Orvosi Hetilap, 1952. február (93. évfolyam, 5-8. szám)
1952-02-03 / 5. szám - Bagdaszarov, A. A.: A transzfúziós szolgálat és a hematológia 25 éve
ORVOSI HETILAP 1952 5. . A szocialista tudós számára elkerülhetetlen követelmény az élettel való szoros kapcsolat. A szocialista tudós számára idegen a polgári tudós elefántcsonttornya. Sztálin mondotta, hogy a szocialista tudomány új útjait sokszor nem a tudományos világban ismert tudósok, hanem ismeretlen, egyszerű emberek, a gyakorlat emberei egyengetik. A szocialista tudós a gyakorlat embereivel a legszorosabban együttműködik. A szocialista orvosi folyóiratnak ugyancsak együtt kell működnie olvasóival, a gyakorló orvosokkal. Ennek az együttműködő viszonynak előfeltétele, hogy közleményei ne legyenek az élettől, a beteg embertől elvonatkoztatottak — kísérletes dolgozatainak tárgyát ne merítse a laboratóriumból, hanem a laboratórium metódusaiban találjon segítséget az életből sarjadt problémák megoldásához. A tudomány színvonalának érvényesítése a legszélesebb orvostömegek orvosi gyakorlatában az a feladat, amelyet minden orvostudományi sajtóorgánum számára az első magyar sajtó napja elsőrendű célként tűz ki. E feladat megvalósításának útját járva tudjuk kimélyíteni az Orvosi Hetilap olvasótáborával azt a kapcsolatot, amelyet a párt és a tömegek kapcsolata példáz. E gondolatok jegyében ünnepli az Orvosi Hetilap és olvasótábora a magyar, sajtó napját. Szerkesztőség. A transzfúziós szolgálat és a hematológia 25 éve Írta : A. A. BAGDASZAROV prof. Joggal büszkélkedhetünk azzal, hogy elődeink — a hazai tudósok és gyakorló orvosok - szolgáltatták a legértékesebb adalékokat az orvostudomány e fiatal ágának kialakulásához és gazdag fejlődéséhez. Ezek sorában kell megemlítenünk Sz. F. Hotovickij, A. V. Szutugin, G. G. Prozorov, I. T. Szpaszkij, A. Filomafitszkij, V. N. Nyikolszkij, Sz. N. Kolomnyin és sok más szerző nevét, akiket joggal nevezhetünk a vérátömlesztés megalapítóinak és úttörőinek, nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Azonban ezek egyes, egymástól elszigetelt tudósok voltak, akiknek a cári Oroszországban nem volt lehetőségük arra, hogy alkotó tevékenységüket kellő mértékben kifejthessék. Csak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után tárultak fel a magasabbrendű orvosi kultúra, s ezzel együtt a hematológia és a vérátömlesztés fejlődésének határtalan perspektívái. Negyed századdal ezelőtt szervezték meg a párt és a kormány határozata alapján Moszkvában a világ első vérátömlesztési intézetét , a jelenlegi, Lenin-renddel kitüntetett Központi Hematológiai és Vérátömlesztési Intézetet. Ez kiindulópontja és hatalmas ösztönzője volt annak a széleskörű szervezőtevékenységnek, mely a véradó szolgálat egységes rendszerének megteremtéséért folyt a Szovjetunióban. Megkezdődött a hematológia és a transzfúzió problémáinak rendszeres és részletes kidolgozása, a kemoterápia sokoldalú és tömeges alkalmazása a széles klinikai gyakorlatban. Ezen a téren a Központi Intézetnek rendkívül fontos tudományos-módszertani és szervezési irányítószerepe volt. A szovjet tudósok munkája következtében a hazai hematológia és vérátömlesztéstan messze maga mögött hagyta a külföldi tudományt. A Központi Hematológiai és Vérátömlesztési Intézet 25. évfordulója napjáig olyan nagy számú és hatalmas eredményeket ért el,ahogy ezeknek természetesen csak kis részét lehet a jelen közlemény keretei között megvilágítani. Az Intézet, működésének első periódusában, fő feladatául a transzfúzió metodikájának kidolgozását és annak alkalmazásakor követendő irányelvek megállapítását tűzte maga elé. Ebben az időszakban nagy gyakorlati segítséget jelentett V. N. Samov és N. N. Jelanszkij munkássága, akik a vérátömlesztés úttörői voltak a Szovjetunióban. Ismeretes, hogy 1923-ban jelent meg N. N.Jelanszkij első monográfiája a transzfúzióról. Az Intézet bevonta munkájába az ország olyan kiemelkedő tudósait, mint A. A. Bogomolec, M. P. Koncsolovszkij, Sz. I. Szpaszokukockij, H. H. Vladosz, D. A. Gugyin-Levkovics, A. D. Szurkov és másokat. Tevékenységét szorosan összekapcsolva a közegészségügy és a katonai egészségvédelem gyakorlati kérdéseivel, az Intézet a vérátömlesztés és a hematológia ügyének szervező központjává vált a Szovjetunióban, országszerte kiterjesztve fiókintézményeinek — a köztársasági, kerületi, területi és városi transzfúziós állomásoknak a hálózatát. Utóbbiak a körzeti kórházakban szervezik meg támaszpontjaikat — a körzeti véradó állomásokat és rendelőket. Az alapvető probléma, melyet éppen a szovjet tudósok oldottak meg sikeresen, a vér konzerválásának kérdése. A prioritás ezen a téren 142