Orvosi Hetilap, 1953. szeptember (94. évfolyam, 36-39. szám)
1953-09-06 / 36. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Varga Gyula: Az otosklerosis műtéti therapiája különös tekintettel : a műtéti javallatokra és eredményekre
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCIV. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM, 1953. SZEPTEMBER 6. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor utca 6. Telefon 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM A Budapesti Orvostudományegyetem Orr-fül-gégeklinikájának (igazgató: Varga Gyula dr. egyet. tanár) közleménye Az otosklerosis műtéti therápiája különös tekintettel a műtéti javallatokra és eredményekre* Írta : VARGA GYULA dr. Az otosklerosis (o.) gyakori megbetegedés. A rendelkezésünkre álló számítások különböző módon és időben készültek, így összehasonlításokra nem alkalmasak, de világosan kitűnik belőlük az o. gyakorisága, melyet sokan a diabetesével tartanak egyezőnek. Így az Egyesült Államokban Guild szerint a felnőtt lakosságnak közelfél százaléka klinikai tüneteket okozó ok-ban szenved. Nager a Svájcban előforduló felnőttkori nagyothallóknak csaknem a felét otosklerotikus eredetűnek tartja. Preobrazsenszkij közlése szerint Leningrád ostroma alatt az otosklerotikusok száma erősen megnövekedett és nagyothallásuk is a szokottnál gyorsabban fokozódott. A budapesti Fülklinika rendelésén jelentkezett betegek 1,19%-a volt otosklerotikus 1920—30 közt Krepuska I. adatai szerint. Az ok iránti érdeklődés megnövekedett, mióta ismeretessé váltak az egyetlen tényleges sikerrel járó tüneti therápia, a fenestrációs műtét eredményei. Azelőtt az o. egyike volt a legreménytelenebb betegségeknek, imaműtétre alkalmas esetekben ilyen értékes hallásjavulást érhetünk el. A mai eredményeket évtizedek kutatómunkája és tapasztalatai előzték meg, amelyekben a legjelentősebb része Holmgrennek és Lourdillenek volt. A legjobb megoldáshoz Lempert eljárása vezetett. Hazánkban Germán és Fleischmann fejtettek ki értékes munkássá. Az 1953. évi fül-gégészeti konferencia (nagygyűlés) vitatémája. got e téren. A műtéti eredmény határai ma már jórészt ismeretesek. A kezdeti eredménytelenségek és a későbbi túlzott, szinte »csodálatos« sikerek ideje elmúlott. Objektív adatok birtokában kritikai szemlélettel elemezhetjük a műtét értékét és nagyjából a várható eredményeket is. Nem könnyű feladat ez, ha tekintetbe vesszük azt a sok ellentmondást, amely sokszor még ugyanazon nagy tapasztalatú szerzőnél is előfordul, ha régebbi és újabb közleményeit olvassuk. Régebben az a vélemény alakult ki, hogy az ot-t, bár gyógyíthatatlan, mégis kezelni kell, nehogy a beteg is reménytelennek tartsa állapotát. Így fejlődött ki a hiábavaló, felesleges kezelések és műtétek (orrsövény-, mandulaműtétek stb.) egész sorozata. Ez az álláspont ma már gyökeresen megváltozott. A korszerű vizsgálóeljárások bebizonyították, hogy a régebbi kezelési módok nem eredményesek. Megfelelő esetekben a jó hallásjavítókészülék ugyan lényegesen feljavíthatja a hallást, de az erős fülzúgás gátolja használatát, és nem akadályozza meg a beteg hallásromlásának további fokozódását. A fenestráció, amennyiben kellő időben végeztük el, sokszor eredményez véglegesen jó hallást, amely a gyakorlati életben is jól használható. Korszerű audiometriás leletekből megközelítő pontossággal kiszámíthatjuk a várható műtéti eredményt és a műtét után megbízhatóan ellenőrizhetjük, hogy a hallás mennyire javult meg. Igy eloszlathatók a probléma körül kialakult téves nézetek, melyek sok orvos elképzelésében gyökeret vertek akkor, amikor az eredménytelen sok