Orvosi Hetilap, 1953. március (94. évfolyam, 9-13. szám)

1953-03-01 / 9. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kováts Ferenc - Eidus László - Lányi Miklós: A tüdőgümőkór isoniktinsavhydrazid kezelésének klinikai laboratóriumi problémái

­ ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET H­IV­ATA­L­O­S SZ­A­K­L­A­P­J­A XCIV. ÉVFOLYAM, 9. SZÁM, 1953. MÁRCIUS 1. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. • Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor­ u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor­ utca 6. Telefon: 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 E­REDETI KÖZLEM­ÉNYEK A Budapesti Orvostudományi Egyetem Tüdőgyógyászati Klinikájának (Igazgató: Kováts Ferenc dr. egyet. tanár) közleménye A tüdőgümőkór isonikotinsavhydrazid-kezelésének klinikai-laboratóriumi problémái írta: KOVÁTS FERENC dr., EIDUS LÁSZLÓ dr. és LÁNYI MIKLÓS dr. Az isonikotimsavhydrazid (INH) a gümőkór el­len irányuló kemoterápia legújabb nagy­hatású gyógyszere. Az INH-kezelés megindulása természe­tesen számos sürgősen megoldandó problémát ve­tett fel. Azt mondhatjuk hogy az eddigi antituber­­kulotikumok közül a legkevésbbé kipróbált és ki­értékelt formában került alkalmazásra. A Tüdőgyógyászati Klinika ez év június 12-én az INH-kezelés első három hónapjának terápiás eredmé­nyeit és az INH-val folytatott kísérletes vizsgálatokat tudományos est keretében tárta a nyilvánosság elé. Az azóta megjelent hazai és külföldi közlések sok kér­dést igyekeztek tisztázni, a kísérletes vizsgálatok ered­ményei azonban sok tekintetben ellentmondóak. Ezért is szükségesnek tartjuk az M­H-val kapcsolatos eddigi kísérletes vizsgálatok eredményeit összefoglalva is­mertetni. Az INH-nak a gümőbacilusra kifejtett hatása. In vitro bakteriosztatikus képessége nagy. A hatékony­ság pontos mértéke több tényezőtől függ, így a törzs érzékenységétől, a használt táptalaj minőségétől és az inkubáció időtartamától. Éppen ezért minden is­mertetendő kísérletünkben az alábbi állandó előké­szítő eljárást használtuk: Suta-féle folyékony asciteses táptalajjal dolgoztunk, melyet a nemzetközileg szokásos H37Rv törzzsel oltot­tunk be, az említett törzsnek 18 napos, ugyancsak Suta táptalajon fejlődött tenyészetét használva. Üveggolyóik­kal való homogenizálás után a konyhasóban szuszpen­­dált Koch baktériumokat tuberkulin fecskendővel oltot­tuk át. 1—1 cső­ 5 ccm táptalaját 0,1 mg nedves súlyú baktériummennyiséggel fertőztük. Az így elkészített kul­túrákat 60 óráig inkubáltuk, ezt követően mértük hozzá a kipróbálandó anyagot steril oldat formájában. Az INH-t közvetlenül használat előtt vízben ol­dottuk fel, 100°-on 1 óráig sterileztük és higítási sor formájában mértük a 2 é­s fél napos tenyészethez. Az ezt követő 15. napon és akkor már 18 napos szubkulturális tenyészeteket kiértékeltük. Minden esetben azt láttuk, hogy a kísérleti körülmények pontos megtartása esetén az INH a gümőbacilus típustörzsének fejlődését 1:5, 1:10, 1:20, 1:40, 1:80 s. i. t. higítási sorban 0,05 mikrogramm/ccm, vagyis 1:20.000.000-es hígításban teljesen meggátolta. (14) Ez az érzékenység a fenti feltételek mellett 18 napon belül olyannyira stabil, hogy erre biológiai teszt is fel­építhető. A biológiai teszt­ módszer steril testnedvek esetén tájékozódás céljából gyakorlatunkban jól be­vált. A gümőbacilusra kifejtett hatás jellegét a követ­kező kísérletekkel vizsgáltuk: olyan táptalajcsöveket, melyekben az I­H-nak éppen a minimális gátló töménysége és ennek 2, 5 és 10-szerese foglaltatott, az inkubálás 21. és 30. napján lecentrifugáltunk.­ A kapott üledéket csepp formájában tárgylemezre tet­tük, megszárítottuk és párhuzamosan a Ziehl-Neelsen és az Alexander-, Hauduroy-féle ú. n. hármasfestés szerint megfestettük. (3) A hármas festés lényege a következő: festés és színtelenítés mint a Ziehl-Neelsen módszernél, majd 225 17*

Next