Orvosi Hetilap, 1951. december (92. évfolyam, 48-52. szám)
1951-12-02 / 48. szám - Szkvorcov, M. A.: A mandulák szerepe a reumás folyamatban
ORVOSI HETILAP 1951. 48. mindkét kamra és pitvar falának egész vastagságából, a kamra- és pitvarközti sövényből a Tawara csomóval és His-köteggel együtt, a papilláris izmokból, a kéthegyű, háromhegyű és aortabillenytűkből, az annulus fibrosus és a septum fibrosum szomszédos részeiből. Figyelemmel kísértük a granulómák számát és jellegét (amennyiben ilyenek előfordultak), valamint az egyéb, nem fajlagos gyulladásos elváltozásokat, mégpedig mind a heveny (ödéma, sejtes beszűrődés, a kollagén szövetben és az erek falában található fibrinoid nekrózisos gócokat, az izmok zsír- és fehérje disztrófiáját, a vérzéseket), mind a heveny elváltozások kimenetelét jelző elváltozásokat (kardioszklerózis, ennek kiterjedése és foka, mandulaszklerózis, a szív és a mandulák ereinek szklerózisa, a billentyűk és az ínhúrok szklerózisa, a perikardiális tér obsiterációja, a szájadékok szűkülete). A megvizsgált 100 esetben a gyermekek kizárólag a reumás elváltozások következtében haltak meg. Egyetlenegy esetben sem találtunk semmi olyan klinikai vagy morfológiai adatot, amely másodlagos szeptikus fertőzésre utalt volna. Az ilyen eseteket nem vettük fel ebbe a feldolgozásba. Az észlelés évei szerint az esetek a következőképpen oszlottak meg: 1937-ben 17 eset, 1938-ban 17 eset, 1939-ben 15 eset, 1940-ben 21 eset, 1941-ben 6 eset, 1942-ben 2 eset, 1943-ban 2 eset, 1944-ben 1 eset, 1945-ben 5 eset, 1946- ban 10 eset, 1947-ben 4 eset. A nem és az életkor szerinti megoszlás tekintetében eléggé szabályszerűnek mutatkozott az a körülmény, hogy a fiúk fiatalabb, a lányok idősebb korban betegszenek meg, míg a két nem csaknem egyenlő arányban fordult elő anyagunkban (51 fiú, 49 leány). A legfiatalabb fiúgyermek 1 éves és 7 hónapos korában betegedett meg és két hónappal a megbetegedés után halt meg. Típusos reumás granulómákat találtunk a szív minden hártyáján, a billentyűkön, a peritonzilláris szövetben és mellette a heveny exsudativ-infiltrativ miokarditisz (gócos elzsírosodás az izomrostokban) és peritonzillitisz jellemző képét, friss obliteráló szívburokgyulladást, számos fibrinoid-nekrózisos gócot a koszorúerek apróbb ágaiban, továbbá csekély terminális pneumóniát. Szövettani vizsgálattal kis, tömött hegeket találtunk a szívizom különböző részeiben elszórtan, a két- és háromhegyű billentyű heges megvastagodását, szkeretikus megvastagodásokat az egyes koszorúerek falában. Az utóbbi típusú elváltozások jelentéktelen méreteik és csekély kiterjedésük ellenére különös figyelmet érdemelnek, mert megerősítik azt a fontos tételt, hogy reumában a kezdeti elváltozások minden esetben, de még ilyen fiatal korban is, teljesen észrevétlenül fejlődnek ki, nem okoznak klinikai tüneteket. A megbetegedés csak az ezután következő exsudativ-allergiás fellobbanás után válik nyilvánvalóvá. A 100 megvizsgált reumaeset közül 70 esetben találunk reumás granulómákat a szívben (főleg a mio- és az endiokardiumban), csak a szívben 22 esetben, a szívben és a mandulákban egyidejűleg pedig 48 esetben tudtunk ilyeneket megállapítani. Érdekes, hogy azokban az esetekben, amikor a granulómákat mind a két szervben megtaláltuk, számuk olyan magas volt (különösen a szívben), hogy kimutatásuk nem okozott nehézséget; azokban az esetekben viszont, amikor csak a szívben fordultak elő, megtalálásuk mindig sok időt vett igénybe, mert a legtöbb esetben (a 22 közül 20 esetben) egyesével elhelyezkedő, nehezen megtalálható csomókról volt szó, amelyek már meglehetősen előrehaladott involuciós jelenségeket mutattak (megnyugvó, elhegesedő granulómák). A granulómás folyamat itt tehát nyilván végetért már és így természetesnek tarthattuk azt, hogy az egyes szervekben eltérő leletet állapíthattunk meg. Egyetlenegy esetben sem hiányoztak a granulómák a szívben, ha megvoltak a mandulákban. A gyermekkori reumával kapcsolatban talált pozitív granulómaleletek fenti százalékos arányszáma (szívben 70, mandulákban 48) kétségtelenül kisebb a valóságos aránynál, mert nem végeztünk szabályszerű sorozatvizsgálatokat, hanem minden esetben, amint az szokásos, figyelmesen áttanulmányoztunk 40—50 készítményt. Ezzel a korrektúrával véleményünk szerint eredményeink eléggé megközelítik a valóságot. Ami a reumás folyamat exsudativ-infiltratív komponensét, valamint az ennek következtében kialakult szklerotikus elváltozásokat illeti, a vizsgált eseteinket 3 csoportra oszthatjuk. Az első csoportban szembeötlő módon túlsúlyra jutott az alterativ-exsudativ és infiltratív folyamat a szívhártyákon, az erekben, a mandulakörüli szövetekben található friss gyulladásos elváltozások formájában és csak csekély, sőt jelentéktelen számban találunk apró heges gócokat, amelyek nyilván az előzőleg fennállott granulómák elhegedesedése következtében keletkeztek. Ezeket az eseteket elsősorban a fiatalabbkorú gyermekek körében találtuk, akik az első Életkor 1—2 év 2—4 év 4—8 év 8—12 év 12—15 év Nem fiú leány fiú leány fiú leány fiú leány fiú leány esetek száma1 1 06 0 1 18 12 17 23 1 19 14 108* 1547