Orvosi Hetilap, 1950. augusztus (91. évfolyam, 32-35. szám)
1950-08-06 / 32. szám - Szodoray Lajos - Vértes Bódog - Rácz István - Horváth Gabriella: A pemphigus néhány időszerű kérdéséről
ORVOSI HETILAP 1950. 52 Civarré azt írja, hogy ez az elváltozás áthidalhatatlan határt (»une barriere infranchissable«) képez a p. és d. h. D. között. Főleg latin nyelvű szerzők, így Tranck, Tasotte, Lapière és szerzőtársai mindenben megerősítették ezt a nézetet és ezeket a jellemző elváltozásokat Kuhn B. és Iverson L. is 4 p.-os esetben végzett szövettani vizsgálataikban megtalálták. Minthogy a hamdissociatio csak a különböző p.-fajták epidermájában fordul elő és d. h. D. esetekben nem található meg, továbbá Civotte szerint ez utóbbi hólyagja mindig subepidermalisan elhelyezkedő exsudatum következménye, a két folyamat megkülönböztetése klinikailag és kórszövettanilag lehetséges. Természetesen ez magában nem elégséges kóroktani szétválasztásukhoz is, mivel ezek a morphologiai jelek nem jogosíthatnak fel az aetilológiai tényező ismerete nélkül a teljes szétválasztáshoz, vagy az identitás kimondásához. Lehetséges ugyanis, hogy ugyanazon kóroki tényező mellett egyszer az epiderma betegszik meg elsődlegesen, vagykifejezettebbin, míg máskor a papillaris réteg ereinek gyulladása és e réteg savós beszűrődése van előtérben. Ezzel kapcsolatban kell megemlékezni arról a körülményről is, ami minden klinikus előtt ismeretes, hogy t. i. a d. h. D.-ból p.-ba átmenő esetek gyakran előfordulhatnak, amit többek között Alibekov S. is hangsúlyoz. A p.-os hámelfajulás elsődlegességét az a körülmény is megerősíteni látszik, hogy a clivage-képződést klinikailag ép bőrterületek hámjában is megtalálta nemcsak Civatte, hanem 1925-ben Szathmáry S. is. Sőt alább ismertetendő saját vizsgálataink során is feltűnt a hólyagtól távoleső hámrészletekben a clivageképződés jelenléte. Tranck ezek alapján diagnoszics próbát is dolgozott ki a p.-os erosio kikent készítményének vizsgálata bevezetésével. Ha ilyen készítményekben nagyobb számmal találhatók degenerált hámsejtek, úgy azt p.-ra kórjelzőnek tekinti. A p.-os hámsejtdissociatióból az is következik, hogy ennek kihatással kell lennie a p.-os hólyag typusára is. Fentebb megemlítettük, hogy d. h. D. esetekben a hólyagképződés legtöbbször tisztán subepidermalis, mivel oka a hám alatt felgyülemlő izzadmány, p.-ban pedig ilyen elsődleges hám alatt képződött savagyüremet nem észleltek főleg előzetes intraepidermalis hámszétválás nélkül kialakulni, így a hólyag kialakulás is különbözik a két folyamatban. Érdekes itt megjegyezni, hogy a p.-os bőrben a basalis sejtréteg felett jelentkező elivage-t és a leírt hámelfajulást Mlescher (.. is leírta cantharidin alkalmazása után keletkezett hólyag szöveti képében. Ezeknek a vitás kérdéseknek vizsgálatára ( p. vulgaris, 2 p. vegetans, 1 Senear-Esher typusú p. és 2 d. h. 1). esetből végeztünk in vivo bőrkimetszéseket. Két esetben in vivo és post mortem vett bőrrészleteket is összehasonlíthattunk. A vizsgált 90. esetben a szövettani készítményekben megtaláltuk a Civaté által akantholysisnek nevezett folyamatot, a sejtdissociatio útján létrejött horizontális hasadékképződést, mely a legtöbb esetben a basalis-réteg és a tüskés réteg között helyezkedett el. Ritkábban a tüskés,réteg felső sejtsorában (11. ábra). Így egy Senear - Usher typusú esetben ehhez hasonló kép mutatkozott és egyik p. vegetans esetünkben egyes helyeken a sejtdissociatio leterjedt a basalis sejtek közé, úgyhogy kisebb területeken az epidermiscorium összeköttetés meglazulásához is vezetett. Ezekből látható, hogy a dissociatio különböző elhelyezkedése miatt a Nikolsky f. hámlegyalulás tünete létrejött bármelyik rétegben is, amint azt Guszman J. is hangsúlyozta. Sorozatos metszetekben vizsgálva a kimetszett p.-os hólyagokat, megfigyelhettük, hogy a legtöbb esetben ez tisztán intraepidermalis elhelyezkedésű volt, csupán két esetben észleltük, hogy a hólyag alapján leterjedt a papillaris rétegig és így alapjának közepét a kötőszövet képezte, de a hólyag alapjának szélein a hámsejtek rétege a közép felé elvékonyodva benyomult mindkét oldalon a hólyag alá. Ez a körülmény is igazolni látszik a hámelváltozások elsődlegességét p.-ban. Ilyen esetekben is gyakran lehet találni sorozatos metszetekben a lecsupaszított irha, felszínén egy-egy basalis-sejtet Vsigy sejtcsoportot, mely körülmény megmagyarázza azt a klinikailag gyakran észlelt és Földvári F. által elsőnek hangsúlyozott tünetet, mely abban áll, hogy a p.-os hólyag lefoszlása után visszamaradt erodált téridét hámo szt ábra. 2. sz. ábra.