Orvosi Hetilap, 1955. július (96. évfolyam, 27-31. szám)

1955-07-03 / 27. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Liebner Ernő: A pyodermák megelőzésének és gyógyításának időszerű kérdései

ORVOSI HETILAP 1955. 27. a penicillinkezelés megkezdése előtt percután pró­bával vizsgáltassák a rögtönös reakció és ennek pozitivitása esetén ne adjanak penicillint, illetve más antibiotikum alkalmazására kerüljön sor. Ez esetekben javasoltuk a fajlagos deszenzibilizáció elvégzését is, hogy később, szükség esetén a be­teg mégis részesülhessen penicillinkezelésben. Az ankét feltétlenül és egyhangúlag foglalt állást a gyári penicillinkenőcs használata ellen. Az ETT Gyógyszerkutatási és Törzskönyvezési Bizottsága is ebben az értelemben hozott határozatot és így sikerült elérnünk a penicillinkenőcs gyártásának és forgalombahozatalának megszüntetését. A streptomycin kenőcsös alkalmazásával főleg sykosis coccogenes eseteiben többen láttak jó ered­ményt, így Johnson 15 esetéből 12 gyógyult 10—20 nap alatt; azonban szintén erősen szenzibilizál. Megpróbálkoztak dihydrostreptomycinnel is, mely 5 mg/g adagolásban hatásosnak bizonyult gram­­pozitív és gramnegatív csírákra (Miller, Slatkin, Wechsler és Johnson), az eredmény sykosisban jó is volt, de az esetek 3,7%-ában hólyagcsás bőr­gyulladás fejlődött és már a kezelés alatt megfi­gyelték a rezisztencia kialakulását is. A neomycin­­kenőcs (Wavre és munkatársai, Pellerat és munka­társai, Livingood, Kile, Church) és ecsetelések (Forbes), aureomycin 3%-os kenőcs (Gamier, Solo­mons), terramycin 2%-os (Trice és Shafer, Duper­­rat, Götschel, Wright és Tschan), illetve 5%-os kenőcs formájában impetigo, sykosis és másodla­gosan fertőződött dermatitisek eseteiben hatásos volt. Polymyxintől (Gastineau és Florestano), bacitracintól (Derzavis, Gade és munkatársai, Greenhouse és Kyle, Coudart és Cotte), erythro­­mycintől (Livingood, Head, Johnson és Nilasena) is kitűnő eredményekről számolnak be, azonban legtöbben hangsúlyozzák annak veszélyét, hogy a sérült félhámú és ekzematizált bőr fokozottan haj­lamos a szenzibilizációra, ezért rosszabbak az ered­mények coccogen ekzémában, mint impetigo és sykosis eseteiben. A chloromycetint széles anti­­biotikus spektruma miatt többen alkalmazták ke­nőcs formájában (Alderson, Newman és Feldman, Trice és Shafer stb.) és az 1%-os kenőcstől impe­tigo, folliculitisek és sykosis eseteiben igen gyor­san jó eredményt láttak, a másodlagosan fertőzött ekzemák is hamar feltisztultak, bár nem minden esetben. Általában a hatás felületes folyamatok­ban kedvezőbb, mint mélyebbekben. Szenzibilizá­­ciós dermatitis, ha aránylag ritkábban, de mégis előfordul, főleg elhúzódó kezelésben, 21—52 nap alatt látták kifejlődni (Robinson, Zeligman, Sha­piro és Cohen). Mi azt tapasztaltuk, hogy sokszor, de nem minden esetben, valóban igen meglepő, gyors hatása van. Szodoray egy szakáll-folliculitis esetében, mely penicillin-túlérzékenység miatti dermatitisben szétterjed, a hazai threomycin­­kenőcsre néhány nap alatt teljes gyógyulás követ­kezett be. Eszerint penicillin-érzékenység esetében is alkalmazható. Viszont, ha hasznos, azt már pár nap után észlelhetjük, ha nem, eredmény a további kezeléstől sem várható, tehát céltalan a kezelés erőltetése, mely csak az érzékenyítés valószínűsé­gét fokozza. A chloromycetin (chlorocid)-kenőcs előnye, hogy stabil és állásban nem bomlik. A kü­lönböző antibiotikumok kombinálásával is sokan próbálkoztak, így a neomycint gramicidinnel (Leslie és Harvey), bacitracint neomycinnel, thyro­­tricinnel (Miller és munkatársai) keverve alkal­mazták, azonban az eredmények nem voltak job­bak, mint külön. Ratner és Rodin vizsgálatai sze­rint az egyes antibiotikumok hatása lényegesen nem is különbözik és a keverékek sem emelik a hatást. A chloromycetin és penicillin még inkább antagonisztikus hatásúak. Wellmann és Janetz kísérletileg bizonyította, hogy — minthogy a chlo­romycetin bakteriostatikus — éppen a gyors növe­kedés fázisában kifejtendő penicillinhatás nem is érvényesülhet. Mindenesetre az irodalmi adatok­ból az a felfogás csendül ki, hogy a különböző, he­lyileg alkalmazott antibiotikumok között, a hatás­fokot illetőleg, nincs számottevő különbség, ered­ménytelenség és szenzibilizáció mindegyik után előfordulhat. Ebből az következik, hogy: 1. a mi antibiotikum-kenőcs szükségletünket a chlorocid­­kenőcs forgalombahozatala jelenleg teljesen fe­dezi, de még ennek használata is megfontolandó, mert mesterséges szenzibilizációra alkalmat nyújt; 2. mélyebb folyamatok helyi antibiotikus kezelés­sel alig befolyásolhatók; 3. a belsőleg alkalmazott antibiotikum-kezeléssel szemben óvatosságra int az ártalmak veszélye, különös tekintettel a peni­cillinártalmakra és a chloromycetin tartós alkalma­zásával kapcsolatos vérképzési zavarokra (leuko­penia, agranulocytosis, aplasticus anaemia). Külö­nösen fontos ennek hangsúlyozása most, amikor széltében használják az injekcióknál könnyebben hozzáférhető és adagolható és ártalmatlanabbnak hitt peroralis készítményeket. 4. Természetesen az ártalmak lehetősége nem ok arra, hogy a szüksé­ges és megokolt kezelést a legjobbnak ígérkező gyógyszerrel elmulasszuk. A másik hátrány a rezisztencia. Világszerte tapasztalt jelenség, hogy évről évre növekszik az antibiotikumokkal rezisztens baktériumtörzsek száma. Barber ismert adatai szerint 1946-ban 14,1%, 1947-ben 38, 1949-ben már 59% volt a peni­cillin-ellenálló staphylococcus-törzsek számaránya. Hasonló észlelések egész sora bizonyítja, hogy első­sorban a penicillinnel és streptomycinnel szemben ellenálló törzsek eme növekedése éppen a kiterjedt alkalmazással van összefüggésben. Nálunk Gegesi- Kiss 1949-ben 20, 1950-ben 40, 1951-ben 74, 1952- ben már 88%-ban észlelt rezisztenciát, Váczi és Mihályfi sebészi anyagból nyert staphylococcus­­törzsek 38%-ában, Fűrész, Kubinyiné és Kós 50%­­ban találtak, az utóbbiak által vizsgált törzsek kö­zül 88% ultraseptyllel, 3,3% chloromycetinnel és 20% streptomycinnel szemben sem volt érzékeny. A Dermatológiai Társulat 1954. februárban ugyan­csak ankéton foglalkozott a rezisztencia kérdésé­vel, ezen kós sebészeti anyagon, mastitisekben már 100%-os, a csecsemők bronchopneumoniájá­­ban Székely 80%-os, a bőrön Kőrössy és Márama­­rosi­ Bíró egybehangzóan 40%-os rezisztenciáról számolt be. Az ankét ezen adatok és a kialakult.

Next