Orvosi Hetilap, 1952. június (93. évfolyam, 22-26. szám)

1952-06-01 / 22. szám - Hetényi Géza: A fekélybetegség ú.n. aktivitásáról

ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­8­5­7 -BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET H­IVATALOS SZ­AK­L­A­PJA XCIII. ÉVFOLYAM, 22. SZÁM, 1952. JÚNIUS 1. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA ORVOSI H­ETILAP Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor­ u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Arany János­ u. 24. Telefon: 126-335, 125-895 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 Előfizetési ára: 1 évre 96.0 Ft, példányonkénti eladási ára: 2.50 Ft A Szegedi Orvostudományi Egyetem I. sz. Belklinikájának (igazgató: Hetényi Géza dr. egyet. tanár) közleménye A fekélybetegség u. n. aktivitásáról írta : HETÉNYI GÉZA dr. Hogy az ember »peptikus fekély«-e az élet fo­lyamán többször is »kiújulhat«, hogy az egyes »ki­­újulások« közt a beteg »akár a vasszöget is meg­eheti«, anélkül, hogy baja lenne, az régóta ismeretes. Később, a fekély betegség fogalma alakult ki, ami sze­rint a fekélyes betegeknek bizonyos »hajlamuk« van a betegségre (»ulcus­ diardesis«) és bizonyos kiváltó okok jelenléte esetén a betegség — a gyomor vagy duodenum fekélye alakjában — manifesztálódik. Ez a koncepció már magában foglalta azt a gondolatot, hogy a fekélybeteg akkor is fekélybeteg, amikor jól van, hogy tehát a »kiújulások« (»recidivák«) nem valódi kiújulások, hanem a betegség latens szakának manifest szakába való átmenetei. Ezt a gondolatot még tovább fejlesztette a »vegetatív betegségek«-ről "való elméletünk, amely egyfelől a sekély betegség lefolyásának törvényszerű­ségére mutatott rá, másfelől pedig e törvényszerűsé­geket kiterjesztette más, olyan betegségekre, amelyek — eddigi felfogásunk alapján — látszólag semmi­féle kapcsolatban sem állanak a fekélybetegséggel Ez a klinikai megfigyeléseken alapuló elgondolásom szerencsésen találkozott Bikov ismert — kórélettani vonalról kiindult — cortico-viscerális elméletével. A­­ vegetatív betegségek tanya szerint az idetartozó betegségek lefolyásában öt szarkot lehet megkülönböz­tetni, ú. m.: 1. a vegetatív stádiumot, amelyben csupán a vege­tatív idegrendszer fokozott ingerlékenységének jelei van­nak meg; 2. a funkcionális­ organotrop szakot, amelyben már egy — vagy több — szerv működésének a­­ zavara mu­tatható ki; 3. a fajlagos helyi szervi betegség megjelenését, amely betegségre jellemző, hogy mindig ugyanabban az alakban jelentkezik és kizárólag a vegetatív betegségek keletkezésére­­ jellegzetes módon jöhet létre; • 4. a lappangási szakot, amely a helyi szervi beteg­ség gyógyulásával kezdődik és a 2. vagy 1. szaktól csu­pán abban különbözik, hogy míg az 1. és 2. szakban a betegség »­megállhat« és nem jut el a 3. stádiumig, addig a helyi szervi betegség kifejlődése gyakorlatilag biztossá teszi annak a jövőben való újbóli aktiválódását. A 3. és 4. stádium ismételt váltakozása után előbb­­utób­b kifejlődnek. 5. a fixált szöveti elváltozások, amikor a helyi beteg­ség következtében ugyancsak helyi irreversibilis elválto­zások fejlődnek, amelyek a betegség képét megváltoztat­ják, mert végérvényesen a helyi elváltozásokat tolják elő­térbe. A fekélybetegségre vonatkozóan ez az öt szak a következő: 1. a vegetatív stádium, 2. a »praeulcerosus« szak, a gyomor motoros és szekréciós anomáliáival (Westphal »Reizmagen«-ja), 3. a fekély megjelenése, amely váltakozik, 4.. a latentia szakával. Végül kifejlődnek 5. a fekély helyi irreversibilis következményei: a pylorusszűkület, a perigastritis stb. A fekélybetegségnek aktív és inaktív szakokra való felosztása már abból a korból származik, ami­kor a »kiújulás« gondolata a fekély betegség elgon­dolásának engedte át helyét. Röviden: az aktivitást a fekély manifesztációjával azonosították. Persze, ez arra vezetett, hogy gyakran csodálkoznunk kellett, hogyan járhatnak betegek hatalmas kiterjedésű feké­lyekkel jóformán mindennemű panasz nélkül és más­felől hogyan lehetnek típusos fekélyfájdalmaik, sőt vérzésük is betegeknek, akiken az ismételt — és sokszor túl gyakran ismételt — röntgenvizsgálat sem tudott fekélyt kimutatni. 629 44

Next