Orvosi Hetilap, 1953. július (94. évfolyam, 27-29. szám)
1953-07-05 / 27. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Herdi Endre - Zoltán László: Koponya és agysérülések
ORVOSI HETILAP 1953. 27. désének üteme szabja meg. Harmadszor: gyógyítási tervünket annak a figyelembevételével kell megszabnunk, hogy míg a koponya sérülésének gyógyulása function® bean lehet teljes értékű, addig egyrészt az agy szöveti regeneratiója csak alacsonyabb rendű kötőszövet segélyével történik, melynek az agysejtek biológiai functiójához viszonyítva functiója egyáltalán nincs, másrészt az agysejtek nagyfokú érzékenysége miatt az agyszövet sérülése egyben kisebb vagy nagyobb mértékű functiókiesést is jelent. I. táblázat A koponya-agy sérülései I. A fej lágyrészeinek sérülése II. A koponya törései: 1. nem teljes (lemeztörés) 2. linearis 3. depressios 4. darabos 5. defectusos 6. repeszes III. A koponyatörések szövődményei : 1. asepticusak : külső vérzés belső vérzés liquorrhea prolapsus cerebri status epilepticus 2. septicusok : phlegmone capitis meningitis meningoenkephalitis osteomyelitis cranii abscessus cerebri IV. A fejsérülések agyi következményei : 1. commotio cerebri 2. contusio cerebri 3. compressio cerebri: a) általános : oedema b) különleges: hermiationes cerebri hydrokephalus liquor-hypotensio c) localis : haemorrhagia cerebri : epiduralis subarachnoidealis subduralis intracerebralis corticalis subcorticalis intraventricularis hygroma subdurales. A koponya-agy együttes sérülései : 1. nyílt törések 2. lőtt sebek : érintő áthatoló bennrekedt visszacsapódó VI. Posttraumás maradvány-állapotok és syndromák 1. általános : cerebrasthoma enkephalopathia epilepsia idiotia kephalalgia 2. localis : defectus cranii neurológiai defectusok. Elsőszámú táblázatunk a koponya-agysérüléseknek összes lehetőségeit, a sérülések okozta közvetlen és késői elváltozásokat, az egyesi sérülések szövődményeit, valamint a koponya-agysérülésekből származó maradványállapotokat vázolja. Miután sebészi szempontokat kell referátumunkban figyelembe vennünk, vagyis azt, hogy milyen esetben, milyen időben és hogyan kell a koponya-agysérülésekben sebészileg beavatkoznunk, a fenti összeállítás figyelembevételével anyagunkat két csoportra osztottuk: I. Elbírálásra váró sérülések. II. Nyilvánvaló műtéti javallattal rendelkező sérülések. A koponya és agy anatómiai és physiológiai viszonyaiból csak néhány traumatológiai fontosságú részletet emelnénk ki. A koponya anatómiai szerkezetének sérülés szempontjából a következő jelentősége van: 1. a hasison jó védettség miatt csak nagy és csak megfelelő irányban ható erő tud alaki változást okozni. 2. A boltozat nagyobb elaszticitása következtében két lemezének alakváltozását egyazon erő egyidőben különbözőképpen, a hajlítás és feszítés mechanizmusa szerint is okozhatja. A dura jelentősége traumatológiai szempontból: 1. mindig a koponya mozgását követi, 2. általánosan laza tapadása miatt a koponya belfelszínéről könnyen elválasztható, 3. a tentorium nyílása az egyedüli intracranialis terület, melyein át a supra- és intratentorialis nyomáskülönbség kiegyenlítődhetik, 4. a féltekék, illetve a kisagy nagyobb arányú intracranialis elmozdulása a falx, illetve a tentorium miatt lehetetlen. Az egész subarachnoidealis tér a cisternákkal együtt az agyat külső behatások ellen védő párnázatnak fogható fel. A homogén tömegnek látszó agy különböző fajsúlyú szövetrészekből áll (Hotbourn). Functionális szempontból az agy az organizmus motoros, érző és reflextevékenységének, a legmagasabbrendű szellemi mozgásoknak reprezentánsa. Benne foglalnak helyet a legmagasabb vegetatív centrumok, a pulzus, vérnyomás, légzés, anyagcsere, hő és vízháztartás regulátorai. Ez a hatalmas veleszületett és kondicionált reflextevékenység bonyolult pályák, sejtrendszerek útján, bioelektromos, fizikokémiai folyamatok alapján működik. Az egyes motoros és érző functiók állandó locális representatióján kívül az agy összes vezérlő tevékenységében functionális egységként fogható fel, melyben a locális elváltozások az egész agyra hatnak és viszont. Fizikai szempontból az agynak a következő jellegzetességei vannak: 1. egészében, a benne éppen átmenő vér és liquorral együtt, közel a vízzel egyenlő fajsúlyú, 2. nagyságát minden fajta külső behatással resistensen megtartja; gyakorlatilag összenyomhatatlan, még a hydrostaticus nyomással szemben is, melynek fontossága az agy vízhez közelálló sűrűsége, az intra- és extracellularis és a praeformált üregekben (erek, kamrák, subarachnoidealis tér) levő folyadék miatt igen nagy, 3. alakját alacsony sűrűsége miatt könnyen változtatja, 4. elaszticitása csekély, 5. a koponyához viszonyítva rigiditása alig van. A vérkeringést illetően fontos megemlíteni, hogy az artériák subarachnoidealisan, majd subpialisan a cortex felől nyomulnak a fehérállományba. Emiatt a cortex sérülése gyakorlatilag mindig vérzéssel jár. A corticalis, vékonyfalú vénák a nagy vénás sinusokhoz haladnak és kb. 1 cm darabon a cortex és dura közt hídszerűen lebegnek. Az intracranialis dynamikus viszonyok kialakítá s30