Orvosi Hetilap, 1944. március (88. évfolyam, 10-13. szám)

1944-03-04 / 10. szám - Batizfalvy János: Scipiades Elemér 1875-1944.

ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-ben. VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, ’ REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, ’ VIDAKOVITS KAMILLÓ. SCIPIADES ELEMÉR 1875—1944. A magyar nőgyógyászat megalapítójának Tauffer Vilmosnak iskolájából kidőlt egy nagy egyéniség, akire még nem is olyan régen úgy tekintett a kívülálló, mintha az idők viharával dacoló tölgy ellenállását hordozná izmaiban és akaraterejében, s íme a halál kérlelhetetlen parancsa elszólította őt is a tudós klinikus hármas tagozatú munkahelye mellől: az íróasztal, a műtő és betegágy s a tanterem színhelyéről. Élete példa­képe a tudós örökös harcokkal vívott, sikerekben és csalódásokban gazdag pályafutásának. 1875-ben szüle­tett C Jászárokszálláson a XVII. század közepe óta hazánkban élő család sarjaként. A létért folyó nehéz küz­delmet már gyermekkorában megismerte, amikor a népes család atyja korán sírba szállva, a kezdő gimna­zista kenyérkeresetre kényszerült. Teljesen magára hagyva küzdötte végig pályáját, a szegénység és egyedül­lét gátlásaival küzdve, Istenáldotta tehetségével. A budapesti egyetemen végezte orvosi tanulmányait, két évig az élettani intézetben, egy évig a belgyógyászati klinikán volt gyakornok, hogy 1900-ban Tauffer tanítványai sorába lépjen. Alig három év múlva »mint nem közönséges tehetségekkel megáldott lucidus koponyát« második tanársegédévé és 10 év múlva adjunctusává léptette elő professzora. Aki valaha is be­pillantást nyerhetett a Tauffer-klinika belső világába, amelynek légkörében a »nagy főnök« tekintélye oly magasan állt, csak az fogja méltányolni azokat az ajánló sorokat, melyekkel főnöke az alig 35 éves Scipiadest habilitációra előterjesztette: »Nem mindennapi tehetséggel megáldott figyelemreméltó búvártalentum, akinek minden munkája magán hordja az exact gondolkodás, a formai szépség és az értelmi világosság jeleit. Azon ritka fiatalemberek egyike, akinek tehetségétől sokat remélhet a magyar orvosi tudomány, annál is inkább, mert szakmáján kívül chemicus, physi­us és mathematicus képzettséggel is bír. Egyéniségét nyílt férfiassága jellemzi, aki érvényesülését nem az életrevalóság apró eszközeivel keresi, hanem alapos tudásával és vasszorgalmú munkássággal igyekszik azt kiérdemelni. Úgy gondolom, nem vagyok elfogult, amikor azt hiszem felőle, hogy kedvező alakulásával a viszonyoknak egykor oszlopos tagja lehet a magyar orvosi tudományosságnak­. Milyen találó jellemzését adta a nagy mester kiváló tanítványának . Az első világháború kitörése után Szerbiába került, majd a katonaságtól szabadságolva 1917-től kezdve 2 éven át a Rókus kórház szülészeti osztályát vezette Tóth István helyetteseként, majd egy évig a Zita-kórház főorvosaként működött, amikor 1920 októberében a Pozsonyból menekült Erzsébet-egyetem szülészeti tanszékére nevezték ki. E megemlékezés szűk keretei nem alkalmasak arra, hogy Scipiades Elemér tudomá­nyos munkásságát méltassuk, csupán néhány kimagasló eredményre szeretnénk rámutatni. A Tauffer- Tóth nőgyógyászati kézikönyv több nagy fejezetének megírásától kezdve, két kötetes szülészeti tankönyvé­nek, valamint számos, nemegyszer monográfia szerű tudományos dolgozatának megírásán kívül élete munkás­ságának legkiemelkedőbb eredményét a tervezett szülészeti kézikönyv I. kötetében , a »Szülészeti propedeu­­tikában« kell megjelölnünk, amely több mint félezer oldalon közel öt és félszáz ábrában az orvosi irodalom óriási anyagának hangyaszorgalmú összegyűjtésével olyan gazdag adattárat bocsátott a szakemberek rendelkezésére, amelyhez hasonló kevés jelent meg a magyar irodalomban. Aki e művét kézbeveszi és végig­lapozza, felismerheti bennük a szerző egyéniségét, törhetetlen szorgalmát, s az anyag aprólékos feldolgozá­sának olyan fokát, amely párját ritkítja. Scipiades Elemérben a magyar orvosi rend egyik nagytudású vezető egyéniségét, az Erzsébet tudományegyetem kiváló tanárát, a tanuló ifjúság páratlan pedagógiai képességekkel megáldott oktatóját, a szülészet és nőgyógyászat európai hírű művelőjét, a hazai orvosi társulatok bátor­­szavú, sokszor félelmetes debatterét, tanítványai pedig — akikért minden fórum előtt síkra szállt -­­ atyai pártfogójukat veszítették el.

Next