Orvosi Hetilap, 1951. február (92. évfolyam, 5-8. szám)

1951-02-04 / 5. szám - Lepszkij, Je. M.: Hazai tudósok prioritása a vitaminológia kérdéseiben

Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCII. ÉVFOLYAM. 5. SZÁM, 1951. FEBRUÁR 4. Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség : Budapest, V., Nádor­ u. 32. I. Telefon : 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V. Bpest, V., Akadémia­ u. 1. Tel. : 129-580. 97. m. o., 128-376.. M. N. B. egyszámlaszám : 936.545 Hazai tudósok prioritása a vitaminológia kérdéseiben írta: Je. M. LEPSZKIJ A tudományos vitaminológia az utolsó három­négy évtizedben fejlődött ki. Azelőtt csak szórvá­nyosan jelentek meg egyes olyan közlemények, melyeknek jelentőségük volt a vitaminokról szóló tan fejlődésében. Annak ellenére, hogy a vita­minológia ilyen fiatal tudomány, mégis számos új tényt derített ki, melyek egyaránt értékesek a biológia és biokémia, a fiziológia és a táplálkozás­­higiéné, az állattenyésztés és az orvostudomány szempontjából. A vitaminológia tette lehet­ővé hogy alaposabban tanulmányozhassuk az anyag­csere folyamatait és jobban megérthessük a kü­lönböző kóros állapotok kóroktanát és patogene­­zisét. Már a vitaminológia történetének első kor­szakában találkozunk olyan tényekkel, melyeket minden orosz orvosnak ismernie kell. Az első olyan munkát, mely pontos kísérletes kutatások alap­ján bebizonyította azon anyagok létezését, me­lyeket később vitaminoknak neveztek el, Orosz­országban adta ki Nikolaij Ivanovics Lunin (1854-1937). Hogy világosabban megérthessük, milyen módon jutott el Lunin felfedezéséhez, szólni kell arról a munkáról, melynek során meggyőződött arról, hogy vannak olyan anyagok, melyek nél­külözhetetlenek az élet számára. Fontos ez azért is, mert Lunin munkáját, melyet 70 évvel ezelőtt adott ki, nehéz eredetiben megszerezni. 1880-ban, Derptben (a régi orosz Jurjev, ma Tartu), a Bunge prof. vezetése alatt álló fiziológiai-kémiai intézet­­ban a fiatal Lunin kísérleteket végzett, melyeknek célja az volt, hogy megállapítsa a szervetlen sók jelentőségét az állatok táplálkozásában. Nem sokkal előbb közöltek olyan, kísérlete­ket, melyekből az következett, hogyha az állatokat (kutyákat, galambokat) ásványi anyagokban sze­gény táplálékkal etetik, azok gyorsan elpusz­tulnak. Ki kellett deríteni, vájjon nem az okozza-e az állatok elpusztulását az ilyen táp­lálék mellett, hogy képtelenek semlegesíteni azo­kat a savakat, amelyek a szervezetben a fehérjék szétesése folytán keletkeznek ? Bunge javasolta Luninnak, hogy kísérletileg vizsgálja meg ezt a kérdést. Lunin, hogy sószegény táplálékot nyer­jen, tejet savanyított meg ecettel és a csapa­dékot mintegy 15-ször átmosta desztillált vízzel, úgyhogy a szűrőn visszamaradt kazein és vaj keveréke már csak századrésznyi százalékban tar­talmazott szervetlen sokat, s ehhez a keverékhez nádcukrot adott. Kísérleti állatul felnőtt egerek szolgáltak. Italul desztillált vizet kaptak. Ilyen táplálékon az egerek csak 11—21 napig éltek. Egy másik kísérleti sorozatban, melyben az ege­rek ugyanazt a táplálékot kapták, de ehhez pót­lólag még annyi nátriumkarbonátot is adtak, amennyi a szervezetben keletkező savak közöm­bösítéséhez szükséges, az állatok tovább éltek, 16—36 napig. Hogy az állatok életének meg­hosszabbítását itt nem a nátrium okozta, hanem a savak közömbösítése, azt Lunin a kísérletek követ­kező sorozatával bizonyította be, melyben a táp­lálékhoz pótlólag nátriumkarbonát helyett nát­­riumkloridot adott. Ebben a sorozatban az egerek élettartama csak 6—20 nap volt. Ily módon Lunin kísérletileg bebizonyította, hogy az olyan állatok, melyek szervetlen sóktól mentes táplálékot kapnak, azért pusztulnak el oly gyorsan, mert képtelenek közömbösíteni a keletkező savakat. Mikor Lunin az egerek sótlan táplálékához hozzáadta mindazokat a sókat, melyek a tej összetételéhez tartoznak, az egerek 133 10

Next