Orvosi Hetilap, 1954. április (95. évfolyam, 14-17. szám)

1954-04-25 / 17. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kulin László dr. - Kövér Béla dr. - Lengyel Ferenc dr. - Ludmány Konrád dr. - Pólya Imre dr. - Székely Katalin dr.: A scarlatina ciklikus penicillin-kezelése, mint a ráfertőzésekből eredő szövődmények porphylaxisa

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. XCV. ÉVFOLYAM, 17. SZÁM 1954. ÁPRILIS 25. SZOVJET ORVOSTUDOMÁNYI BESZÁMOLÓ AZ ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS KÖZPONT LAPJA Felelős szerkesztő: HAVAS ANDRÁS DR. * Szerkesztőségi titkár: LÁNG IMRE Szerkesztőség: Budapest, V., Nádor-u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Egészségügyi Könyv- és Lapkiadó V., Budapest, V., Nádor­ utca 6. Telefon 383-198, 383-526 M. N. B. egyszámlaszám 51.878.241-46 EREDETI KÖZ L E M­É N­Y­E­K .A Debreceni Orvostudományi Egyetem Gyermekklinikájának (igazgató: Kulin László dr. egyetemi tanár) közleménye A scarlatina ciklikus penicillin­ kezelése, mint a ráfertőzésekből eredő szövődmények prophylaxisa Írta: KULIN LÁSZLÓ dr. KÖVÉR BÉLA dr., LENGYEL FERENC dr., LUDMÁNY KO­N­R­ÁD dr., PÓLYA IM­R­E dr. és SZÉKELY KATALIN dr. A ciklikus (többfázisú) penicillin-i kezelést Kulin elgondol­á­sa alapján 1950 nyarán vezettük be scar­­latinás betege­i­nk gyógykezelésében. Az azóta eltelt idő és az így kezelt scarlatinás betegeink száma mó­dot nyújt ezen új kezelési eljárással elért eredmé­nyeink értékelésére. A ciklikus penicillin (a­ továb­biakban c. p.) kezelés célja a ráfertőzéses szövőd­mények peniiciillin-prophyllaxisa. A scarlatina akut szakában alkalmazott (egy­fázisú) p.-kezelés az általánosan kialakult felfogás szerint mérsékli a kezdeti tüneteket, jelentősen csök­kenti az alkut szakhoz kapcsolódó korai bakteriális és toxicus szövődményeket. Ezenkívül bizonyos megf­­igyelések szólnak amellett is, hogy az akut szakban kielégítő dosissal és megfelelő ideig folytatott p. ke­zelés után a második betegségként fellépő szövőd­mények csökkenése is várható. Számos szerző tapasz­talata szerint a szövődmények jelentkezésének gya­koriságát az izolálás, a régi, már p.-nel kezelt és az új betegek egymástól való elkülönítése is jelentősen befolyásolja. Sevele és Malbohan (1) 1950-ben közlik az ú. n. prágai methodussal elért eredményeiket, öt napig tartó p.-kezelés után 6­ 7 napig izolálva betegeiket 243 eset­ből csak két ízben lépett fel szövődményként enyhe catarrhalis otitis, míg ezen kezelési eljárás előtt az otitis-szövődmény a betegek 25%-ánál jelentkezett. Hauge (2) ugyancsak 1950-ben megjelent 889 esetet felölelő statisztikája szerint 6 napig tartó pr-kezelés utáni izolálás mellett 9,2% volt a szövődmények gya­korisága. Igen figyelemreméltóak Lorenz (3) 1951-ben meg­jelent közleményének megállapításai. Lorenz úgy ta­lálta, hogy izolálás nélküli p.-kezelés mellett szövőd­mény gyakrabban lépett fel, mint a csak tüneti keze­lésben részesített kontroll-csoportban. A legjobb ered­ményt akkor kapta, ha a p.-kezelést kiegészítette a negatívvá válás utáni izolálással, a friss, még pozitív torokváladékú esetektől való elkülönítéssel. Az így kezelt esetekben a p.-kezelés befejezése után újbóli torokpozitivitás csak 25%-ban jelentkezett. Ezzel szem­ben izolálatlan miliőben a p.-kezelés után a betegek 94%-ánál újból kitenyészett a torokból a streptococcus haemolyticus, melynek típusa gyakran más volt, mint az alapfertőzésé. Ez lényegében újabb fertőzés, ráfer­­tőzés megtörténtét jelentette. A szövődmények jelent­kezése és a ráfertőzések gyakorisága között tehát bizo­nyos fokú parallelizmus állapítható meg. Hasonló, az izolálás jelentőségét alátámasztó ered­ményekről számol be Ingelmann is (4), aki otitis fel­lépését legritkábban az izolált körülmények között pe­­nicilinezett esetekben látta. Lichtenstein (5) szerint szövődmények és vissza­térő esetek annál gyakoribbak, minél nagyobb a kon­taktus a betegek között: egy-két ágyas box­okban tör­tént elhelyezésnél szövődmények 17,7%-ban, 6—8 ágyas kórtermekben 42%-ban léptek fel. Végül Niszevics (6) szerint a reinfectio lehetőségét ki nem záró körülmények között alkalmazott p.-keze­­lés nem változtatja meg a scarlatina lefolyását, nem fejt ki prophylacticus hatást a későbbi kompliká­ciókra és a kórokozót sem liquidálja végérvényesen. A ráfertőzések, helyesebben a típusváltozás jelen­tősége még inkább kidomborodik Joffe (7, 8) és más szovjet szerzők vizsgálataiból. Kimutatták, hogy az elsődleges serologiai típusú kórokozó a betegség folya­mán az esetek 30%-ában nem maradt meg. Ismételt vizsgálatoknál a szövődményes esetek többségében

Next