közt neurofibroma 29% -ban, meningeoma 25%-ban, intramedullaris daganat 11.5°/o-ban, sarcoma 100/o-ban, extramedullaris haemangioblastoma 8.5%-ban, extramedullaris ependymoma 6%ban, chordoma, 4%-ban, különböző extramedullaris daganat kevert összetétellel 6%-ban szerepelt; ugyanezen rendkívül jelentős intézet Grafton és Kernohan összeállítása szerint az egész központi idegrendszer területét tekintve összesen 15 veleszületetten epithelialis jellegű daganattal, dermoid és epidermoid tumorral találkozott, melyek közül 14 a koponyában, 1 pedig a gerincvelő területén foglal helyet. Ez az öszszehasonlítás azt mutatja, hogy a magában véve is nagyon ritka dermoid kisebb hányadban helyezkedik el a gerincvelő szakaszán, mint az agyvelőben. Fiateau-nak 1911-ben közölt és összesen 213 extra és intramedullaris daganatot felölelő összeállítása 1 intramedullaris és 2 extramedullaris dermoidot, illetve teratomát említ. A gerincvelői szakaszon fellépő dermoid, illetve teratoid daganatokat többek közt Fraser, Hospi, Gowers, Trachtenberg ismertetnek. Részletes, 4 idevágó daganatra vonatkozó klinikai és kórszövettani ismertetés származik Naffziger és Jones-től; ezen szerzők esetei közül a negyedik teljes dermoidnak minősül, míg az első három inkább az epidermoidok körébe tartozik; valamennyi esetben a tumor a cauda equina területén helyezkedett el és műtéti eltávolítás tárgyát képezte. Bradford esetében a daganat már a 3 éves betegnél súlyos tüneteket okozott, míg Grafton és Kernohan tapasztalatai szerint az ilyen tumorban szenvedők átlagos, életkora a műtét alkalmával 22— 23 év, az epidermoidoknál pedig 20 év. A H. de Jong által ismertetett cauda-táji dermoidcysta a hosszú, 11 éves praeoperatív időszakon kívül azzal is kitűnt, hogy viszonylag nagy súlyt, 34 grammot ért el. Miután fejlődési zsavar, hámcsárok elszóródása alkotja a daganatképződés kiindulási pontját, érthető, hogy nem egy esetben más fejlődési rendellenességekkel is találkozunk elsősorban a gerincoszlop területén. Naffziger és Jones 2 esetükben tapasztalták a csigolyák egyes szakaszainak rendellenes kiképzését, H. de Jong pedig a lumbalis 3—5. csigolyákra kiterjedő spina bifidát állapított meg. Az előzetes fajlagos daganat kórismefelállítása szempontjából Grafton és Kernohan is jelentősnek tartják a veleszületett fejlődési zavarok jelenlétét. A spinalis dermiodcysta kitűnik ezenfelül a hosszas praeoperatív időszakával, hogy ez milyen tekintélyes lehet, arra jellemzőek Naffziger és Jones megfigyelései, amelyek szerint az első tünetek jelentkezése és a műtéti beavatkozás, közti idő 16 évet, sőt 32 évet is kitehet. A tüneti képben viszonylag gyakran vezető szerep jut az intensív, fájdalmak formájában jelentkező gyökizgalmi jelenségeknek, melyek lumbalpunctio alkalmával erősen fokozódhatnak, bár kétségtelen, hogy a daganat különleges elhelyezkedése a tünettan kialakításában éppen olyan alapvető jelentőségű, mint a többi extramedullaris, juxtamedullaris daganatnál. A vena jugularis elszorítására fellépő gyökizgalmi jelenségek elsősorban a daganatoknak általában szokatlan nagyságával kapcsolatosak. Az általunk észlelt és műtéti úton eltávolított dermoid eset klinikai adatai a következők: V. G. 31 é. férfinek 4 év óta a jobb alsó végtagja zsibbad, a bokában kezdődik és lassan felfelé terjed; ugyanezen idő óta izomzata is sorvad. Két éve már nehezen jár és az utóbbi időben már csak ülő munkát tudott végezni. Ugyancsak két éve hasogató fájdalmai vannak a csípőjében, melyek kb. 3 hetes időközökben igen erősek, ilyenkor bal alsó végtagja is gyengébb és a vizelete nehezen indul meg. 2 hete a fájdalmak állandósultak, a combjába is felsugároznak és ezen körkörös, szorító fájdalmakkal egyidőben a bal alsó végtagja is gyengébb s mindkét alsó végtagján fájdalmatlan kiütések vannak. A jobb alsó végtagjában, időnként élénk rángatódzás jelentkezik. Jelen állapot: Bélszervi eltérés nincs. Az agyideg körleen, a felső végtagok és a törzs mozgató- és reflexkörében eltérés nincs. Az alsó végtagok izomzata sorvadt; a jobb alsó végtag comb- és különösen az adductior-izomzatában kifejezett fibrillatiok. A sorvadt combizomzatiban elfajulás reactio nincs. Az izomerő mindkét oldalt, de főleg a jobb alsó végtagon szenvedett, a paresis eloszlása, praeldilectiós jellegű és a végek felé fokozódó, m. o. kifejezett spinal-automatismusok. A jobb alsó végtag tónusa, kissé fokozott. Az alsó végtagokon a térd- és a biceps femoris-reflexek kissé lefokozottak; az achilesin reflex m. o- spastikusan fokozott, ugyanitt m. o. labelonus. M. o. Babinski, Oppenheim, Rossolimo, Schuchow,ski tünetek. Hasreflexek a felső sexuanusokban kiválthatók, a középsőkben és alsókban hiányzanak. Jobboldalon L. 1.461. baloldalon L. 3- tól diszralisan fokozódó hypaesthesia. Helyzet-, mozgásérzés m. o. alsó végtagban, az ujjakon hiányzik. A gerincoszlop oisteogrammjaiból kitűnik, hogy a V. lumbalis csigolya, hátsó íve, valamint az I. sacralis, csigolyának megfelelő hátsó ív nem zárt, vagyis spoina bifida occulta van jelen. (1. ábra.) A suboccipitalis liquorban issejtszám 1/3, összfehérje 40 mgr. %, Pándy r. +, colloidgörbék normálisak. A lumbalis lyquiorbiana, sejtszám 52/3, az összfehérje 800 mgr. %, a Pándy r. -f+++, a colloidgörbék a parenchyás és meningealis szakaszokban egyaránt kiesést mutatnak. selliafe r. +, Takata-Ara r. +, 3. típusú. A cisternásan beadott lipiodol descendens, iár X.—XI. háti csigolya magasságában fennakad. (2. ábra.) A műtét (Prof. Bakay) alkalmával behatolás és a gerinccsatorna feltárása a X. háti csigolya magasságában, az összetapadt arachnoidalis lemezek közt, a fennakadt lipiodolt találják, melyet eltávolítanak. A daganat caudalisiabibiannézhető és a XI., valamint, ,a XII. háticsigolyák ívének eltávolítása és a durarmetszés lefele írhaló kiegészítése után kerül szem elé: kb. diónyi, sárgás-vörös színű, dudoros és a gerincvelő legalsó szakaszával szorosan összekapaszkodott csomó (3. ábra), mely egy helyen megreped és belőle sárgás, kenőcsös massa ürül. A daganat egyben történt eltávolítása után az alsó gerincvelő, a cauda equina rostjain és az