Orvosi Hetilap, 1955. január (96. évfolyam, 1-5. szám)

1955-01-16 / 3. szám - THERAPIÁS KÖZLEMÉNYEK - Ángyán János - Háber József: A felnőttkori meningitis tuberculosa gyógyítása

ORVOSI HETILAP 1955. 3. A meningitis tuberculosa gyógykezelésében az utóbbi években 2 pontban történt változás: egyrészt a streptomycin helyi alkalmazásának el­hagyásában, másrészt a str.-nek más antituber­­culoticumokkal, így elsősorban az M­H-val való kombinált adásában. Már az első közlések említik a subarachno­­idalisan beadott str. ingerlő hatását. Behatóbban foglalkozott ezzel a kérdéssel pl. Cathala és Bastin­a(1) és már ők felvetik a kérdést, nem volna-e helyesebb a str. kezelést egyedül parenteralisan folytatni. Véglegesen azonban akkor még nem rögzítették ezt a véleményüket. Ma már többen állást foglaltak e kérdésben, így pl. Petényi és mtsai (2) évenként lemérve a gyógyeredménye­­ket, előbb a lumbalis str. adagjának lényeges csökkentésével, majd miután a betegek egy része az igen kis dosist is rosszul tűrte, a lumbalis ke­zelés elhagyásával is a gyógyulási arányszám feltűnő emelkedését és a recidivák számának lé­nyeges csökkenését állapították meg. A str.-nek más antituberculoticumokkal és így elsősorban INH-val való együttes adása a klinikai megfigyelők legtöbbjét ma már szintén a str. intralumbalis adásának elhagyására vezették. Számos külföldi szerző idézését mellőzve a nagy számadatokra támaszkodó magyar szerzőre, Peté­nyire (2) hivatkozunk, aki a muscularisan adott str.-nek M­H-val való együttes adását tartja a legértékesebbnek. A felnőttkorban nem támaszkodhatunk nagy­számú eset statisztikai értékelésére és így inkább csak az egyes eset gondos megfigyelése alapján alakíthatjuk ki véleményünket. Úgy gondoljuk azonban, hogy a jól megfigyelt kevés eset tapasz­talatai alapján is lehet e kérdésben határozottan állást foglalni. A felnőttkori meningitis tuberculosával kap­csolatban még egy körülményre kell rámutat­nunk és ez az, hogy ezeknek az eseteknek jórésze a szervezetben kialakult másodlagos tuberculoti­­cus sepsis góccal kapcsolatos: caries, urogenitalis tbc. pumonalis tuberculosis, elterjedt nyirokcsomó tbc. Eredményeink tárgyalása alapjául 2 beteg­csoport szolgál. Az első csoportba azon 14 beteg tartozik, akik kizárólag str.-kezelésben részesül­tek (parenteralisan és lumbalisan). Ezek közül csak 4 volt hosszabb időn át életben tartható és ma 2 évet meghaladó időn túl csak 3 van életben, de teljesen panaszmentesnek csak 1 betegünk mondható. A másik csoportba a parenteralisan str.-nel és per os­osoniciddel kezelt esetek tartoz­nak. 11 betegünk közül 2 halt meg, egyik beteg­ségének 6. hetében cystitis, decubitus, sepsis kö­vetkeztében, a másik pedig 12 évi tünetmentesség után heveny elterjedt gümőkórban. Mindkettő idős nőbeteg volt. Hat betegünk 1 éve tünetmen­tes, a többiek közül pedig a kezdeti hónapokban észlelt igen jó javulás mellett 2 a negyedik, 1 pedig a harmadik hónapban még kezelés alatt áll. A csak str.-nel kezelt eseteinkben általában Löffler sémája szerint jártunk el. Az M­H beve­zetése óta pedig naponta 1 g str.-t adtunk i. m.-an 6 héten át, majd hetenként kétszer 1 g-ot. Isoni­­cidből 5—6 mg (testsúly/kg) a hatodik hétig, ettől kezdve pedig 8—9 mg-ra emeltük az adagot. A kezelési időtartam átlag 6 hónap. A therapiás hatás összehasonlítása céljából néhány betegünk kórlefolyását közöljük. 1. M. L. 22 éves férfi, felvéve 1947. nov. 30-án. Három napja fáj a feje, lázas, szédül kötött tarka, a jobb facialis alsó ágán paresis. Dec. 2-án lumbalpunc­­tio: fokozott nyomás átlátszó liquor, sejtszám: 370/1 mm 3, cukor: 25, felhérje: 313 mg%. Intramuscularis és localis str.-kezelés. Dec. közepén baloldalt abducens paresis alakul ki, mely a facialis paresissel együtt csak jan. közepe táján szűnik meg. Tarkókötöttség febr. közepéig fennáll. Általános állapota lassan javul. Febr. eleje óta láztalan. Márc. közepén neurológiailag tünet­mentes. Liquorvizsgá­latok: 1948. I. 4. sejtszám: 104,1, cukor: 39, fehérje: 134 mg%. I. 28. Sejtszám: 911, fehérje: 142 mg%. II. 16. Sejtszám: 72/1, fehérje: 539 mg%. Lumbalpunctiókor ekkor csak kevés xantiho­­chrom liquor ürül, a cystema punctatum átlátszó. 1948. ápr. közepén spasticus járás, élénk inreflexek, mind­két oldalon jelzett Babinski. Cysterna punctio: sejtsz.: 50/1, feh.: 87 mg%. Július végén ismét kötött tarkó, élénk inreflexek, baloldalt Babinski, kifejezett spasti­cus járás, a szemfenéken kisfokú pangás. A lumbalis, ill. cysternapunctio változatlanul elzáródás mellett szól. Később sensoriuma zavart. VII. 9. Mindkét oldalt könnyen kivált­ható lábcsonás, hólyagbénulás. VII. 15. Mindkét alsó végtag areflexiás. VII. 29. Jobb felső végtag béna, areflexió. VIII. 5-én exitus. Sectio: Az agyalapon a kisagy basalis felszínén, a nyúltagy alatt, valamint attól jobbra és balra mintegy ötforintnyi területen a lágyburkon zöldessárgás rostonyás felra­kodás van. Ugyanilyen elváltozás van a látóideg ke­reszteződése mögött. Az agytekervények ellapultak. A sulcusók sekélyek. Az agykamrák erősen tágultak, bennük sok tiszta agyvíz van. 2. F. M. 16 éves nő, tanuló, felvéve 1952. júl. 17-én. Tíz napja lázas, fáj a feje, szédül, egy ízben hányt. Negatív fizikális státus. Lumbalpunctio: fokozott nyo­más, átlátszó liquor, sejtsz.: 150 1, cukor: 37, fehérje: 177 mg%. Liquortenyésztés kod­­poritív. Jobboldalt, a mellkas-clavicula szögletben specificus infiltratum. Str.-therapia. Lassú hőcsökkenés és általános állapotá­nak javulása. Teljes láztalanság csak 3 hónap után következik be. A pulmonalis beszűrődés lassú regres­­siót mutat. Liquorvizsgálatok: aug. 13. sejtszám 165/1, cukor: 27, fehérje: 926 mg%. X. 29. Sejtsz.: 102/1, cukor: 25, fehérje: 513 mg%. XI. 25. Sejtsz.: 12/1, cukor: 31, fehérje 424 mg%. (A magas fehérjeértékek ellenére elzáródásra utaló jel nincs.) Ezután az intra­lumbalis kezelést elhagyjuk. A következő lumbal­punctiókor, XII. 19-én, egy héttel a megkezdett Iso- THERAPIÁS KÖZLEMÉNYEK A Pécsi Orvostudományi Egyetem I. sz. Belklinikájának (igazgató: Ángyán János dr. egyet, tanár) közleménye A felnőttkori meningitis tuberculosa gyógyítása Írta: ÁNGYÁN JÁNOS dr. és HÁBER JÓZSEF dr.

Next