Orvosi Hetilap, 1951. február (92. évfolyam, 5-8. szám)
1951-02-04 / 5. szám - Lepszkij, Je. M.: Hazai tudósok prioritása a vitaminológia kérdéseiben
Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCII. ÉVFOLYAM. 5. SZÁM, 1951. FEBRUÁR 4. Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség : Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon : 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V. Bpest, V., Akadémia u. 1. Tel. : 129-580. 97. m. o., 128-376.. M. N. B. egyszámlaszám : 936.545 Hazai tudósok prioritása a vitaminológia kérdéseiben írta: Je. M. LEPSZKIJ A tudományos vitaminológia az utolsó háromnégy évtizedben fejlődött ki. Azelőtt csak szórványosan jelentek meg egyes olyan közlemények, melyeknek jelentőségük volt a vitaminokról szóló tan fejlődésében. Annak ellenére, hogy a vitaminológia ilyen fiatal tudomány, mégis számos új tényt derített ki, melyek egyaránt értékesek a biológia és biokémia, a fiziológia és a táplálkozáshigiéné, az állattenyésztés és az orvostudomány szempontjából. A vitaminológia tette lehetővé hogy alaposabban tanulmányozhassuk az anyagcsere folyamatait és jobban megérthessük a különböző kóros állapotok kóroktanát és patogenezisét. Már a vitaminológia történetének első korszakában találkozunk olyan tényekkel, melyeket minden orosz orvosnak ismernie kell. Az első olyan munkát, mely pontos kísérletes kutatások alapján bebizonyította azon anyagok létezését, melyeket később vitaminoknak neveztek el, Oroszországban adta ki Nikolaij Ivanovics Lunin (1854-1937). Hogy világosabban megérthessük, milyen módon jutott el Lunin felfedezéséhez, szólni kell arról a munkáról, melynek során meggyőződött arról, hogy vannak olyan anyagok, melyek nélkülözhetetlenek az élet számára. Fontos ez azért is, mert Lunin munkáját, melyet 70 évvel ezelőtt adott ki, nehéz eredetiben megszerezni. 1880-ban, Derptben (a régi orosz Jurjev, ma Tartu), a Bunge prof. vezetése alatt álló fiziológiai-kémiai intézetban a fiatal Lunin kísérleteket végzett, melyeknek célja az volt, hogy megállapítsa a szervetlen sók jelentőségét az állatok táplálkozásában. Nem sokkal előbb közöltek olyan, kísérleteket, melyekből az következett, hogyha az állatokat (kutyákat, galambokat) ásványi anyagokban szegény táplálékkal etetik, azok gyorsan elpusztulnak. Ki kellett deríteni, vájjon nem az okozza-e az állatok elpusztulását az ilyen táplálék mellett, hogy képtelenek semlegesíteni azokat a savakat, amelyek a szervezetben a fehérjék szétesése folytán keletkeznek ? Bunge javasolta Luninnak, hogy kísérletileg vizsgálja meg ezt a kérdést. Lunin, hogy sószegény táplálékot nyerjen, tejet savanyított meg ecettel és a csapadékot mintegy 15-ször átmosta desztillált vízzel, úgyhogy a szűrőn visszamaradt kazein és vaj keveréke már csak századrésznyi százalékban tartalmazott szervetlen sokat, s ehhez a keverékhez nádcukrot adott. Kísérleti állatul felnőtt egerek szolgáltak. Italul desztillált vizet kaptak. Ilyen táplálékon az egerek csak 11—21 napig éltek. Egy másik kísérleti sorozatban, melyben az egerek ugyanazt a táplálékot kapták, de ehhez pótlólag még annyi nátriumkarbonátot is adtak, amennyi a szervezetben keletkező savak közömbösítéséhez szükséges, az állatok tovább éltek, 16—36 napig. Hogy az állatok életének meghosszabbítását itt nem a nátrium okozta, hanem a savak közömbösítése, azt Lunin a kísérletek következő sorozatával bizonyította be, melyben a táplálékhoz pótlólag nátriumkarbonát helyett nátriumkloridot adott. Ebben a sorozatban az egerek élettartama csak 6—20 nap volt. Ily módon Lunin kísérletileg bebizonyította, hogy az olyan állatok, melyek szervetlen sóktól mentes táplálékot kapnak, azért pusztulnak el oly gyorsan, mert képtelenek közömbösíteni a keletkező savakat. Mikor Lunin az egerek sótlan táplálékához hozzáadta mindazokat a sókat, melyek a tej összetételéhez tartoznak, az egerek 133 10