Orvosi Hetilap, 1948. május (89. évfolyam, 7-11. szám)
1948-05-02 / 7. szám - Vértes Bódog - Flórián Ede - Rácz István: Adatok a pemphigus vízháztartásához
ORVOSI HETILAP 1948. 7. Eppinger). Ezen háromkamrás rendszer részei az intravasalis tér, az interstitialis tér, valamint az intracellularis tér. Az első két tényezőt a capillaris fal választja el, ami egy dializáló membránhoz áll közel. Lényegében átengedő vízre és moleculardispers anyagokra, így visszatartja a colloidokat, különösen a serumfehérjéket. A sejtmembrán permeabilitása igen komplikált. Valószínű, hogy nem is egynemű hártya, hanem kétfázisú, emulsió jellegű határterület, amin gélszerű (lipoid) és folyékony (víz) felületrészek váltogatják egymást. Az is valószínű, hogy e kétfajta felületi tényező hol a dispergált rész, hol a continuum szerepét játssza. Mindenesetre a sejtfal az isosmosist biztosítva szabadon átengedi a vizet. (Darrow, 1935.) Permeabilis az elektromosan semleges moleculákra nézve is, mint a hugyang, cukor. S végül átengedi az ionizálható, de nem dissociált moleculákat. Az elektromos töltéssel rendelkező ionokat viszont csak bizonyos esetekben bocsátja át. Ez az a tulajdonság, amit Eppinger az irányított permeabilitás meghatározással jellemzett. Ebben a háromkamrás rendszerben az anyagcsere a vér és a sejt között a következő tényezőkből adódik : 1. a hydrostatikus nyomás, éppúgy mint a veseglomerulusokban, a capillarisokban mindenütt a serum ultrafiltrátumát képezi. 2. Amikor évtizedekkel ezelőtt a fizikai chemia felismeréseit elkezdték felhasználni a biológiában, azt hitték, hogy az anyagcserét főleg az osmosis és a diffusio irányítja. Ma már tudjuk, hogy bár ezek igen fontos faktorok, de csak mellérendelt szereppel bírnak. 3. Már Starling a plasmafehérjéknek a szövetek nedvtartalmát kialakító regulatios tevékenységet tulajdonított. Schade az onkodinamika fogalmát honosította meg, értve ezalatt az összes testcolloid által eredményezett vízraktározó faktort, vagyis a többé-kevésbbé szilárd szövetek duzzadási készségét a vérplasma fehérjéinek onkotikus nyomásával szemben. Ha az utóbbiak nem állítanák be a dinamikus egyensúlyt, a plasma 10 másodperc alatt beveszne a szövetközökbe. (Landis 1937.) 4. A plasma viscositásának ugyancsak a szövetnedvek visszaszívásában van szerepe. 5. Végül nagy fontosságot tulajdoníthatunk az anyagcsere szabályozásában az electrostatikus viszonyok irányító befolyásának. Claude Bernard felfogásában a szövetközi folyadék »belső környezet« a sejt számára. Ez azt az előnyt biztosítja a multicelluláris szervezet számára, hogy ez a millióó meglehetősen állandó ellentétben az egysejtűek változó környezetével. A plasma és a szövetközti nedv természetesen az előbbi fehérjetartalmától eltekintve megegyező összetételű s együt képezik a só- és vízháztartás szempontjából functionális egységet alkotó celluláris folyadékot. A vérplasma só- és v veszteségei pótolhatók az interstitialis sókból. Fordítva só és vízretentio eseténben meggyűlt fölösleg ugyancsak elhelyez a szövet közti térben, így a plasma és az stitialis folyadék mennyisége között szórófüggés áll fenn, arányuk durván : 1:4 kg-os ember 49 kg-ot kitevő vízösszetevői a vérplasma az interstitialis tér és az inlaris tér között 3 : 11: 35 arányban őszi" Munkatervünk egyik pontjául épen viszonyok egy részének meghatározását tettuk, hogy megválaszolhassuk a hyc illetve oligaemia eldöntetlen kérdését. A mát nemcsak azért tartottuk fontosnak, oligaemia esetén eggyel több hasonlóság ad a cortex laesio és a pemphigus között, azért is, mert az oligaemia által jelzett 1 tios állapot további kombinációkra nyújtana letőséget. Hiszen az ilyen értelmű, vízhiányolt toxicosist több úton már megkísérelték megagyarázni. Besseau az agy kiszáradását, Fielstein, Schiff a máj kiszáradását tekintik dön 1. Intravasaliß tér 2. Interstitialis tér 3. Intracellularis tér О = protein molekula • = electrolyt molekula • = víz molekula 98-