Orvosi Hetilap, 1955. február (96. évfolyam, 6-9. szám)
1955-02-06 / 6. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Bíró Sándor: A cervix gonorrhoea új diagnosztikai módszeréről
ORVOSI HETILAP 1955. 6. még vizsgálataink elején, 12 esetben, kísérletképpen kitenyésztettük táptalajon is. A gonococcusok minden esetben tenyésztek. Ezek után felmerül a kérdés, pótolja-e az inoculatio a tenyésztési vizsgálatot? Véleményem szerint nem, de ha nincs tenyésztési lehetőség, tehát szükség esetén, helyettesítheti. A tenyésztési rövidebb ideig tart, mint az inoculatio, egyébként is a gonococcusok felkutatására minden bevált módszert fel kell használni. Tudjuk jól, ha egyik módszer negatív eredményt ad, a másik még eredményes lehet. Négy olyan esetünk volt, ahol negatív inoculatio után a tenyésztés adott pozitív eredményt. Tudjuk azt is, hogy chronicus esetben a gonococcusok jelenléte a levett váladékban menynyire esetleges. Ezért hangsúlyozom a megfelelő és kielégítő provocatiónak a jelentőségét, hogy a szövetekben mélyen megbúvó gonococcusok a felszínre kerüljenek. A további kérdés az, mivel magyarázható az a körülmény, hogy a cervixben górcsövi vizsgálattal és tenyésztéssel is negatív eredményt adó esetekben, a gonococcus az urethrán mégis kitenyészett? A gonorrhoeás fertőzés mint reactív állapot, két tényezőből, a szervezet és kórokozó egymáshoz való viszonyából tevődik össze. E két tényező aktuális állapota tehát a szervezet ellenállóképessége és a kórokozó virulentiája döntően befolyásolják a kifejlődött klinikai képet. A gonococcus a nyálkahártyára kerülve, kétóránkénti oszlással, szaporodásnak indul, majd a sejtek között becsúszik a szövetekbe. Hatása egyáltalán nem hasonlítható a mélyebbre terjedő, szövetroncsoló, gennyesen beolvasztó pyogen coccusok hatásához. A leukocyták ebben a harcban inkább áldozatok, mint küzdők. Ezt látjuk a leukocyták gyakori szétrobbanásában. Felke (17) szerint a gonococcusok a leukocyták enyhén lúgos protoplasmájába menekülnek az őket támadó szöveti ágensek elől. Talán a képződő ellenanyagok, helyi szöveti adottságok vagy talán más baktériumok hatására is degenerálódnak. Az autoinoculatiós vizsgálatok eredményei arra látszanak utalni, hogy az immunanyagtermelés végül is elgyengül és az ellenanyagoknak nincs az a nagy szerepük, melyet eddig nekik tulajdonítottunk, különben a vérben keringő hatékony ellenanyagok jelenlétében, a gonococusok a szervezet egymás helyére átoltva, nem tudnának szaporodásnak indulni. Sokkal valószínűbb, hogy a degeneratiónak helyi jellegű okai vannak, amit összefoglalóan táptalaj kimerülésnek nevezhetünk. Mint az előbbiekben mondottam, a gonorrhoea górcsövi vizsgálatánál ragaszkodni kell a klasszikus morphologiai képhez. A degenerativ formák közvetlen górcsövi kimutatása viszont — legalább is ma még — a lehetőség határain kívül van. De nyilvánvalóan vannak degenerativ formák, melyek már kulturálisan sem tenyészthetők ki. Mahn (21) feltételezése szerint a gonococcusnak degeneratív formái vannak, melyek még infectiosusak. Mühlen (22) több cikkben tagadta és cáfolta ezt. Mi most inoculatiós vizsgálatainkkal e kérdést eldöntöttük. Úgy látszik a legjobb mesterséges táptalaj is csak szükséges pótszer, a bacterium életfeltételeinek legjobban megfelelő, természetes táptalaj, az emberi nyálkahártya mellett. Vizsgálataim arra látszanak utalni, hogy a gonococcusnak degeneratív formái vannak, mely átmeneti állapot és hogy a már mesterséges táptalajon nem tenyészthető gonococcusok emberi nyálkahártyán még felélednek és vitalitásukat visszanyerik. Az urethralis autoinoculatio ennek a lehetőségnek górcsövi bizonyítását teszi lehetővé és így, ezzel egyben, a gonorrhoeás fertőzés felderítését is. Még egy kérdés merülhet fel. Miért nem történik a pozitívnek talált esetekben, spontán autoinoculatio? Tudvalevő, hogy a hüvely 4—5 PH-ja nem kedvező a gonococcusokra. Feltevésem szerint, a már bizonyos fokig amúgy is degenerált gonococcusok, a cervixtől az urethráig terjedő hosszú utat a hüvelyben nem tudják megtenni további conditioromlás nélkül. További akadályt képezhet a vulvában lévő, savanyú hüvelyváladék, melynek egy cseppje el is zárhatja az urethrát. Az urethrális autoinoculatiónál, mind e gátló körülményeket kikerülve, közvetlenül visszük a cervicalis váladékot az urethra mélyébe. Bár az urethrális autoinoculatiónak, mint minden vizsgálati módszernek, végső helyét a diagnosztikában a jövő gyakorlata fogja kialakítani, véleményem szerint, az autoinoculatióval sikerült egy új, könnyen kivihető, veszélytelen eljárást találni a cervicalis gonorrhoea kimutatására. összefoglalás. Szerző ismerteti a gonorrhoea felismerésének nehézségeit, majd röviden utal az emberi kísérletes gonorrhoeás fertőzések történetére. Ismerteti saját vizsgálati módszerét, melynek lényege, hogy teljes negativitás esetén a cervix váladékát a beteg saját urethrájába oltja. 1006-ból 129 pozitív esetet észlelt. Az eljárással rejtett fertőzések egy része felderíthető. Végül tárgyalja az általa felfedezett vizsgálati módszer elméleti alapjait. IRODALOM: 1. Hunter: Busche—Langer Lehrbuch der Gonorrhee. Jul. Springer, 1926. — 2. Ricord: lásd ugyanott. — 3. Neisser: lásd ugyanott. — 4. Bumm: lásd ugyanott. — 5. Pauly, Guyomár és Thiry: lásd ugyanott. — 6. Bókay: lásd ugyanott. — 7. Salisbury: I. ugyanott. — 8. Hernandez: Pierre Durel. La Blennortagie. Masson & Cie. ed. Paris, 1950. — 9. Müller és Oppenheim: lásd ugyanott. — 10. Baumes és Radeth: lásd ugyanott. — 11. Welander: lásd ugyanott. — 12. Vetschl: lásd ugyanott. — 13. Finger és munkatárs.: lásd ugyanott. — 14. Avagreff: lásd ugyanott. — 15. Cohn: lásd ugyanott. — 16. Schischoff: lásd ugyanott. — 17. Félke:lásd ugyanott. — 18. Eiman: lásd ugyanott. — 19. Feigel és munkatárs.: Zerebralbl. f. Bakt. 1951. 13—15, 149. — 20. Mahoney és munkatárs.: Brit. med. Journ. 1946. 12, 549. — 21. Mahn: Zentr. f. Haut u. Geschl. 1948. 4, 11. — 22. Mühlen: Zenitabl. f. u. Gesch kl. 1949. 6, 2. TIT Bnpo: Hoeua cnococ duazHOcmuKU zonoppen uietiKii MamKii. Abtop npHBOZpiT 3aTpynneHnn, c kotophmh ripnxogHTCfi BCTpenaTi.CH b HnarHocTiiKe ronoppen. OnncHBaeT CBoft cnocoC), cyn, KOToporo saKJiionaeTca b tom, utó now nojihov otprínaTeJir,hoorh, uLiaeneime H3 mejimi BipuchiiBaeT b MoneiknychaTenbUbin itanaji TOHtgecTBeHHoií 60JIBH00. N3 809 CJiynaeB nojioníH-