Orvosi Hetilap, 1944. január (88. évfolyam, 1-5. szám)
1944-01-01 / 1. szám - Burger Károly: Hydrops foetus et placentaevel kapcsolatos luteincysták
1944. 1. szám. ORVOSI HETILAP sus ovarium volna, nem lehetett. Jobboldalon azonban kifejezetten tapintható volt egy kb. kimarancsnyi petefészek, jeléül annak, hogy abban mindenek szerint luterncysták voltak. Még érdekesebb volt azonban, hogy a gyermekágyban már a harmadik naptól kezdve a symphysis felett a gyermekágyas méh mindkét oldalán egy-egy ,al 8-ik napig növekvő hosszúkás tojásdad alakú, növekedése tetőpontján kb. kétökölnyi cystosus képlet volt tapintható. A 12-ik naponár jobboldali, a 15-ik naptól kezdve mindkét oldali képlet kisebbedni kezd. 4 héttel a méh kiürülése után történt vizsgálatkor a petefészkek ismét rendes nagyságúak voltak. Nyilvánvaló tehát, hogy a luteincysták a gyermekágyban hatalmasan megnövekedtek akkor, amidőn a szülés után közvetlenül csak jobboldalon lehetett kisnarancsnyi cystosus ovariumot kitapintani. Érdemes felemlíteni azt is, hogya gyermekágy folyamán a vizeletben végzett pregnandiol meghatározás azt mutatta, hogy a 2., 4., 6. napról származó vizeletben 5,6 mgr pro liter volt kimutatható; a 7., 14., 15., 22. napon összegyűjtöttben pedig — tehát laibban, amely túlnyomóan abból az időből (14. naptól) származott, amely alatt a cysták visszafejlődőben voltak — 22,5 mgr. pro liter. A 29. napotal ürített vizeletben pregnandiolt kimutatni már nem lehetett. A pregnandiol kiválasztása tehát a luteincysták visszafejlődésekor volt a legkifejezettebb. Az eddig elmondottakból az tűnik ki, hogy hydros foetus et placentaevel kapcsolatban luteincysták lehetnek a petefészkekben. Megtörténik azonban az is, hogy a luteincysták csak a méh kiürülése után nőnek meg. A helyzet ilyenkor is hasonló a mola hydatidosával és chorionepitheliomával szövődő luterncystákéhoz, így az irodalom adatai szerint mola mellett többek között Krömer és Pfannenstiel 17 esetből tízben, Malfatti 13-ból hatban, Bunge 28 esetből 12-ben, Novák 8-ból egyben, Josef és Rabau 6-ból egyben, chorionepithe- Uoma esetén Franki az esetek felében talált Juteincystát, Runge összegyűjtött anyagában 144 esetből csak 34-ben talált említést ilyen elváltozásokról (81-ben nem volt erre vonatkozó adat, 39-ben a petefészkek normálisak voltak),Emil Novak pedig 4 esetből egy esetben sem talált luteincystát stb. De azt is olvashatjuk az az irodalomban, hogy mála esetén is nem egyszer csak a gyermekágy folyamán fejlődnek ki luteincysták, így volt ez Pfannenstiel 3 esetében, Santi esetében pedig a normális nagyságú petefészek a kiürítés utáni hetedik napon »szerecsendiónyivá«, a 11-ik napon naracsnyivá fejlődött, a 29-ik napra ismét normális volt. Czyborra esetében a méh kiürítésekor normálisnak látszó petefészkek 4 és fél hétre narancsnyivá, illetve emberfejnyi nagyságúvá nőttek. Lemann esetében a petefészkek a 8-ik napra nőttek csak meg. (Lásd összegfolalva: Henke— Lubarsch: Handbuch der spec. Path. Anat. und Hist. VII. 3. 168—171. Veit—Stoeckel: Handbuch der Gyn- VII. 129—137.) Ezen rövid közlemény keretében nem kívánok a hydrops foetus et placentae okának kérdésével foglalkozni. Annyit mégis felemlítenék, hogy mind Tschere, Hellmann és Her- Ug, mind magunk (Pallos, Zsigmond) mind pedig Käuffler quantitatív hormonmeghatározásai mutatják, hogy a magzatnak és placentának ezen rendellenessége hormonális dysfunctióval jár együtt. Tscherne szerint a folliculus hormon, Herrnberger, Zsigmond és Käuffler szerint a gonadotrop hormon az, ami ezen esetekben erősen felszaporodik. Tscherne a folliculus hormon túlproductiójával magyarázza az anya anaemiáját, a magzat extramedullaris vérképző gócait, a hypophysis hátsólebeny hormon antidiuretikus hatását és így az anya és magzat oedemáját stb. Ezek közül azonban az anya anaemiája, mint azt Käuffler kimutatta, gonadotrop hormon nagy mennyiségétől ugyancsak bekövetkezhetik. Ha elgondoljuk azt, hogy az eddig ismertetett hydrops foetus et placentae esetek általában többé-kevésbbé súlyos terhességi toxicosis tüneteivel jártak együtt és toxicosis esetén a gonadotrop hormonok mennyisége felszaporodott szokott lenni, valószínű, hogy e körülménynek lényeges szerep jut. Emellett szól az az általam először közölt tény is, hogy hydops foetus et placentaevel kapcsolatban luteincysták is előfordulnak. Felmerülhet még az a kérdés is, hogy a gonadotrop hormonnak ez a nagy felszaporodása részben nem a luteincystákban találja-e forrását (egyik esetünkben Pallos a luteincysta tartalmában 100 cm-re 50.000 egység gonadotrop hormont talált). Erre vonatkozólag azon esetünk ad némi felvilágosítást (Zsigmond), amelyben a gonadotrop hormon mennyisége erősen felszaporodott volt, anélkül, hogy luteincystát találtunk volna-Összefoglalás: 1. Hydrops foetus et placentaevel luteincysták járhatnak együtt, mint arról 1938-ban elsőnek volt alkalmam beszámolni. 2. Ezen luteincysták hydrops foetus et placentae esetén éppen úgy, mint mola hydatidosával kapcsolatban néha csak a méh kiürülése után a gyermekágyban fejlődnek ki, vagy növekednek meg. 3. A hydrops foetus et placentae enyhébb vagy súlyosabb toxicosissal és hormonalis dysfunctióval jár együtt. A gonadotrop hormon túlproductiója és a luteincysta képződés között mindenesetre összefüggés áll fenn. Az egyetemeik székhelyén készült dolgozatokat az ottani egyetemi szakbizottság képviselőihez kell küldeni, a szerkesztőség csak az ő véleményük alapján fogad el közlésre kéziratokat. 3