Orvosi Hetilap, 1953. március (94. évfolyam, 9-13. szám)
1953-03-01 / 9. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kováts Ferenc - Eidus László - Lányi Miklós: A tüdőgümőkór isoniktinsavhydrazid kezelésének klinikai laboratóriumi problémái
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA XCIV. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM, 1953. MÁRCIUS 1. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. • Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor utca 6. Telefon: 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 EREDETI KÖZLEMÉNYEK A Budapesti Orvostudományi Egyetem Tüdőgyógyászati Klinikájának (Igazgató: Kováts Ferenc dr. egyet. tanár) közleménye A tüdőgümőkór isonikotinsavhydrazid-kezelésének klinikai-laboratóriumi problémái írta: KOVÁTS FERENC dr., EIDUS LÁSZLÓ dr. és LÁNYI MIKLÓS dr. Az isonikotimsavhydrazid (INH) a gümőkór ellen irányuló kemoterápia legújabb nagyhatású gyógyszere. Az INH-kezelés megindulása természetesen számos sürgősen megoldandó problémát vetett fel. Azt mondhatjuk hogy az eddigi antituberkulotikumok közül a legkevésbbé kipróbált és kiértékelt formában került alkalmazásra. A Tüdőgyógyászati Klinika ez év június 12-én az INH-kezelés első három hónapjának terápiás eredményeit és az INH-val folytatott kísérletes vizsgálatokat tudományos est keretében tárta a nyilvánosság elé. Az azóta megjelent hazai és külföldi közlések sok kérdést igyekeztek tisztázni, a kísérletes vizsgálatok eredményei azonban sok tekintetben ellentmondóak. Ezért is szükségesnek tartjuk az MH-val kapcsolatos eddigi kísérletes vizsgálatok eredményeit összefoglalva ismertetni. Az INH-nak a gümőbacilusra kifejtett hatása. In vitro bakteriosztatikus képessége nagy. A hatékonyság pontos mértéke több tényezőtől függ, így a törzs érzékenységétől, a használt táptalaj minőségétől és az inkubáció időtartamától. Éppen ezért minden ismertetendő kísérletünkben az alábbi állandó előkészítő eljárást használtuk: Suta-féle folyékony asciteses táptalajjal dolgoztunk, melyet a nemzetközileg szokásos H37Rv törzzsel oltottunk be, az említett törzsnek 18 napos, ugyancsak Suta táptalajon fejlődött tenyészetét használva. Üveggolyóikkal való homogenizálás után a konyhasóban szuszpendált Koch baktériumokat tuberkulin fecskendővel oltottuk át. 1—1 cső 5 ccm táptalaját 0,1 mg nedves súlyú baktériummennyiséggel fertőztük. Az így elkészített kultúrákat 60 óráig inkubáltuk, ezt követően mértük hozzá a kipróbálandó anyagot steril oldat formájában. Az INH-t közvetlenül használat előtt vízben oldottuk fel, 100°-on 1 óráig sterileztük és higítási sor formájában mértük a 2 és fél napos tenyészethez. Az ezt követő 15. napon és akkor már 18 napos szubkulturális tenyészeteket kiértékeltük. Minden esetben azt láttuk, hogy a kísérleti körülmények pontos megtartása esetén az INH a gümőbacilus típustörzsének fejlődését 1:5, 1:10, 1:20, 1:40, 1:80 s. i. t. higítási sorban 0,05 mikrogramm/ccm, vagyis 1:20.000.000-es hígításban teljesen meggátolta. (14) Ez az érzékenység a fenti feltételek mellett 18 napon belül olyannyira stabil, hogy erre biológiai teszt is felépíthető. A biológiai teszt módszer steril testnedvek esetén tájékozódás céljából gyakorlatunkban jól bevált. A gümőbacilusra kifejtett hatás jellegét a következő kísérletekkel vizsgáltuk: olyan táptalajcsöveket, melyekben az IH-nak éppen a minimális gátló töménysége és ennek 2, 5 és 10-szerese foglaltatott, az inkubálás 21. és 30. napján lecentrifugáltunk. A kapott üledéket csepp formájában tárgylemezre tettük, megszárítottuk és párhuzamosan a Ziehl-Neelsen és az Alexander-, Hauduroy-féle ú. n. hármasfestés szerint megfestettük. (3) A hármas festés lényege a következő: festés és színtelenítés mint a Ziehl-Neelsen módszernél, majd 225 17*