Orvosi Hetilap, 1953. október (94. évfolyam, 40-43. szám)
1953-10-04 / 40. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Rauss Károly: A typhus védőoltás néhány problémája
ORVOSI HETILAP 1953. 40. tant. Az ilyen módon előállított csapadékos typhus oltóanyag egyetlen oltása a szokásos, hővel elölt vaccina 3 oltását követő immunitással azonos értékű volt, nemcsak kísérleti állatoltásban, hanem közel 30.000 emberre kiterjedő összehasonlító immunizálási kampány és epidemiológiai megfigyelés szerint is (Ráüss) (41). A csapadékos oltóanyag értékét Ráüss (42) folyamatos vizsgálatai szerint további 200.000 embert érintő megfigyelés is igazolta: a morbiditás 9—10 szeres csökkenését eredményezte a védőoltás. A fagyasztás és olvasztás folyamán bizonyos fokú enzgmatikus lebontás érvényesülése eredményezhette, hogy a kivonatok antigénértékében elég nagy eltérések mutatkoztak. Ennek kikapcsolására és az egész eljárás egyszerűbbé tételére Roüss (43) Boivin trichlorecetsavas eljárásával (8) előállított baktériumkivonattal helyettesítette a Grasset-f endotoxint. A Bolvinkivonat amellett, hogy ballasztanyagoktól lényegesen tisztább, mint a Grasset-antigen,annál egyszerűbben és egyenletesebben állítható elő, aktív Vi antigen tartalma magas, tehát a Grasset-1. anyag összes jó tulajdonságaival rendelkezik, Al(OH)s csapadékhoz való adsorbeálhatóságát is beleértve. Egyetlen oltással immuniizált, közel 700.000 egyénen végzett megfigyelés alapján Roüss (44) a módosított csapadékos oltóanyagot a specifikus praeventió bevált eszközének találta. Páter (75) a módosított csapadékos oltóanyaggal és sublimattal elölt vaccinával oltott közel 1000 emberre kiterjedő agglutinatiós vizsgálattal megállapította a csapadékos oltóanyag fölényét a vaccina felett, amit nemcsak az Ofitermagassága, hanem a Viagglutininek megjelenése is jelzett. A jelenlegi csapadékos typhus oltóanyag a módosított eljárás szerint készül. Az ezzel azoltóanyaggal végzett kb. 10 millió oltás és az attól el nem választható, folyton lefelé haladó typhus morbiditási és letalitási görbe sincs az oltóanyag értékére vonatkozó korábbi megállapításokkal ellentétben (Petrilla) (76). Csapadékos typhus oltóanyag tudomásom szerint ezidőszerint másutt nincs használatban és az irodalomban csak néhány, állatok vagy korlátolt számú ember oltási eredményére vonatkozó adatot sikerült fellelni. Röhrer és Dehmel (77) Al (OH) a csapadékhoz kötött, formai innal elölt typhus tenyészetek egérimmunizáló képességéről számolnak be. Wolters és mtsai (78) typhus és paty A, valamint B tenyészetek hevítéssel nyert kivonatát kötötték Al(OH)3 csapadékhoz. Az adsorbat nyulakban agglutinineket termelt és egereket védett a homológ tenyészet többszörös fertőző adagjával szemben. Oltott emberek vérsavója egereket több halálos adaggal szemben Védettétette. Slopek (79) Grasset-módszerrel készült typhussuspensiokivonatot adsorbeált aluminiumhydroxydra és megállapította, hogy az adsorbat egereket magas fokban védetté tette és az oltott emberek vérsavója egérkísérletekben kifejezett passiv védőértékkel rendelkezett. 4. Standardizálás. Oltóanyagok egységes immunogén képességének biztosítása, de oltási eredmények laboratóriumi elbírálása is.megkívánja megfelelő értékmérő eljárás és értékegység kidolgozását. A baktériumszámolás még most is alkalmazott módszere nem ad választ a vaccina immunizáló értékére, mert nem nyújt felvilágosítást az oltóanyagot képező baktériumok antigén struktúrától függő immunogén képességére. Baktériumkivonatok standardizálására a módszer egyáltalán nem jöhet szóba, még standardizált suspenziók kivonása esetén sem. A kivonó eljárások minimális eltérései u. i. változó immunizáló értékű terméket eredményeznek. Kísérleti állatokban vagy emberben az oltóanyag hatására termelt agglutininek az újabb vizsgálatok szerint nem fejezik ki a védettség mértékét és így az oltóanyag immunogén hatását. Boyd (39), valamint Callender és Luippold (45) szerint typhus immunsavó passiv védőhatása O-ellenanyag tartalmával párhuzamos, Siler (46) viszont azon a véleményen van, hogy immunsavók egérvédő értéke nem párhuzamos az agglutinatiós titerrel. Perry, Findlay és Bensted (47) azonos véleményt vall. Bonnemi és Grabar (80) szerint az femberi savó védőértéke közvetlenül az oltás után az agglutinatiós értékkel párhuzamos, de régebben oltottakban az összefüggés megszűnik és az egérvédő ellenanyagok dominálnak. Saját tapasztalataink szerint az agglutinatiós titer és egérvédő érték párhuzamos — de nem lineáris. Mértékadóinak tehát — az újabb adatok szerint — a szövetek ellenállóképességét kifejező egérvédő ellenanyagok vizsgálata tekinthető. Nem alakult azonban még ki standard módszer. Egyesek (48, 49, 50) ,az egereket konstans vnccinaadaggal immunizálják és a test törzs LD 50 értékének emelkedő fertőző adagjával szemben vizsgálják a védettséget. Mások (Luippold) (51) fordított technikával dolgoznak és graduált vaccina dosisokkal immunizált egereket a fertőzéshez használt törzs standard LD 50 adagjával szemben vizsgálják. Troickij (52) egyetlen oltással immunizált egereket emelkedő dosisokkal fertőzi, majd a standard vaccinia értékéhez hasonlított eredményt imimmogen indexben fejezi ki. Tapasztalataink szerint érzékeny összehasonlító kiértékelést enged meg kis dosissal egy adagban végzett immunizálás (vaccinából kb. 50 millió baktérium, Boivin-kivonatból 0,005 ml, csapadékos oltóanyagból utóbbival aequivalens mennyiség). Az egereket a vaccinából intraperitoneálisan, a csapadékos oltóanyagból subcután immunizáljuk. Első esetben 7, másodikban 14 nappal később mucinnal felfokozott virulentiájú typhustörzs emelkedő, LD 50 értékeivel (100, 1000, 5000, 10.000) fertőzzük az állatokat. Az oltóanyagok értékmérésében figyelmet érdemel a Berman-1. (53) test, amely az immunis egér szöveteinek barrier fixáló hatását vizsgálja a talpbőr alá oltott testtörzs invasiv képessége alapján. Az egérvédő próba segítségével immunizált egyének vérsavójának védőértéke is meghatározható. Longfellow és mtsai (54) ezzel a módszerrel állapították meg, hogy typhus reconvalescensek és bacilusgazdák vérsavója jelentős mennyiségű egérvédő ellenanyagot tartalmaz és vaccinálás után is megjelennek a vérben az egérvédő ellenanyagok. Saját vizsgálataink szerint (Ráüss és Kétyi) (55) typhus reconvalescensek vérsavójának 0,001 ml-e megvédte az egereket a Ty 2 törzs 500 LD 50 értékű fertőző adagjával