Orvosi Hetilap, 1950. június (91. évfolyam, 23-26. szám)

1950-06-04 / 23. szám - Angyal Lajos: Az elmebetegség műtéti kezelésével kapcsolatban nyert hazai tapasztalatok

ORVOSI,HETILAP 1990. 23. Az elkülönített 6 shock-szakasz azt igazolta, hogy az emberi motorika a mozgás phylogenesisének megfelelő réteges felépítést mutat. Minket ehelyütt az I. phasis érdekel, amely a homlokagycsúcsi kérgi területek functionalis raesiója által jön létre és a motorika legfrissebb szerzeményeit bontja le. Ennek a tünetei : moriaszerű izgalom, euphoria, ingerlékenység, majd fokozatosan súlyosbodó psychomotoros izgalmi állapot. A bevezető tünet tehát a moriaszerű izgalom, aminek lényege a psychés és motoros működések fokozatos felszabadulása bizonyos formai kötöttségek alól. Ezek a formai kötöttségek úgy faj-, mint egyénfejlődésileg új szerzemények : phylogenetikailag, amennyiben mint fajlagos emberi magatartásmódok az embert az antropoidáktól elkülönítik, — és ontogenetikailag, amennyiben ezeket a magatartásmódokat, mint a fajra, kulturáltsági fokra, valamint az egyénre jellemző gondolkozási és cselekvési formákat, társadalmi conventiókat, erkölcsi és vallási kötöttségeket, stb. csupán az agy velősödésének befejeződése után tanuljuk meg, gyakoroljuk be és rögzítjük. Megfigyeléseim alapján leszögeztem, hogy a gondolkozás és a cselekvés bizonyos kórosan rögzült formái is, így a kialakult téves eszmék és a kényszerképzetek, nagy valószínűség szerint a homlokágycsúcsi vidék kóros túlproductiói. A fent említett normális formai szerkezeteknek a fenntartása természetesen állandó psychés tevékenységet igényel és az inger dynamikus töltésének egy részét felhasználja, aminek a következménye a fantázia lefékezése, a gyermek beszéd- és cselekvésgazdagságának gátlása, lekerekítése és a reactióknak a célszerűség irányába való beállítása. Kóros esetekben ez a lefékezés nagyobb fokú és a normális gondolkozás és cselekvés merev formai szerkezetekben való rögzítéséhez vezethet. Azok a facilitált synaptikus összeköttetések, amelyek ezeket a formákat fenntartják, a homlokagycsúcsi mezőkben foglalnak helyet, kiesési tünetük a moria. A moria egyik eleme , a logikai, morális és conventionális szerkezetek kiesése, a homlokagycsúcsi bántalmak esetében így közvetlen magyarázatot nyer, míg a másik elemét, a beszéd- és cselekvésgazdagságot a formai szerkezetek kikapcsolása által szabaddá váló indítékmennyiség hatására vezettem vissza. A moriával együttjáró euphoria magyarázataként Pötzl hangoztatja, hogy a betanult szerkezetek fenntartása fáradságos és hogy ezen fáradságtól való megszabadulást úgy éljük át, mint egy kényszertől való megkönnyebbedést. A mohás állapotok ellentéte a mozgási és beszédteljesítmények elszegényedése, ismétlődő, merev szerkezetekbe szorítása, nemkülönben az események, cselekedetek jövőbeni esetleges következményeinek a túlzott szem előtt tartása, a jövőhöz való túlzott vonatkozásba állítás. Míg a felsorolt jelenségek első csoportját a kényszerneurotikusok, paranoiások, paranoidok és bizonyos perseveratiókkal és stereotypiákkal jellemzett kataton betegek valósítják meg, addig a kórosfokú jövő-vonatkozás a különböző depressiv képekben található fel. Úgy látszik, hogy mindezek a tünetek a homlokagycsúcsi mezők kóros túlműködésével vagy kóros izgalmával állanak összefüggésben és felmerült a gondolat, hogy váljon a megfelelő kérgsmezők eltávolítása vagy protectióiknak anatómiai megszakítása által nem lennének-e megszüntethetők vagy legalább is kedvezően befolyásolhatók. Az elmondottak alapján világos, hogy 1. az elmesebészeti műtétek nem betegségek, hanem syndromák megszüntetését célozzák, hogy 2. az esetleges betegségi folyamat gyógyítására nem alkalmasak és hogy 1. a műtét a személyiség szempontjából értékes terület feláldozásával jár, ami feltétlenül az egyén magatartásmódjainak valamilyen végleges változásához vezet. Ha tehát ilyen műtét elvégzésére a társadalom érdekében egyáltalán jogosultak vagyunk, amely problémának a megválaszolása K. Goldstein helyes megállapítása szerint nem az orvos feladata, a műtéti javallat felállításának az alapfeltétele az, hogy vagy egy, a mai tudásunk szerint processus nélküli kóros személyiségváltozással álljunk szemben, vagy pedig olyan esettel, ahol a kórfolyamat már lezajlott. Ezekben az esetekben a felsorolt kóros magatartásmódok fixálódását a Pavlov-féle feltételes reflexek mechanismusával magyarázhatjuk. Ezt az álláspontot tette magáévá Egas Moniz, amikor 1936-ban kísérletet tett arra, hogy bizonyos neurotikus és psychotikus betegek stereotyp viselkedését a homlokagyban végzett sebészi beavatkozással, mégpedig a homlokagy fehérállományának anatómiai megszakításával megszüntesse. Míg az egyoldali lobotómiát hatástalannak találta, a kétoldali lebenymetszés feltűnő változáshoz vezetett a beteg magatartásában, eredményként pl. a mély depressio számos esetben gondnélküli euphoriába váltott át. A műtét különösen Freeman és Watts közlései óta rohamosan elterjedt és ma már úgy vélem, nem túlzás, ha az egész világon elvégzett lebenymetszések számát 8—10.000-re becsülöm. A hazánkban ezideig (1949. VI. 30.) végzett lobotomiák száma hozzávetőlegesen 300-ra tehető. Jelen közlemény alapját 260 eset képezi. Eseteim a budapesti, pécsi és szegedi elme-idegkórtani klinikákról, az angyalföldi elmeintézetből, a kaposvári közkórház elmeosztályáról, a Szent János kórház elmeosztályáról és a Szent István kórház idegosztályáról származnak. Az esetek egy részéről az ill. intézetek vezetőitől összefoglaló közlést kaptam, azonban 115 betegnek a kórrajzát is módomban volt áttanulmányozni. A felsorolt intézetek vezetőinek ezen a helyen is köszönetemet fejezem ki azért az előzékenységért, hogy anyaguk, ill. adataik átengedésével munkámban segítségemre "voltak. A közölt tábla az esetek kórisme szerinti megoszlásának feltüntetése mellett a műtéti eredményekre vonatkozó számadatokat is felöleli. Nem szándékozom a táblázat adatait részletesen megbeszélni, hiszen az összeállítás úgy az egyes kórképeknek az anyagban való részesedésére, mint az egyes betegségekben elért javulások absolut és százalékos számára vonat-