Orvosi Hetilap, 1951. augusztus (92. évfolyam, 31-34. szám)
1951-08-05 / 31. szám - Bíró Imre: A szemtükör centenáriuma
ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCII. ÉVFOLYAM, 31. SZÁM, 1951. AUGUSZTUS 5. Felelős szerkesztő : TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA ORVOSI HETILAP Felelős szerkesztő : HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár : LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal : Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V. Budapest, V., Akadémia u. 3. Tel.: 129-580. 97. m. o., 128-376. M. N. B. egyszámlaszám : 936-545. A szemtükör centenáriuma* Írta: BÍRÓ IMRE dr. Az orvostudomány történetében kevés olyan felfedezés van, amely jelentőségében és hatásában a szemtükörhöz volna mérhető. A kutató ember a telescop segítségével a világűr roppant távlataiba, a mikroscoppal az élet elemi részecskéibe nézhet, de a szemtükör, a két véglet között mintegy középen állva, magába az élő emberbe tekint s olyan tényeket derít fel, olyan kapcsolatokra és történésekre vet fényt, amelyek sokszor fontosabbak és izgalmasabbak, mint akár a planéták, akár a mikrokozmosz világa. 1851-ben adta Helmholtz Herman a szemtükröt a szemorvosok kezébe s ma, amikor elérkeztünk e tény századik évfordulójához, érdemes visszaidézni a kort, amelynek tudományos szükségletei a műszert életre hívták, az embert, aki azt megvalósította s magát az alkotó folyamatot, a gondolatoknak azt a logikus, láncszerű kapcsolódását, amelyek a szemtükör feltalálásához vezettek. I. A szemtükör, ha a gondolat s a módszer, amit testesít, egyetemes jellegű is — végeredményben szemészeti műszer. Sőt, olyan szemészeti műszer, ami a szemészet addigi szűk és korlátozott területéhez egy hatalmas és addig nem sejtett világot csatolt. A szemtükör megjelenése előtt a szemészet a sebészetnek csupán egyik szerény hajtása volt, amit — ritka kivételektől eltekintve — sebészek űztek, sebészek tanítottak, de ez a tevékenység is olyan szűkkörű volt, hogy azokat, akik intenzívebben foglalkoztak ezzel a szakmával, »hályog. Az I. sz. Szemklinika orvosainak 1950. dec. 6-i tudományos ülésén tartott előadást szúróknak« nevezték. Valóban, a szemészet problematikája még a XIX. század elején is igen csekély : a szürke hályog reclinatiója, depressiója (tehát az üvegtestbe való hátralökése) és a hályog David alkalmazta extractiója között áll a harc, ez izgatja legjobban a tudományos elméket. A szürke hályog műtéte körüli viták kapcsán kezdi meg az emancipációért való küzdelmet a szemészet, de egyben ez az a pont is, ahol a sebészek is makacsokká válnak és ellenszegülnek minden elszakadási kísérletnek. De nemcsak a nagy sebészek, Nélaton, Dupuytren, Dieffenbach etc., etc. nyilatkoznak a szemészet különállása ellen, hanem a kizárólag szemészettel foglalkozó orvosok között is túlnyomó számban vannak azok, akik a szemészetet csak sebészeti tevékenységnek tartják és nem látják értelmét sem a külön szemészeti intézeteknek, sem a külön katedráknak. »Én sebész vagyok« — mondotta Bowman, a nagy szemész, valahányszor szemorvosnak titulálták. Ez a merev álláspont csak akkor válik érthetővé, ha azokra az »utazó hályogszúrókra« gondolunk, akiknek működése a XV. századig nyúlik vissza s a XVIII. században érte el fénykorát. Ezek a sarlatánok nagy hűhó és reklám kíséretében utazták keresztül-kasul Európát s rövidebbhosszabb tartózkodásra megálltak azokban a városokban, ahol vásár, ünnep, valamilyen gyűlés, vagy egyéb alkalom nagyobb tömeget toborzott össze. Ezek a felelőtlen merészséggel operáló szélhámosok, ezek az »utazó szemészek« a XVIII. század végén, XIX. század elején fokozatosan eltűnnek, de emlékük még ott kísért a mi Fabinink szavaiban is, aki tanszékfoglaló beszédében (1817)