Orvosi Hetilap, 1944. július (88. évfolyam, 27-31. szám)
1944-07-01 / 27. szám - Galambos József: A háborús sérülések kórismei nehézségei
1944. 27. szám. ORVOSI HETILAP szemmel történő, sem a górcsöve® vizsgálatkor, sem a műtéti lelet vagy a kórelőzmény elemzésekor. A kórelőzményi adatok szerint a daganat csupán két hónapja okozott panaszokat. A rövid kórelőzmény, a vizsgálati leletek, nevezetesen a gyomor röntgenlelete, a hypaciditás, a kifejezett vérszegénység, a beteg lesoványodása, leromlása alapján megalapozottnak, kétségtelennek látszott a gyomorrák kórisméje. Ez csak a csonkolt gyomordarab műtét utáni vizsgálatából bizonyult helytelennek. A műtét utáni kórlefolyás teljesen zavartalan volt. Az asszony január 17-én elsőlegesen gyógyult műtéti sebbel, panaszmentesen távozott. A távozása előtti napon végzett röntgenátvilágításkor a gyomorbélszájadék jól működött. Az egy hónap múlva végzett ellenőrzővizsgálatkor panaszmentes volt és jelentős súlygyarapodásról számolt be. Avérszegénység is lényegesen javult. A gyomorbélszájadék működése kifogástalan volt. Azóta is jól van. A gyomornnyoma gyógyítása csak műtéti lehet. A daganat kihámozása, a külső kocsányos daganat egyszerű eltávolításai a rosszindulatú elfajulás veszélye miatt nem ajánlható. Mind a külső, mind a belső nyomában — de különösen a széles alapon ülőkben — a gyomorcsonkolás a választandó eljárás. A gyomor jóindulatú daganatait még a legújabb tankönyvek, kézikönyvek is egészen röviden tárgyalják és megjegyzik, hogy jelentőségük alárendelt. A rövid tárgyalást indokolhatja e daganatok ritka előfordulása. Nem tartható fenn azonban az a megállapítás, hogy a gyomor jóindulatú daganatainak jelentősége alárendelt. A jóindulatú gyomordaganatok okozta elváltozások igen súlyosak lehetnek. Valamely betegség jelentőségét nem egyedül a gyakorisága, határozza meg és a ritkán előforduló betegség is lehet az, egyénre igen komoly jelentőségű. A gyomornnyoma ritka, de nemcsak jelentős gyomorpanaszoknak, súlyos vérszegénységnek, cachexiának lehet okozója, hanem rosszindulatú daganattá is változhat. A 105. k. ho. ev. oszlop közleményei (Parancsnok: vitéz Ferenczhabay János orvos-százados.) A háborús sérülések kórismei nehézségei. Írta: Galambos József dr■ t. orvos-zászlós. A helyes kórisme a sebészet és minden gyógyító tudomány eredményességének alapfeltétele. Békében megállapítására minden eszköz rendelkezésre áll. A tábori sebesültellátás azonban »békebeli sebészet akadályokkal, a szövődmények és meglepetések sebészete« (Payr és Franz). Még fokozottabban érvényes ez a tétel az egészségügyi oszlopokra,, amelyek szervezetszerű működésükben a gyakori helyváltozásra rendezkedtek be. Az eü. oszlopnál nem támaszthatja alá a féregnyúlványgyulladás gyanúját a fehérvérsejtszám, mert mozgásban van az alakulat. Nem áll rendelkezésre sem röntgen, sem bakteriológiai laboratórium a törés és gázüszök gyanújának igazolására. Műtétek elvégzését megnehezíti ,a hiányos világítás, amely az ellenséges repülőtámadás miatt esetleg éppen a legnehezebb műtéti szakban mondja fel a szolgálatot. Eseteinkben a helytelen kórisme felállítása a beteg életét vagy végtagját veszélyeztethette volna vagy elvesztését vonhatta maga után. Utóbbiak közlése nemcsak önkritika és nem mások megbírálása,akar lenni, hanem tanulság is azok elkerülésére a jövőben. 1. K. I. F. 18 éves ukrán milicista bal arcfelét, jobb ikerszárát súlyos, aknaszilánk okozta roncsolás érte. A sérült bal szemét eltávolítottuk és jobb karját csonkoltuk. A testfelületet számtalan mákszem-gombostűfejnyi szilánksérülés érte, amelyek egyenkénti ellátása lehetetlen volt. A hal jobboldalának nyomásérzékenységét egyszerű felületes sérüléssel megmagyarázni nem tudtuk. Műtéti lelet igazolta a gyanút. A coecum elülső falán ugyanis igen sok lencsényi sérülést találtunk, amelyek miatt a felhágó vastagból kiirtását kellett elvégezni. Két hét múlva simán gyógyult. Aknaszilánksérülés bemeneti nyílása a bőrön kicsiny, nagyon sokszor alig észrevehető, mert a szilánk legkisebb felületével éri az egyébként is rugalmas testfelszínt. A bemeneti nyílás és a szilánk nagysága nincsen arányban ,az okozott sérülés súlyosságával, mert azt egyéb tényezők: a szilánk forgása, valamint a feszülő belek hydrodynamikus hatása lényegesen befolyásolják (Lippay—Almássy). 2. Súlyos állapotban lévő comblövéses beteget hoznak az oszlophoz. Aknasérülés is érte K. I. honvédet. Hasa igen érzékeny. A férfi tenyérnyi sérülés mellett, mindkét oldalt a hasfalon kifejezett izomvédekezés. A piszkos, alávájt szélű, roncsolt hasfalon sebkimetszést végzünk az épben. A hashárgya fillérnyi sebzésén keresztül roncsolt csepleszdarab bújik elő. A hasüregben kevés véres savót találunk. Bélsérülés, vérzés nincs. A hashártyát elsődlegesen varrjuk, az izomzatba csak néhány átöltő varratot helyezünk, a feszülést ragtapaszcsikokkal csökkentjük. Szövődménymentes gyógyulás. Kiterjedt hasfali roncsolás negatív hasi letetet takarhat, de az elsődleges sebkimetszés elmulasztásával a hashártyagyulladás kifejlődésére minden alap megmarad. 3. K. U. ukrán milicistát eszméletlenül, szilvakéken haldokolva szállítják be. Légzése kimaradt, szívhangjai tompák, alig hallhatók. Lövedék a jobb állkapocs szögletében hatolt be és a bal falcsonton távozott. A kimeneti nyílásnak megfelelően pengőnyí csonthiányt találunk, azonban agyelőesés nincs. Kórisme: koponyalövés, koponyalap roncsolás. Tekintettel a még meglévő szívhangokra és súlyos cyanosisra, légcsőmetszést végzünk. Műtét után a légzőmozgások rövidesen megindulnak. Újóag elvégzett alapos vizsgálatnál kiderül, hogy állkapocslövése után, amely a géngét roncsolta, földre esett és így érte az akna 315