Orvosi Hetilap, 1944. május (88. évfolyam, 19-22. szám)
1944-05-06 / 19. szám - Petrányi Gyula: A diastolés véráramlás vizsgálata az ember verőereiben: III. A diastolés hányados állandósága
1944. 19. szám. ORVOSI HETILAP 219 csövet ventilgummival láttuk el és lassan toltuk fel a seben át. Kis erőltetéssel hirtelen ugrott be a cső a mellüregbe, aminek jeleként gyors folyással, ürült onnan a váladék a csövön keresztül kifelé. Ebben az esetben nem kellett thoracotomiát végeznünk. A légmellseb a légmentes kötés alatt gyorsan gyógyult — általában annál gyorsabban, minél magasabban volt a seb. A kötést a legritkábban — szükség szerint — váltottuk s a gyorsan növő egészséges sarjszövet hamarosan zárt empyemavá változtatta az eddigi genynyes légmellet. Nagyfokú boremphysemát nem láttunk, az előforduló kisebb terjedelműek nem sok gondotokoztak. Ki kell emelnünk azonban azt, hogy minden mellkasi seb pontosan ellenőrizendő abból a szempontból, hogy nem közlekedik-e a mellüreggel. Sokszor ,a legfelületesebbnek látszó szilánkseb is áthatoló lehet — ennek felismerése után a seb rögtön légmentesen zárandó. Ezekben vázoltuk a gyógyulás ideális lefolyását. Természetesen ez csak a legritkább esetben volt ennyire folyamatos, a kezelést azonban általánosságban mindig a fentiek szerint végeztük. A kezelés leglényegesebb mozzanata az ilyen sérülések esetében is az, hogy — kerülve az általánosítást — egyéni kezeléssel minden egyes sebesültet külön bíráljunk el. A 49 pyopneumothorax-os sebesültünk közül hatot vesztettünk el (12,2%). Ezek közül egynek specifikus tüdőfolyamata volt, kettő egyik oldali pyopneumothoraxa mellett másik oldali haemothoraxot is kapott a sérülés következtében, kettő pedig többször azonos oldali mellkassérüléssel igen súlyos állapotban került már hozzánk. A hatodiknak jobboldali genynyes légmellén kívül baloldali tüdőlövése és felkartörése is volt. Sebesültjeinknek körülbelül, 25%-ánál szinte már a kezelésbevétel első pillanatától fogva látszott, hogy a gyógyulás ,a gennyes légmell letokolódása révén csak maradéküreg kialakulása árán következhetik be. Rendszerint olyan betegek voltak ezek, akiknek mellkassérülése ,a mellüreg alsó részén történt, egy részük pedig valószínűleg már mellhártyaösszenövésekkel (pleuritis, kiállt specifikus folyamat, stb.) került a harctérre, s az ilyen adottságok csak kedveztek a letokolt folyamat kialakulásának. Kezelésünkre ezen sebesültjeinknek helyi folyamata lassúbb javulást mutatott s a bő váladékképződés az idő folyamán alig csökkent, azonban általános állapotuk lényegesen hamarább javult. Sajnos, betegeink további sorsáról nincsenek adataink. A 49 beteg közül csak három akadt, aki megadott címemre később beszámolt állapotáról, ezek is csak annyit közöltek, hogy a sebészi osztályról rövid tartózkodás után üdülőbe kerültek. Ebből következtetve gondolom, hogy állapotuk nem rosszabbodhatott. Kezelési eljárásunkat azért ismertettem, mert jól bevált és szokatlan körülmények között, nehézség nélkül és eredménnyel alkalmazható. A harctéren pedig fokozott leleményesség kell ,ahhoz, hogy a mostoha körülmények között is tudjunk , segítséget nyújtani. Spitzy szerint alaptétel, hogy a »functionális kezelés« álljon mindig szemünk előtt és már az első kezeléskor is az utókezelés érdekében kell eljárni, azaz úgy, hogy azt szükségtelenné tegyük. Harctéri működésünk egész ideje alatt mi is ezt tartottuk szem előtt és ennek értelmében cselekedtünk. A budapesti I. számú belklinika közleménye. (Igazgató: Herzog Ferenc ny. r. tanár.) A diastolés véráramlás vizsgálata az ember verőereiben. III. A diastoles hányados állandósága. írta: Petrányi Gyula dr. tanársegéd. Az egészséges fiatalember diastolés áramlása, ill. az ezt jellemző DS diastolés hányados összehasonlítási alappul fog szolgálni az öregedő ember és a vérkeringés szerveinek betegségeiben szenvedők diastolés véráramlásának vizsgálatakor. Mielőtt azonban erre rátértem, előbb meg kellett még vizsgálnom, hogy a vér áramlásának physiologiai változásai egészséges fiatalemberen a DS hányadost hogyan befolyásolják, mert összehasonlítási alapul ez a hányaidos csak akkor szolgálhat, ha ingadozásainak határait ismerjük. Eddigiekben a diaszolés áramlás mérését a kísérleti körülmények szigorít megtartásával, a kész átmelegítése után, teljes nyugalomban végeztem. Ha azonban a mérést ugyanazon a személyen egy más alkalommal megismételjük, bármennyire megtartjuk is a kísérleti feltételeket, a mérés körülményei és a vér áramlását befolyásoló tényezők,az artéria digitális tágassága, a kéz hőmérséklete, vérnyomás, percenkénti pulsusszám, stb.) mégis mindig mások lehetnek. E körülmények változásával pedig megváltozhat a systolés és diastolés pulsus-térfogatnak a nagysága és áramlási ideje (a pulsusfrequentiától függő systole-diastole cyklus ideje) is. A következőkben tehát az volt vizsgálatom tárgya, hogy a pulsustérfogat görbe alakját megszabó két tényezőnek: 1. A pulsustérfogat nagyságánakés áramlási idejének változásai physiologiás határokon belül a diastolés áramlásra hogyan hatnak. 1. A pulsustérfogat nagyságának megváltoztatására a kéz hőmérsékének a regváltoz-