Orvosi Hetilap, 1953. szeptember (94. évfolyam, 36-39. szám)

1953-09-06 / 36. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Varga Gyula: Az otosklerosis műtéti therapiája különös tekintettel : a műtéti javallatokra és eredményekre

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­8­57-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCIV. ÉVFOLYAM, 36. SZÁM, 1953. SZEPTEMBER 6. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor­ u. 32. I. Telefon: 121-804. Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor­ utca 6. Telefon 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám: 51.878.241-47 ÖSSZEFOGLALÓ REFER­ÁT­U­M A Budapesti Orvostudományegyetem Orr-fül-gégeklinikájának (igazgató: Varga Gyula dr. egyet. tanár) közleménye Az otosklerosis műtéti therápiája különös tekintettel a műtéti javallatokra és eredményekre* Írta : VARGA GYULA dr. Az otosklerosis (o.) gyakori megbetegedés. A ren­delkezésünkre álló számítások különböző módon és időben készültek, így összehasonlításokra nem alkal­masak, de világosan kitűnik belőlük az o. gyakorisága, melyet sokan a diabetesével tartanak egyezőnek. Így az Egyesült Államokban Guild szerint a felnőtt lakosságnak közel­­fél százaléka klinikai tüneteket okozó ok-ban szenved. Nager a Svájcban előforduló felnőttkori nagyothallóknak csaknem a felét otosklero­­tikus eredetűnek tartja. Preobrazsenszkij közlése sze­rint Leningrád ostroma alatt az otosklerotikusok száma erősen megnövekedett és nagyothallásuk is a szokottnál gyorsabban fokozódott. A budapesti Fül­klinika rendelésén jelentkezett betegek 1,19%-a volt otosklero­tikus 1920—30 közt Krepuska I. adatai sze­rint. Az ok iránti érdeklődés megnövekedett, mióta ismeretessé váltak az egyetlen tényleges sikerrel járó tüneti therápia, a fenestrációs műtét eredményei. Az­előtt az o. egyike volt a legreménytelenebb betegségek­nek, ima­­műtétre alkalmas esetekben ilyen értékes hallásjavulást ér­hetünk el. A mai eredményeket évtizedek kutatómunkája és ta­pasztalatai előzték meg, amelyekben a legjelentősebb része Holmgrennek és Lourdillenek volt. A legjobb megoldáshoz Lempert eljárása vezetett. Hazánkban Germán és Fleischmann fejtettek ki értékes munkássá­. Az 1953. évi fül-gégészeti konferencia (nagygyűlés) vitatémája. got e téren. A műtéti eredmény határai ma már jórészt ismeretesek. A kezdeti eredménytelenségek és a ké­sőbbi túlzott, szinte »csodálatos« sikerek ideje elmú­lott. Objektív adatok birtokában kritikai szemlélettel elemezhetjük a műtét értékét és nagyjából a várható eredményeket is. Nem könnyű feladat ez, ha tekintetbe vesszük azt a sok ellentmondást, amely sokszor még ugyanazon nagy tapasztalatú szerzőnél is előfordul, ha régebbi és újabb közleményeit olvassuk. Régebben az a vélemény alakult ki, hogy az ot-t, bár gyógyíthatat­lan, mégis kezelni kell, nehogy a beteg is reményte­lennek tartsa állapotát. Így fejlődött ki a hiábavaló, felesleges kezelések és műtétek (orrsövény-, mandula­­műtétek stb.) egész sorozata. Ez az álláspont ma már gyökeresen megváltozott. A korszerű vizsgálóeljárások bebizonyították, hogy a régebbi kezelési módok nem eredményesek. Megfelelő esetekben a jó hallásjavító­készülék ugyan lényegesen feljavíthatja a hallást, de az erős fülzúgás gátolja használatát, és nem akadá­lyozza meg a beteg hallásromlásának további fokozó­dását. A fenestráció, amennyiben kellő időben végeztük el, sokszor eredményez véglegesen jó hallást, amely a gyakorlati életben is jól használható. Korszerű audio­­metriás leletekből megközelítő pontossággal kiszámít­hatjuk a várható műtéti eredményt és a műtét után megbízhatóan ellenőrizhetjük, hogy a hallás mennyire javult meg. I­gy eloszlathatók a probléma körül kiala­kult téves nézetek, melyek sok orvos elképzelésében gyökeret vertek akkor, amikor az eredménytelen sok

Next