Orvosi Hetilap, 1953. december (94. évfolyam, 49-52. szám)
1953-12-06 / 49. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Varga István: A fogazati gócfertőzés az új pathológiai elméletek megvilágításában
ORVOSI HETILAP 1953. 49. láz és a reumatoid arthritis kóroktanában a legnagyobb jelentőséget tulajdonítanak, a legkisebb %-ban mutatható ki. Ezzel szemben az emberi szervezet által jól tűrt és ubiquiternek mondható streptococcus viridans csoportnak legmagasabb alfrequenciája. Igaz, hogy éppen a streptococcus viridansról írja Schlossberger, hogy a »számos új kutatás ellenére tudásunk róluk igen hézagos ahhoz, hogy jelentőségükről, mint állandó szájlakókról biztos elképzelésünk lehessen.« ad b) Arra a kérdésre, hogy átjuthatnak-e a granuloma szöveti karrierjén az ott időnként jelenlévő baktériumok a nedvkeringésbe, a választ megadtam a granuloma szövettani ismertetésekor, mikor megállapították, hogy a tokot átszövik a hajszálerek. Rajtuk keresztül pedig a mikroorganizmusok a nedvkeringésbe juthatnak. Itt megemlítek egy újabb kutatási területet, mely a baktériumoknak a kötőszövetbe való behatolási módjával foglalkozik. Elég régen tudjuk, hogy a mezodermális szövetek sejtközötti alapállománya hyaluronsavat is tartalmaz, mégpedig viszkózus polimerizátum alakjában, mely a kötőszövet ellenállóképességét fokozza. Egyes kutatási eredmények szerint némely baktérium, így a sztrepto-, sztafilo-, pneumokokkuszok különböző csoportjai, egy hialuronidáz nevű enzimet termelnek, mely képes a hialuronsav,. viszkózus polimerjét hidrolízissel bontani és ezáltal a baktériumok áthatolását a kötőszövetben lehetővé tenni. Érdekes volna annak kutatása, hogy utaljon a gyökércsúcs körüli kötőszövetes granuloma, ill. tömlőtök tartalmaz-e hialuronsavat és a csúcs körüli elváltozásokból kitenyésztett baktériumok termelnek-e hialuronidázt. 2. A toxinkiáramlás. A baktériumszóródás lehetősége — mintaz előbbiekben láttuk — ugyan fennáll, de patogenetikus hatása nem igazolható kétségen felül. Ezért kézenfekvőnek látszott e helyett a baktériummérgeknek — toxinoknak — a szervezetbe áramlásával magyarázni a gócbetegségek keletkezését. Váljon e tetszetősnek látszó elmélet, kiállja-e az alapos kritikát. A toxinok egyik fajtája egyes baktériumok tenyészetéből egyszerű szűréssel kivonható, s a mikroorganizmusból könnyen diffundál a folyékony környezetbe. Ezek az exotoxinok. Jellemzésükhöz tartozik még, hogy kémiailag nagymolekulájú fehérjeszármazékok, hogy antitoxin termelést indíthatnak a szervezetben és hogy legtöbbjüknek egyes sajtféleségekhez különleges affinitása van (pl. tetanus-toxin — idegrendszer). Azt a mérgező baktériumterméket, mely az élő mikroorganizmus protoplazmájához van kötve, s csak pusztulása után fejti ki hatását endotoxinnak mondják. Antitoxinogén képességük igen gyenge, egymástól megkülönböztető — specifikus — hatásuk nincsen. Ezért gócfertőzéses jellegű megbetegedést nem is tudnak létrehozni. Kémiailag lipopoliszalbandák. Az imént felsoroltam a gyökércsatornából, ill. granulomából nyerhető mikroorganizmusokat és előfordulásuk %-os arányát. Itt hozzákell még tennem, hogy exotoxint e baktériumok közül csakis éppen a legkisebb, 0,5—2,3 %-ban előforduló streptococcus haemolyticus termel. Sőt még azt is, hogy éppen a streptococcus haemolyticus antitoxinogén képessége igen csekély, s az esetleg kifejlődött immunitás intenzitása is változó és rövid élettartamú. Toxinhatásnak szokták egyesek minősíteni azt is, ha a gazdaszervezet fehérjéjéből baktérium életműködésére keletkezett bomlástermék felszívódása okoz megbetegedést. Rickert ki is mutatta, hogy a fogbél és a fogbélüregbe jutott testnedvek dekompozíciós termékei izgató hatással vannak a gyökércsúcs körüli szövetekre. De ezek továbbjutását a szervezet felé bizonyítani még senki sem tudta. Bár úgy Bottyán granuloma antigénjének, mint legújabban Dietz (1952) involúciós fogbélbőlkészített antigénjének pozitív bőrpróbáiból kóros immunbiológiai folyamatra lehet következtetni, amit esetleg e bomlástermékek okoznak. 3. Az allergiás patomechanizmus. A toxinról mondottak átvezetnek az allergiás patomechanizmus birodalmába. A gócfertőzés éppen az allergiás betegségcsoportba sorolásával vált az orvostudomány olyan centrális problémájává, melynek megoldása a gyógyítóorvos kutató tevékenysége mellett elsősorban a patológus feladatává lett. Az allergia közismert tanai eredetileg még tükrözik Virchow cellularpatologiai és Ehrlich humorális, túlhaladott eszméit. De újabban a nervizmus haladó felfogása már érvényesül az allergia területén is. A M. T. A. 1951 októberében Debrecenben megtartott allergiás kollokviuma »a központi idegrendszer szerepét az allergiás történésekben döntőnek tartja«. A nervizmus szemlélete alapján az allergia a következőképpen képzelhető el: A szervezetbe jutott allergént a véráram, mint elosztó közeg elviszi a reagintermelő sejtplazmához. Az idegvéghálózat, a terminalis reticulum, azonban intraplazmatikusan fut és a plazmainger az idegrendszerre áttéve továbbvezetődik az összes reaginképzésre képes sejtekhez, így jön létreaz aktív, az idegrendszer kormányzása alatt álló allergiás hangoltság. E szemlélet szerint az allergia nem egy sejtrendszer megváltozott állapota, hanem e folyamatban mindig részt vesz az egész szervezet (Rajka). Adó és Iskolája, de más szovjet kutatók is, mint Jerzin, Isimova, Fjodorov, Csernisevszkij stb. az irányban folytatják kutatásaikat, hogy Pavlov és Vegyenszkij eszméit az allergia tanának előrevitelében felhasználják. E kutatások összefoglalásaképpen megállapíthatjuk, hogy a reaginképzés a filogenezis folyamán is megmaradt protoplazma-tevékenységnek, de ennek a fajlagos védekezésnek felfogható folyamatnak biológiai szervezését, koordinálását a magasrendű élőlények világában az idegrendszer vette át. Sőt az is valószínű, hogy az allergének állandó ingerhatása feltétlen reflexekre támaszkodó feltételes reflexek módjára valamilyen kortikovegetatív reflex útján megy végbe. Nézzük meg, hogy mennyiben felelnek meg a góc