Orvosi Hetilap, 1953. július (94. évfolyam, 27-29. szám)

1953-07-05 / 27. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Herdi Endre - Zoltán László: Koponya és agysérülések

ORVOSI HETILAP 1953. 27. désének üteme szabja meg. Harmadszor: gyógyítási tervünket annak a figyelembevételével kell megszab­nunk, hogy míg a koponya sérülésének gyógyulása function® b­ean lehet teljes értékű, addig egyrészt az agy szöveti regeneratiój­a csak alacsonyabb rendű kötőszövet segélyével történik, melynek az a­gysejtek biológiai functiójához viszonyítva functiója egyálta­lán nincs, másrészt az agysejtek nagyfokú érzékeny­sége miatt az agyszövet sérülése egyben kisebb vagy nagyobb mértékű functiókiesést is jelent. I. táblázat A koponya-agy sérülései I. A fej lágyrészeinek sérülése II. A koponya törései: 1. nem teljes (lemeztörés) 2. linearis 3. depressios 4. darabos 5. defectusos 6. repeszes III. A koponyatörések szövődményei : 1. asepticusak : külső vérzés belső vérzés liquorrhea prolapsus cerebri status epilepticus 2. septicusok : phlegmone capitis meningitis meningoenkephalitis osteomyelitis cranii abscessus cerebri IV. A fejsérülések agyi következményei : 1. commotio cerebri 2. contusio cerebri 3. compressio cerebri: a) általános : oedema b) különleges: hermiationes cerebri hydrokephalus liquor-hypotensio c) localis : haemorrhagia cerebri : epiduralis subarachnoidealis subduralis intracerebralis corticalis subcorticalis intraventricularis hygroma subdurale­s. A koponya-agy együttes sérülései : 1. nyílt törések 2. lőtt sebek : érintő áthatoló bennreke­dt visszacsapódó VI. Posttraumás maradvány-állapotok és syndromák 1. általános : cerebrasthom­a enkephalopathia epilepsia idiotia kephalalgia 2. localis : defectus cranii neurológiai defectusok. Elsőszámú táblázatunk a koponya-agysérülé­seknek összes lehetőségeit, a sérülések okozta közvet­len és késői elváltozásokat, az egyesi sérülések szö­vődményeit, valamint a koponya-agysérülésekből származó maradványállapotokat vázolja. Miután se­bészi szempontokat kell referátumunkban figyelembe vennünk, vagyis azt, hogy milyen esetben, milyen időben és hogyan kell a koponya-agysérülésekben sebészileg beavatkoznunk, a fenti összeállítás figye­lembevételével anyagunkat két csoportra osztottuk: I. Elbírálásra váró sérülések. II. Nyilvánvaló műtéti javallattal rendelkező sérülések. A koponya és agy anatómiai és physiológiai vi­szonyaiból csak néhány traumatológiai fontosságú részletet emelnénk ki. A koponya anatómiai szerkezetének sérülés szem­pontjából a következő jelentősége van: 1. a hasison jó védettség miatt csak nagy és csak megfelelő irány­ban ható erő tud alaki változást okozni. 2. A boltozat nagyobb elaszticitása következtében két lemezének alakváltozását egyazon erő egyidőben különböző­képpen, a hajlítás és feszítés mechanizmusa szerint is okozhatja. A dura jelentősége traumatológiai szempontból: 1. mindig a koponya mozgását követi, 2. általánosan laza tapadása miatt a koponya belfelszínéről könnyen elválasztható, 3. a tentorium nyílása az egyedüli intracranialis terület, melyein át a supra- és int­raten­­torialis nyomáskülönbség kiegyenlítődhetik, 4. a fél­tekék, illetve a kisagy nagyobb arányú intracranialis elmozdulása a falx, illetve a tentorium miatt lehetet­len. Az egész subarachnoidealis tér a cisternákkal együtt az agyat külső behatások ellen védő párnázat­nak fogható fel. A homogén tömegnek látszó agy különböző faj­­­súlyú szövetrészekből áll (Hotbourn). Functionális szempontból az agy az organizmus motoros, érző és reflextevékenységének, a legmagasabbrendű szellemi mozgásoknak reprezentánsa. Benne foglalnak helyet a legmagasabb vegetatív centrumok, a pulzus, vér­nyomás, légzés, anyagcsere, hő és vízháztartás regu­látorai. Ez a hatalmas veleszületett és kondicionált reflextevékenység bonyolult pályák, sejtrendszerek útján, bioe­lektromos, fizikokémiai folyamatok alapján működik. Az egyes motoros és érző functiók állandó locális representatióján kívül az agy összes vezérlő tevékenységében functionális egységként fogható fel, melyben a locális elváltozások az egész agyra hatnak és viszont. Fizikai szempontból az agynak a követ­kező jellegzetességei vannak: 1. egészében, a benne éppen átmenő vér és liquorral együtt, közel a vízzel egyenlő fajsúlyú, 2. nagyságát minden fajta külső behatással resistensen megtartja; gyakorlatilag össze­nyomhatatlan, még a hydrostaticus nyomással szem­ben is, melynek fontossága az agy vízhez közelálló sűrűsége, az intra- és extracellularis és a praeformált üregekben (erek, kamrák, subarachnoidealis tér) levő folyadék miatt igen nagy, 3. alakját alacsony sűrű­sége miatt könnyen változtatja, 4. elaszticitása cse­kély, 5. a koponyához viszonyítva rigiditása alig van. A vérkeringést illetően fontos megemlíteni, hogy az artériák subarachnoidealisan, majd subpialisan a cortex felől nyomulnak a fehérállományba. Emiatt a cortex sérülése gyakorlatilag mindig vérzéssel jár. A corticalis, vékonyfalú vénák a nagy vénás sinusokhoz haladnak és kb. 1 cm darabon a cortex és dura közt hídszerűen lebegnek. Az intracranialis dynamikus viszonyok kialakítá­­ s30

Next