Orvosi Hetilap, 1951. augusztus (92. évfolyam, 31-34. szám)

1951-08-05 / 31. szám - Bíró Imre: A szemtükör centenáriuma

ORVOSI HETILAP 1951. 31. látniok. De ha egy szem valamely fényforrásra alkalmazkodik, akkor a fényforrásból kiinduló s a szembe verődő fényt a retina ugyanazon az úton ismét a fényforrásba veri vissza. Vagyis ez esetben a fényforrásra és a szemre nézve a kapcsolatos gyűjtőpontok törvényei érvényesek. Ez a magyarázata annak, hogy a pupillát feke­tének látjuk. Ilyen esetben a pupillát csak akkor láthatnánk vörösnek, ha a szemünket a lámpa és a megvlágított retina közötti fénysugár útjába tennénk — ezzel azonban meg is szakíta­nánk a sugár útját és csak fekete pupillát látnánk. Helmholtz a fényforrást a beteg mellé, vagy oldalt mögé helyezte s a fényt párhuzamosan egymásra illesztett sík üveglapok segítségével vetítette a szembe. A vizsgált szemből visszajutó fénysugarak egy része visszaverődött a üveglapokról a fény­forrásba, más része azonban az üveglapokon át az azok mögött lévő vizsgáló szembe került, miáltal szinte a vizsgáló pupillája lett fény­forrássá. (L.: az i. sz. ábrát) Az így megvilágított szemből azonban a pu­pillán át csak egynemű vöröses-sárga visszfény árad és a szemfenék finomabb képleteit, papillát, ezeket stb. nem láthatjuk. Másrészről viszont isme­retes volt, h­ogy Jean Méry a francia Akadémiában már 1704-ben arról tartott előadást, hogy egy víz alá nyomott macska szemfenekét oly tisztán 1. ábra. A szemtükröződés helmholtzi elvet A — a vizs­gáló, K a­­ vizsgált, SP — a tükrözéshez használt üveglap (Dimmer után) és élesen látta, mintha a szem mellső fele le lett volna vágva. Helmholtz mindkét jelenség magya­rázatát a szem törőközegeiben adta meg. Előbbi esetben azért nem látjuk a szemfeneket, mert messze vagyunk attól. Az az ér pl., amelyet közelről tükrözve vékonynak látunk, a szemtől távolodva mind vastagabb és vastagabbnak érzé­kelünk. Amilyen arányban távolodik a két szem­­ egy.mstól, oly­an arányian tolódik előre a lét szem optikai ren­dszer­ét­ől e­ss­zetett készü­lék közép­­­pontjai következé­képpen a mindinkább szűkülő látólé­ren a szem törőközegeinek nagyítása miatt mind kisebb és kisebb részlet látszik a fokozatosan vastagabbnak imponáló érből, míg végül nem marad más, mint a pupilla egynemű sár­gás-vörös színe. Ugyancsak a törőközegek szerepe, ezúttal kiesése magyarázza meg az utóbbi, J. Méry által leírt tüneményt. A víz alá helyezett szemben meg­szűnik a víz törésmutatójához hasonló törésű törő közegek összetérítő hatása, amihez még hozzá­járul a vízből kilépő sugarak (sűrűbb közegből hígabb közegbe lépő sugarak­) divergentiája. Helmholtz, amikor elméletileg tisztázta ezeket az évszázadokon át eredménytelenül kutatott kér­déseket, kartorpapírból, parafából pecsétviasz segítségével összeállította szemtükrét. A ferdén (5ő°-os szögben) elhelyezett üveglapok rekesze mögé concav üveget rakott, hogy a vizsgált szem­ből kilépő convergáló sugarakat a vizsgáló nor­mális alkotású szeme éles képpé egyesíthesse. Kezében az eszközzel nyugodt önérzettel mond­hatta : »Ich selbst bin, so viel ich finde, der erste gewesen, welcher sich den Zusammenhang zwischen den Richtungen der einfallenden und ausgehenden Strahlen klar machte, den wahren Grund für die Schwarze der Pupille und dadurch auch das Prinzip für die Construction der Augenspiegel land.« A papír és parafafoglalatú tákolmány a physiologiai optika érctörvényeit és új tudományok, a szemfenéki diagnosztika, valamint az objektív refractometria születését jelentette. (L.: a 2. sz. ábrát) A nyilvánosság elé 1850 december 6-án lépett a szemtükör, amikor Helmholtz egy barátja bemu­tatta a műszert a berlini fizikai társulat ülésén. A szemtükör feltalálásának történetét, a műszer leírását, elvét, szerkezetét a szakemberek széles köre csak Helmholtz értekezéséből ismerte meg, amely »Beschreibung eines Augenspiegels zur Unter­suchung der Netzhaut im lebenden Auge« címmel, mint önálló munka, 1856 őszén jelent meg Ber­linben. A tanulmány megértése azonban mélyre­hatóbb mathematikai-fizikai ismereteket igényelt az olvasótól s ficim volt alkalmas arra, hogy a szemtükörnek Lygisan híveket szerezzen. Sőt voltak orvosok, akiket maga a szemtükör sem hódított meg. Egy kiváló sebész féltette a fénytől a betegek szemé­reAGondoljtt­k az első vonatra, 2. ábra Helmholtz szemtükre. A — a tükör elölről nézve, B — a tükör átmetszete. (Grósz — Hoór, I. k. pói oldalon levő ábra után vázlatosan) *

Next