Orvosi Hetilap, 1952. április (93. évfolyam, 14-17. szám)

1952-04-06 / 14. szám - Bugár-Mészáros Károly: A végtagok emboliáival kapcsolatos mozgás- és érzészavarokról

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­8­6­7-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET H­IVATA­L­OS SZ­A­K­L­A­PJ­A XCIII. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM, 1952. ÁPRILIS 6. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor­ u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Arany János­ u. 24. Telefon: 126-335 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 Előfizetési ára: 1 évre 96.5 Ft, példányonkénti eladási ára: 2.50 Ft A budapesti István-kórház 1. beloszt atjának (főorvos: B­ugár-M­észáros Károly úr. egyet.­m. tanár) közleménye. A végtagok embóliáival kapcsolatos mozgás- és érzészavarokról írta: BUGÁR-MÉSZÁROS KÁROLY dr.* Ismeretes, hogy a végtagok nagyobb verő­ereinek thrombosisa és embóliája mozgás- és érzésbénulással szokott együtt járni, ami álta­lában annál nagyobb fokú, minél centrálisab­ban záródott el a verőér. Vizsgálataim annak eldöntését célozták, hogy a különböző magasságban bekövetkező emboliás verőérelzáródások milyen kiterjedésű mozgás- és érzészavarokat okoznak a végtago­kon, s hogy azokból lehet-e az érelzáródás he­lyére következtetni. Az utóbbi kérdésnek gya­korlati jelentősége is van, főleg olyan esetek szempontjából, amelyekben megfelelő műszer (oscillometer) hiánya miatt az embolás helyén­­ek meghatározása nehézségekbe ütközik. 1947. óta összesen 22 végtagemboliás bete­get volt alkalmam ebből a szempontból meg­vizsgálni, részben a Korányi Frigyes és Sándor közkórházban, részben fent jelzett jelenlegi osz­tályomon, ahol 1950. szeptembere óta műkö­döm. Mivel valamennyi beteg kortörténetét kü­­lön-külön nem ismertethetem, észleléseimről ér­­területenként összefoglalóan számolok be. Előre kell bocsátanom, hogy a végtagembóliás bete­gek mozgás- és érzészavarai az első órákban általában eléggé jellemzőek a verőérelzáródást okozó embolus helyére, ill. magasságára, ké­sőbb azonban jelentősebb collateralis keringés kialakulása esetén kiterjedésük csökkenni szo­kott. Bifurcatio aortae. Összesen hat esetem volt. Teljes elzáródás tüneteit 2 betegnél észleltem, az egyiknél 28 órás, a másiknál 5 órás fennállás után. Az első­nél az embolus helyét a sectio is igazolta, a másiknál a műtéti lelet. A mozgásbénulás mindkét esetben kiterjedt nemcsak a lábujjak és a boka­ízületek, hanem a térdizületok acttív mozgására is, éspedig teljes bénulás alakjában. Az első esetben a bal csípő­­ízületben is hiányzott minden activ mozgás, a jobb comb emelése viszont csökkent erővel bár, de sikerült. A második esetben a comb emelése mindkét oldalt csökkent erővel történt. A tapintóérzésre vonatkozó teljes anaesthe­sia felső határa az első esetben jobboldalt a térd magasságában volt, baloldalt a comb középső harmadában, a második esetben pedig a comb alsó harmadában. Az első esetben a teljes anaesthesia az említett területen a fáj­dalomérzésre s a hideg- és melegérzésre is ki­terjedt, a második esetben azonban teljes anal­gesia csak a lábfejeken és a lábujjakon volt található. A két eset közötti ezen különbség azzal magyarázható, hogy az első beteget 28 órával, a másodikat öt órával az embolia után vizsgáltam. Lewis ugyanis kimutatta, hogy a végtag verőereinek kísérleti leszorítása után a fájdalomérzés sokkal később bénul, mint a ta­­ g Előadta 1951. szeptember 25-én az István-kórház orvosainak tudományos ülésén.

Next