Orvosi Hetilap, 1944. szeptember (88. évfolyam, 36-39. szám)
1944-09-05 / 36. szám - Burger Károly: Egyszerű eljárások intraligaentosus daganatok és cervicalis myomák operálására
hártya megnyitásakor. Arra sem térek itt ki, hogy intraligamentosus daganat esetén az ureter helyzete is megváltozhatik annyira, hogy akár a daganat felső pólusán haladhat. E lehetőségre természetesen éppen így ügyelni kell, mint arra, hogy a végbelet ne sértsük, vagy baloldali daganat esetén a sigmát, ha ezt a daganat magára húzta. Amit hangsúlyozni szeretnék az, hogy ma már sohasem igyekszünk a latum lemezeit a közöttük helyet foglaló myoma körül felülről lefelé haladva leválasztani, mert ez edénysérüléssel és így kisebb-nagyobb vérzéssel járhat. De nem is ragadjuk meg a szabaddá tett felső pólust museuxvel a célból, hogy a daganatot az agyából kiemeljük, mert ilyenkor, főleg ha a daganat mélyen beterjed a palrametriumba, ott szakadhat el valamely a daganathoz tapadó véredény, melynek ellátása már körülményesebb lehet az ureter esetleges közelsége miatt. Ily esetekben mindig a daganatot fedő lig.latum hátsó lemeze mögött — tehát azon kívül — a daganat hátsó és alsó pólusa alá vezetjük óvatosan jobb kezünk négy ujját, majd enyhe emelő mozdulattal kibuktatjuk a daganatot az intraligamentumból. Ennek felső pólusát természetesen az az oldali tuba, esetleg rotundum és mesosalpinx átmetszése által már előzőleg szabaddá tettük. (1. ábra.) Ezután a méhet, ha megtartani nem lehet, csonkoljuk, vagy eltávolítjuk. Eredményes lehet e műfogás cervicalis myomák esetén is. Ilyenkor a ligamentum infundibulopelvicum, avagy a tuba és ligamentum ovarii proprium, továbbá a ligamentum rotundum lefogása és átmetszése után Museux-féle fogóval, vagy nyomafúróval megragadjuk a méhtestet és azt megemelve, a plica vesico uterinát átvágjuk s a hólyagot leválasztjuk. Sokszormár erre is kimozdul a kismedencében helyet foglaló, azt többé vagy kevésbbé kitöltő cervicalis góc, mert a felfelé emelődésének meg van a lehetősége azáltal, hogy a ligamentum latum lemezei megnyíltak, és a plica vesico uterinát is megnyitottuk. Ezután régebben oly módon jártunk el, hogy a cervicalis góc u. n. tokjára rámetszettünk és abból a benne helyet foglaló gócot leválasztva eltávolítottak. Erre az eljárásra, amely, azt hiszem, általánosan ismert, ma is nem egyszer rászorulunk. Mielőtt azonban ehhez folyamodnánk, megkíséreljük azt, hogy csak a serosát metszve át, avagy esetleg azt sem, kezünket a medence üregébe vezetjük úgy, hogy tenyérnyi felszíne a daganat felé jusson és azt enyhe mozdulattal megemeljük, vagyis a daganatot felfelé, esetleg kissé oldalfelé nyomjuk. A daganat erre, hacsak nem nagyon széles kifejlődésű, feljebb kerül, esetleg a méhnyak valamely oldala felé kitér, s utóbbi mobilisabbá s a hysterektomia számára hozzáférhetőbbé válik. Ha lehetséges az ily megoldás, ezt azért részesítjük előnyben, mert ily módon a cervicalis gócnak u. n. tokja sem marad viasza, amelyben, ha hagy az ürege, hasematomai keletkezhetik, ami esetleg el is gennyedhet. Hasonló módon járhatunk el intra'ligamentosusan elhelyezkedő 'petefészektömlők operálásakor is. Ha azonban a tömlő fala felreped és tartalma szétfolyik, akkor kénytelenek vagyunk azt most már eszközzel megragadni és az általánosan szokásos módon húzással eltávolítani, miközben a ligamentum latum lemezeit róla leválasztjuk. Mi is azon a nézeten vagyunk, amelyen a legtöbb szerző, hogy t. i. nem célszerű ilyenkor a cysta egész bennékét eltávolítani, mert ha a tömlő egészen öszszeesett, úgy kifejtése a latum lemezei közül nehezebb. Sajnos, ez azonban különösen akkor, ha a daganat alsó pólusa előrement gyulladás következtében rögzített, néha egyáltalán nem lehetséges. Ilyen esetekben régebben magunk is úgy jártunk el, mint mások, hogy kénytelenek voltunk a cysta falának legalsó pólusát esetleg visszahagyni. Ma azonban az alább ismertetendő módon ezen eseteket is meg tudjuk oldani anélkül, hogy valami a tömlő falából visszamaradna. Amidőn intraligamentosus petefészektömlő operálásakor úgy látszik, hogy azt alsó pólusa felől kezünk segítségével könnyen kibuktatni nem lehet, fala pedig megreped s azt környezetéből, különösen alsó harmadában, leválasztani, nagyobb nehézség nélkül oly módon sem lehet, hogy a tömlő falát eszközzel megragadva enyhe húzás alatt tartjuk, így járunk el, hogy a már megnyílt tömlő tartalmát teljesen kiürítjük és törlők segítségével felitatjuk. Ily módon jól láthatóvá válik a tumor alsó pólusának belső felszíne, akármilyen mélyre is nyúlik az le a parametriumba, vagy akár a parakolpiumba. (Mellékesen megjegyezzük, hogy különösen ilyen esetekben szorulunk ezen eljárásra, amikor a tumor pólusa nagyon mélyen van.) Most hosszú horgas ércsípővel óvatosan megragadjuk belülről a tumor alsó pólusa falának bélelő rétegét s azt közepe felől kiin-