Orvosi Hetilap, 1955. február (96. évfolyam, 6-9. szám)

1955-02-06 / 6. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Bíró Sándor: A cervix gonorrhoea új diagnosztikai módszeréről

ORVOSI HETILAP 1955. 6. még vizsgálataink elején, 12 esetben, kísérlet­képpen kitenyésztettük táptalajon is. A gonococcu­­sok minden esetben tenyésztek. Ezek után felmerül a kérdés, pótolja-e az inoculatio a tenyésztési vizsgálatot? Véleményem szerint nem, de ha nincs tenyésztési lehetőség, tehát szükség esetén, helyettesítheti. A tenyésztési rövidebb ideig tart, mint az inoculatio, egyébként is a gonococcusok felkutatására minden bevált módszert fel kell használni. Tudjuk jól, ha egyik módszer negatív eredményt ad, a másik még ered­ményes lehet. Négy olyan esetünk volt, ahol nega­tív inoculatio után a tenyésztés adott pozitív ered­ményt. Tudjuk azt is, hogy chronicus esetben a gonococcusok jelenléte a levett váladékban meny­nyire esetleges. Ezért hangsúlyozom a megfelelő és kielégítő provocatiónak a jelentőségét, hogy a szövetekben mélyen megbúvó gonococcusok a fel­színre kerüljenek. A további kérdés az, mivel magyarázható az a körülmény, hogy a cervixben górcsövi vizsgálat­tal és tenyésztéssel is negatív eredményt adó ese­tekben, a gonococcus az urethrán mégis kitenyé­szett? A gonorrhoeás fertőzés mint reactív állapot, két tényezőből, a szervezet és kórokozó egymáshoz való viszonyából tevődik össze. E két tényező ak­tuális állapota tehát a szervezet ellenállóképessége és a kórokozó virulentiája döntően befolyásolják a kifejlődött klinikai képet. A gonococcus a nyál­kahártyára kerülve, kétóránkénti oszlással, szapo­rodásnak indul, majd a sejtek között becsúszik a szövetekbe. Hatása egyáltalán nem hasonlítható a mélyebbre terjedő, szövetroncsoló, gennyesen be­olvasztó pyogen coccusok hatásához. A leukocyták ebben a harcban inkább áldozatok, mint küzdők. Ezt látjuk a leukocyták gyakori szétrobbanásában. Felke (17) szerint a gonococcusok a leukocyták enyhén lúgos protoplasmájába menekülnek az őket támadó szöveti ágensek elől. Talán a képződő ellen­anyagok, helyi szöveti adottságok vagy talán más baktériumok hatására is degenerálódnak. Az auto­­inoculatiós vizsgálatok eredményei arra látszanak utalni, hogy az immunanyagtermelés végül is el­gyengül és az ellenanyagoknak nincs az a nagy szerepük, melyet eddig nekik tulajdonítottunk, kü­lönben a vérben keringő hatékony ellenanyagok jelenlétében, a gonococusok a szervezet egy­más helyére átoltva, nem tudnának szaporodásnak in­dulni. Sokkal valószínűbb, hogy a degeneratiónak helyi jellegű okai vannak, amit összefoglalóan táp­talaj kimerülésnek nevezhetünk. Mint az előbbiekben mondottam, a gonorrhoea górcsövi vizsgálatánál ragaszkodni kell a klasszikus morphologiai képhez. A degenerativ formák köz­vetlen górcsövi kimutatása viszont — legalább is ma még — a lehetőség határain kívül van. De nyil­vánvalóan vannak degenerativ formák, melyek már kulturálisan sem tenyészthetők ki. Mahn (21) feltételezése szerint a gonococcusnak degeneratív formái vannak, melyek még infectiosusak. Mühlen (22) több cikkben tagadta és cáfolta ezt. Mi most inoculatiós vizsgálatainkkal e kérdést eldöntöttük. Úgy látszik a legjobb mesterséges táptalaj is csak szükséges pótszer, a bacterium életfeltételeinek legjobban megfelelő, természetes táptalaj, az em­beri nyálkahártya mellett. Vizsgálataim arra lát­szanak utalni, hogy a gonococcusnak degeneratív formái vannak, mely átmeneti állapot és hogy a már mesterséges táptalajon nem tenyészthető gono­coccusok emberi nyálkahártyán még felélednek és vitalitásukat visszanyerik. Az urethralis autoinocu­­latio ennek a lehetőségnek górcsövi bizonyítását teszi lehetővé és így, ezzel egyben, a gonorrhoeás fertőzés felderítését is. Még egy kérdés merülhet fel. Miért nem tör­ténik a pozitívnek talált esetekben, spontán auto­­inoculatio? Tudvalevő, hogy a hüvely 4—5 PH-ja nem kedvező a gonococcusokra. Feltevésem sze­rint, a már bizonyos fokig amúgy is degenerált go­nococcusok, a cervixtől az urethráig terjedő hosszú utat a hüvelyben nem tudják megtenni további conditioromlás nélkül. További akadályt képezhet a vulvában lévő, savanyú hüvelyváladék, melynek egy cseppje el is zárhatja az urethrát. Az urethrá­­lis autoinoculatiónál, mind e gátló körülményeket kikerülve, közvetlenül visszük a cervicalis váladé­kot az urethra mélyébe. Bár az urethrális autoinoculatiónak, mint min­den vizsgálati módszernek, végső helyét a diagnosztikában a jövő gyakorlata fogja kialakí­tani, véleményem szerint, az autoinoculatióval sikerült egy új, könnyen kivihető, veszélytelen el­járást találni a cervicalis gonorrhoea kimutatására. összefoglalás. Szerző ismerteti a gonorrhoea felismerésének nehézségeit, majd röviden utal az emberi kísérletes gonorrhoeás fertőzések történe­tére. Ismerteti saját vizsgálati módszerét, melynek lényege, hogy teljes negativitás esetén a cervix váladékát a beteg saját urethrájába oltja. 1006-ból 129 pozitív esetet észlelt. Az eljárással rejtett fer­tőzések egy része felderíthető. Végül tárgyalja az általa felfedezett vizsgálati módszer elméleti alapjait. IRODALOM: 1. Hunter: Busche—­Langer Lehr­buch der­ Gonorrhee. Jul. Springer, 1926. — 2. Ricord: lásd ugyanott. — 3. Neisser: lásd ugyanott. — 4. Bumm: lásd ugyanott. — 5. Pauly, Guyomár és Thiry: lásd ugyanott. — 6. Bókay: lásd ugyanott. — 7. Salisbury: I. ugyanott. — 8. Hernandez: Pierre Durel. La Blennor­­tagie. Masson & Cie. ed. Paris, 1950. — 9. Müller és Oppenheim: lásd ugyanott. — 10. Baumes és Radeth: lásd ugyanott. — 11. Welander: lásd ugyanott. — 12. Vetschl: lásd ugyanott. — 13. Finger és munkatárs.: lásd ugyanott. — 14. Avagreff: lásd ugyanott. — 15. Cohn: lásd ugyanott. — 16. Schischoff: lásd ugyanott. — 17. Félke:­­lásd ugyanott. — 18. Eiman: lásd ugyan­ott. — 19. Feigel és munkatárs.: Zerebralbl. f. Bakt. 1951. 13—15, 149. — 20. Mahoney és munkatárs.: Brit. med. Journ. 1946. 12, 549. — 21. Mahn: Zentr. f. Haut u. Geschl. 1948. 4, 11. — 22. Mühlen: Zenitabl. f. u. Gesch­ kl. 1949. 6, 2. TIT Bnpo: Hoeua cnococ duazHOcmuKU zonop­­pen uietiKii MamKii. Abtop npHBOZpiT 3aTpynneHnn, c kotophmh ripn­­xogHTCfi BCTpenaTi.CH b Hn­arHocTiiKe ronoppen. Onn­­cHBaeT CBoft cnocoC), cyn, KOToporo saKJiionaeTca b tom, utó now n­ojihov otprínaTeJir,hoorh, uLiaeneime H3 mejimi Bi­puchiiBaeT b Moneik­nychaTenbUbin­ itanaji TOHtgecTBeHHoií 60JIBH00. N­3 809 CJiynaeB nojioníH-

Next