Orvosi Hetilap, 1953. október (94. évfolyam, 40-43. szám)

1953-10-04 / 40. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Rauss Károly: A typhus védőoltás néhány problémája

ORVOSI HETILAP 1953. 40. tant. Az ilyen módon előállított csapadékos typhus oltóanyag egyetlen oltása a szokásos, hővel elölt vac­cina 3 oltását követő immunitással azonos értékű volt, nemcsak kísérleti állatoltásban, hanem közel 30.000 emberre kiterjedő összehasonlító immunizálási kampány és epidemiológiai megfigyelés szerint is (Ráüss) (41). A csapadékos oltóanyag értékét Ráüss (42) folyamatos vizsgálatai szerint további 200.000 embert érintő megfigyelés is igazolta: a morbiditás 9—10 szeres csökkenését eredményezte a védőoltás. A fagyasztás és olvasztás folyamán bizonyos fokú enzgmatikus lebontás érvényesülése eredményezhette, hogy a kivonatok antigénértékében elég nagy eltérések mutatkoztak. Ennek kikapcsolására és az egész eljá­rás egyszerűbbé tételére Roüss (43) Boivin trichlor­­ecetsavas eljárásával (8) előállított baktériumkivonat­­tal helyettesítette a Grasset-f­ endotoxint. A Bolvin­­kivonat amellett, hogy ballasztanyagoktól lényegesen tisztább, mint a Grasset-antigen,­­annál egyszerűbben és egyenletesebben állítható elő, aktív Vi antigen tar­talma magas, tehát a Grasset-1. anyag összes jó tulaj­donságaival rendelkezik, Al(OH)s csapadékhoz való adsorbeálhatóságát is beleértve. Egyetlen oltással immuniizált, közel 700.000 egyénen végzett megfigye­lés alapján Roüss (44) a módosított csapadékos oltó­anyagot a specifikus praeventió bevált eszközének találta. Páter (75) a módosított csapadékos oltóanyag­gal és sublimattal elölt vaccinával oltott közel 1000 emberre kiterjedő agglutinatiós vizsgálattal megálla­pította a csapadékos oltóanyag fölényét a vaccina felett, amit nemcsak az O­fiter­­magassága, hanem a Vi­agglutininek megjelenése is jelzett. A jelenlegi csapadékos typhus oltóanyag a mó­dosított eljárás szerint készül. Az ezzel az­­oltóanyag­gal végzett kb. 10 millió oltás és az attól el nem választható, folyton lefelé haladó typhus morbiditási és letalitási görbe sincs az oltóanyag értékére vonat­kozó korábbi megállapításokkal ellentétben (Petrilla) (76). Csapadékos typhus oltóanyag tudomásom szerint ezidőszerint másutt nincs használatban és az iroda­lomban csak néhány, állatok vagy korlátolt számú ember oltási eredményére vonatkozó adatot sikerült fellelni. Röhrer és Dehmel (77) Al (OH) a csapadékhoz kötött, formai innal elölt typhus tenyészetek egérimmu­nizáló képességéről számolnak be. Wolters és mtsai (78) typhus és paty A, valamint B tenyészetek heví­téssel nyert kivonatát­ kötötték Al(OH)3 csapadékhoz. Az adsorb­at nyulakban agglutinineket termelt és ege­reket védett a homológ tenyészet többszörös fertőző adagjával szemben. Oltott emberek vérsavója egere­ket több halálos adaggal szemben Védetté­­tette. Slopek (79) Grasset-módszerrel készült typhussuspensio­­kivonatot adsorbeált aluminiumhydroxydra és meg­állapította, hogy az adsorbat egereket magas fokban védetté tette és az oltott emberek vérsavója egérkísér­letekben kifejezett passiv védőértékkel rendelkezett. 4. Standardizálás. Oltóanyagok egységes immunogén képességének biztosítása, de oltási eredmények laboratóriumi elbí­rálása is.­megkívánja megfelelő értékmérő eljárás és értékegység kidolgozását. A baktériumszámolás még most is alkalmazott módszere nem ad választ a vac­cina immunizáló értékére, mert nem nyújt felvilágo­sítást az oltóanyagot képező baktériumok antigén struktúrától függő immunogén képességére. Bakté­­riumkivonatok standardizálására a módszer egyálta­lán nem jöhet szóba, még standardizált suspenziók ki­vonása esetén sem. A kivonó eljárások minimális el­térései u. i. változó immunizáló értékű terméket ered­ményeznek. Kísérleti állatokban vagy emberben az oltóanyag hatására termelt agglutininek az újabb vizsgálatok szerint nem fejezik ki a védettség mértékét és így az oltóanyag immunogén hatását. Boyd (39), valamint Callender és Luippold (45) szerint typhus immun­savó passiv védőh­atása O-ellenanyag tartalmával pár­huzamos, Siler (46) viszont azon a véleményen van, hogy immunsavók egérvédő értéke nem párhuzamos az agglutinatiós titerrel. Perry, Findlay és Bensted (47) azonos véleményt vall. Bonnem­i és Grabar (80) sze­rint az femberi savó védőértéke közvetlenül az oltás után az agglutinatiós értékkel párhuzamos, de régeb­ben oltottakban az összefüggés megszűnik és az egér­­védő ellenanyagok dominálnak. Saját tapasztalataink szerint az agglutinatiós titer és egérvédő érték pár­huzamos — de nem lineáris. Mértékadóinak tehát — az újabb adatok szerint — a szövetek ellenállóképessé­­gét kifejező egérvédő ellenanyagok vizsgálata tekint­hető. Nem alakult azonban még ki standard módszer. Egyesek (48, 49, 50) ,az egereket konstans vnccinaadag­­gal immunizálják és a test törzs LD 50 értékének emel­kedő fertőző adagjával szemben vizsgálják a védettsé­get. Mások (Luippold) (51) fordított technikával dol­goznak és graduált vaccina dosisokkal immunizált egereket a fertőzéshez használt törzs standard LD 50 adagjával szemben vizsgálják. Troickij (52) egyetlen oltással immunizált egereket emelkedő dosisokkal fer­tőzi, majd a standard vaccinia értékéhez hasonlított eredményt imimmogen indexben fejezi ki. Tapasztalataink szerint érzékeny összehasonlító kiértékelést enged­ meg kis dosissal egy adagban vég­zett immunizálás (vaccinából kb. 50 millió baktérium, Boivin-kivonatból­ 0,005 ml, csapadékos oltóanyagból utóbbival aequivalens mennyiség). Az egereket a vac­cinából intraperitoneálisan, a csapadékos oltóanyag­ból subcután immunizáljuk. Első esetben 7, második­ban 14 nappal később mucinnal felfokozott virulen­­tiájú typhustörzs emelkedő, LD 50 értékeivel (100, 1000, 5000, 10.000) fertőzzük az állatokat. Az oltóanyagok értékmérésében figyelmet érde­mel a Berman-1. (53) test, amely az immunis egér szö­veteinek barrier fixáló hatását vizsgálja a talp­bőr alá oltott test­törzs invasiv képessége alapján. Az egérvédő próba segítségével immunizált egyé­nek vérsavójának védőértéke is meghatározható. Longfellow és m­tsai (54) ezzel a módszerrel állapí­tották meg, hogy typhus reconv­alescensek és bacilus­gazdák vérsavója jelentős mennyiségű egérvédő ellen­anyagot tartalmaz és vaccinálás után is megjelennek a vérben az egérvédő ellenanyagok. Saját vizsgála­taink szerint (Ráüss és Kétyi) (55) typhus reconva­­lescensek vérsavójá­nak 0,001 ml-e megvédte az ege­reket a Ty 2 törzs 500 LD 50 értékű fertőző adagjával

Next