Orvosi Hetilap, 1944. október (88. évfolyam, 41-44. szám)
1944-10-21 / 43. szám - Benedek László - Horányi Béla: Ujabb adat a subforaminalis gerincvelő daganatok kérdéséhez
88. évfolyam, 43. szám. Budapest, 1944. október 21. ORVOSI HETILAP Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1897-ben. Folytatták: ANTAL GÉZA, HŐGYES ENDRE, LENHOSSÉK MIHÁLY, SZÉKELY ÁGOSTON Szerkesztőbi Potusig: HERZOG FERENC, V. BERDE KÁROLY, GORKA SÁNDOR, HÜTTL TIVADAR, BALÓ JÓZSEF, VÁMOSSY ZOLTÁN, MÉHES GYULA, REUTER KAMILLÓ, JENEY ENDRE, VIDAKOVITS KAMILLÓ. FELELŐS SZERK.: VÁMOSSY ZOLTÁN. Fogad kedden és pénteken 129 1. SZERK.: FRITZ ERNŐ. A budapesti elme- és idegkórtani klinika közleménye. (Igazgató: v. Benedek László ny. r. tanár.) Újabb adat a subforaminalis gerincvelői daganatok kérdéséhez, írták: v. Benedek László dr. és Horányi Béla dr. A magas nyaki (ú. n. subforaminalis) daganatok az ideggyógyász, a sebész, az orthopaed, sőt a belgyógyász szempontjából is különös kórjelzéstani jelentőségűek. Az orthopaedet rendszerint már a kórkép kezdeti szakában jelentkező tarkótáji és nyaki fájdalmak (radicularis izgalmi tünetek), tarkómerevség (»protectiv« reflectoros izomtónusfokozódás) és a mély nyaki nyomási érzékenység érdeklik, amelyek csont és izületi folyamatok téves kórismézésére vezethetnek. Alább közlendő esetünkben is a beteg orthopaediai tanácsra 6 hónapon át rögzítő készüléket viselt gümős csontfolyamat, chronikus myositis, izomrheuma diagnosisokkal. A belgyógyászhoz a gyomorvágásra irradiáló reflexizgalom következtében támadó gyomorhypermotilitas és hypersecretio vezetheti a beteget, mint Cushing egyik esetében (men in geoma sorozatának 158. sz. esete), ahol a gyomorpanaszok állottak a klinikai kép előterében úgyannyira, hogy még sebészi beavatkozás is történt a gyomron. De az ideggyógyászok körében sem nevezhető általánosan elterjedtnek a kórkép ismerete, máskülönben nem történhetett volna meg, hogy a klinika egyik (már közölt) esetében 8 évig, jelen esetünkben pedig 4 évig állott a beteg előzőleg jónevű bel- és külföldi idegorvosok észlelése alatt különböző, az orvosi cselekvést megbénító diagnosisokkal (sklerosis multiplex, syringomyelia, myelitis). A helyzet, úgy látszik, Amerikában, a neurochirurgia hazájában sem áll máskép. Cashing 313 meningeoma esete közül 4 volt magas nyaki elhelyeződésű, a 4 eset közül kettőnek mindvégig hibás volt a diagnosisa (syringomyelia, sklerosis multiplex, amyotraphiás lateralsklerosis, spinalis trauma), 1 esetben thoracalis daganatot diagnostizáltak, a laminektomiát egy meg nemfelelő helyen végezték. Csupán 1 esetben sikerült a diagnosist élőben megállapítani és sikerrel operálni; ez az eset 12 éves megfigyelési idő alatt mindvégig recidiva-mentes maradt. Az említett tévedéseket érthetővé teszi a bonyolult neurológiai tünetegyüttes, amelyhez a nyúltvelő közelsége, a supralaesionalis tüneteket előidéző liquor-dynamikai és mechanikai tényezők kialakulása, a daganatnak nyúlványokkal az öregükön át a hátsó scalába való felkúszása (ú. n. spinocranialis daganatok) vezethetnek. Régebben közölt 3 esetünk és az alábbiakban közlendő további esetünk mégis arra mutatnak, hogy a kórkép szem előtt tartásával, különösen pedig az időfactor figyelembevételével, a tünetek egymásutánjának gondos mérlegelésével a kórisme még klinikai segédeszközök (myelographia) nélkül is megállapítható. Valószínű, hogy a subforaminalis daganatok gyakrabban fordulnak elő, mint azt az irodalmi adatok alapján gondolnék; sok esetnek valószínűleg hibás lesz a diagnosisa mindvégig. Különben nehéz volna megérteni, hogy a budapesti elme- és idegkórtani klinikán nem egészen egy esztendő leforgása alatt 4 subfora,minatis daganat-esetet észleltünk. Talán az érdeklődés különleges irányától függ a diagnosis gyakorisága. A subforaminalis daganatok tünettanát illetőleg Bogorodinsky az irodalmi és saját esetei alapján a következő tünetek együttes előfordulását tartja jellegzetesnek: a tarkóizomzat tónusfokozódása, a tarkó alatti izomzat mély nyomási érzékenysége, a vállöv és a felső végtagok fonákérzései, az accessorius ellátta nyaki izmok paresise, a felső és alsó végtagok környéki vagy központi jellegű bénulása, felfelé terjedő érzészavar, esetleg a trigeminus területére is ráterjedve, ritkábban hypoglossusbénulás, Horner-tünetegyüttes, sphincter-zavarok, légzési nehézségek. Kivételesen agyi, kisagyi supralaesionalis, illetve thoracalis és lumbalis infralaesionalis jelenségek is előfordulhatnak, az utóbbiak még degeneratív sorvadások formájában is. Symmonds és Meadows a Bogorodinsky által jellemzőnek tartott tüneteken kívül még 3 olyan tünetre hívták fel a figyelmet, amelyek a mi tapasztalásaink szerint is igen értékesek, ha nem is döntő jelentőségűek: 1. A kulcscsonton a vibratiós érzés hiánya (pallanaesthesia), 2. a második cervicalis dermatomaterületén hypaesthesia és hypalgesia, 3. a fejnek a daganathelyével ellenkező oldalra hajlítása fájdalmas az érintett felső