Orvosi Hetilap, 1952. február (93. évfolyam, 5-8. szám)

1952-02-03 / 5. szám - Bagdaszarov, A. A.: A transzfúziós szolgálat és a hematológia 25 éve

ORVOSI HETILAP 1952 5. . A szocialista tudós számára elkerülhetetlen kö­vetelmény az élettel való szoros kapcsolat. A szocialista tudós számára idegen a polgári tu­dós elefántcsonttornya. Sztálin mondotta, hogy a szocialista tudomány új útjait sokszor nem a tudományos világban ismert tudósok, hanem is­meretlen, egyszerű emberek, a gyakorlat em­berei egyengetik. A szocialista tudós a gyakor­lat embereivel a legszorosabban együttműködik. A szocialista orvosi folyóiratnak ugyancsak együtt kell működnie olvasóival, a gyakorló or­vosokkal. Ennek az együttműködő viszonynak előfeltétele, hogy közleményei ne legyenek az élettől, a beteg embertől elvonatkoztatottak — kísérletes dolgozatainak tárgyát ne merítse a laboratóriumból, hanem a laboratórium metódu­saiban találjon segítséget az életből sarjadt problémák megoldásához. A tudomány színvona­lának érvényesítése a legszélesebb orvostöme­gek orvosi gyakorlatában az a feladat, amelyet minden orvostudományi sajtóorgánum számára az első magyar sajtó napja elsőrendű célként tűz ki. E feladat megvalósításának útját járva tudjuk kimélyíteni az Orvosi Hetilap olvasó­táborával azt a kapcsolatot, amelyet a párt és a tömegek kapcsolata példáz. E gondolatok jegyében ünnepli az Orvosi Hetilap és olvasótábora a magyar, sajtó napját. Szerkesztőség. A transzfúziós szolgálat és a hematológia 25 éve Írta : A. A. BAGDASZAROV prof. Joggal büszkélkedhetünk azzal, hogy elő­deink — a hazai tudósok és gyakorló orvosok - szolgáltatták a legértékesebb adalékokat az orvostudomány e fiatal ágának kialakulásához és gazdag fejlődéséhez. Ezek sorában kell meg­említenünk Sz. F. Hotovickij, A. V. Szutugin, G. G. Prozorov, I. T. Szpaszkij, A. Filomafitszkij, V. N. Nyikolszkij, Sz. N. Kolomnyin és sok más szerző nevét, akiket joggal nevezhetünk a vérátömlesztés megalapítóinak és úttörőinek, nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Azon­ban ezek egyes, egymástól elszigetelt tudósok voltak, akiknek a cári Oroszországban nem volt lehetőségük arra, hogy alkotó tevékenységüket kellő mértékben kifejthessék. Csak a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom után tárultak fel a magasabbrendű orvosi kultúra, s ezzel együtt a hematológia és a vérátömlesztés fejlődésének határtalan perspektívái. Negyed századdal ezelőtt szervezték meg a párt és a kormány határozata alapján Moszkvá­ban a világ első vérátömlesztési intézetét , a jelenlegi, Lenin-renddel kitüntetett Központi Hematológiai és Vérátömlesztési Intézetet. Ez kiinduló­pontja és hatalmas ösztönzője volt an­nak a széleskörű szervezőtevékenységnek, mely a véradó szolgálat egységes rendszerének meg­teremtéséért folyt a Szovjetunióban. Megkezdő­dött­ a hematológia és a transzfúzió problémái­nak rendszeres és részletes kidolgozása, a kemoterápia sokoldalú és tömeges alkalmazása a széles klinikai gyakorlatban. Ezen a téren a Központi Intézetnek rendkívül fontos tudomá­nyos-módszertani és szervezési irányítószerepe volt. A szovjet tudósok munkája következtében a hazai hematológia és vérátömlesztéstan messze maga mögött hagyta a külföldi tudományt. A Központi Hematológiai és Vérátömlesztési Inté­zet 25. évfordulója napjáig olyan nagy számú és hatalmas eredményeket ért el,ahogy ezeknek természetesen csak kis részét lehet a jelen köz­lemény keretei között megvilágítani. Az Intézet, működésének első periódusában, fő feladatául a transzfúzió metodikájának kidolgozását és annak alkalmazásakor követendő irányelvek megállapí­tását tűzte maga elé. Ebben az időszakban nagy gyakorlati segítséget jelentett V. N. Samov és N. N. Jelanszkij munkássága, akik a vérátöm­lesztés úttörői voltak a Szovjetunióban. Ismere­tes, hogy 1923-ban jelent meg N. N.Jelanszkij első monográfiája a transzfúzióról. Az Intézet bevonta munkájába az ország olyan kiemelkedő tudósait, mint A. A. Bogomolec, M. P. Koncso­­lovszkij, Sz. I. Szpaszokukockij, H. H. Vladosz, D. A. Gugyin-Levkovics, A. D. Szurkov és másokat. Tevékenységét szorosan összekapcsolva a közegészségügy és a katonai egészségvédelem gyakorlati kérdéseivel, az Intézet a vérátömlesz­tés és a hematológia ügyének szervező központ­jává vált a Szovjetunióban, országszerte kiter­jesztve fiókintézményeinek — a köztársasági, kerületi, területi és városi transzfúziós állomá­soknak a hálózatát. Utóbbiak a körzeti kórhá­zakban szervezik meg támaszpontjaikat — a körzeti véradó állomásokat és rendelőket. Az alapvető probléma, melyet éppen a szov­jet tudósok oldottak meg sikeresen, a vér kon­zerválásának kérdése. A prioritás ezen a téren 142

Next