Orvosi Hetilap, 1955. július (96. évfolyam, 27-31. szám)
1955-07-03 / 27. szám - ÖSSZEFOGLALÓ REFERÁTUM - Liebner Ernő: A pyodermák megelőzésének és gyógyításának időszerű kérdései
ORVOSI HETILAP 1955. 27. a penicillinkezelés megkezdése előtt percután próbával vizsgáltassák a rögtönös reakció és ennek pozitivitása esetén ne adjanak penicillint, illetve más antibiotikum alkalmazására kerüljön sor. Ez esetekben javasoltuk a fajlagos deszenzibilizáció elvégzését is, hogy később, szükség esetén a beteg mégis részesülhessen penicillinkezelésben. Az ankét feltétlenül és egyhangúlag foglalt állást a gyári penicillinkenőcs használata ellen. Az ETT Gyógyszerkutatási és Törzskönyvezési Bizottsága is ebben az értelemben hozott határozatot és így sikerült elérnünk a penicillinkenőcs gyártásának és forgalombahozatalának megszüntetését. A streptomycin kenőcsös alkalmazásával főleg sykosis coccogenes eseteiben többen láttak jó eredményt, így Johnson 15 esetéből 12 gyógyult 10—20 nap alatt; azonban szintén erősen szenzibilizál. Megpróbálkoztak dihydrostreptomycinnel is, mely 5 mg/g adagolásban hatásosnak bizonyult grampozitív és gramnegatív csírákra (Miller, Slatkin, Wechsler és Johnson), az eredmény sykosisban jó is volt, de az esetek 3,7%-ában hólyagcsás bőrgyulladás fejlődött és már a kezelés alatt megfigyelték a rezisztencia kialakulását is. A neomycinkenőcs (Wavre és munkatársai, Pellerat és munkatársai, Livingood, Kile, Church) és ecsetelések (Forbes), aureomycin 3%-os kenőcs (Gamier, Solomons), terramycin 2%-os (Trice és Shafer, Duperrat, Götschel, Wright és Tschan), illetve 5%-os kenőcs formájában impetigo, sykosis és másodlagosan fertőződött dermatitisek eseteiben hatásos volt. Polymyxintől (Gastineau és Florestano), bacitracintól (Derzavis, Gade és munkatársai, Greenhouse és Kyle, Coudart és Cotte), erythromycintől (Livingood, Head, Johnson és Nilasena) is kitűnő eredményekről számolnak be, azonban legtöbben hangsúlyozzák annak veszélyét, hogy a sérült félhámú és ekzematizált bőr fokozottan hajlamos a szenzibilizációra, ezért rosszabbak az eredmények coccogen ekzémában, mint impetigo és sykosis eseteiben. A chloromycetint széles antibiotikus spektruma miatt többen alkalmazták kenőcs formájában (Alderson, Newman és Feldman, Trice és Shafer stb.) és az 1%-os kenőcstől impetigo, folliculitisek és sykosis eseteiben igen gyorsan jó eredményt láttak, a másodlagosan fertőzött ekzemák is hamar feltisztultak, bár nem minden esetben. Általában a hatás felületes folyamatokban kedvezőbb, mint mélyebbekben. Szenzibilizációs dermatitis, ha aránylag ritkábban, de mégis előfordul, főleg elhúzódó kezelésben, 21—52 nap alatt látták kifejlődni (Robinson, Zeligman, Shapiro és Cohen). Mi azt tapasztaltuk, hogy sokszor, de nem minden esetben, valóban igen meglepő, gyors hatása van. Szodoray egy szakáll-folliculitis esetében, mely penicillin-túlérzékenység miatti dermatitisben szétterjed, a hazai threomycinkenőcsre néhány nap alatt teljes gyógyulás következett be. Eszerint penicillin-érzékenység esetében is alkalmazható. Viszont, ha hasznos, azt már pár nap után észlelhetjük, ha nem, eredmény a további kezeléstől sem várható, tehát céltalan a kezelés erőltetése, mely csak az érzékenyítés valószínűségét fokozza. A chloromycetin (chlorocid)-kenőcs előnye, hogy stabil és állásban nem bomlik. A különböző antibiotikumok kombinálásával is sokan próbálkoztak, így a neomycint gramicidinnel (Leslie és Harvey), bacitracint neomycinnel, thyrotricinnel (Miller és munkatársai) keverve alkalmazták, azonban az eredmények nem voltak jobbak, mint külön. Ratner és Rodin vizsgálatai szerint az egyes antibiotikumok hatása lényegesen nem is különbözik és a keverékek sem emelik a hatást. A chloromycetin és penicillin még inkább antagonisztikus hatásúak. Wellmann és Janetz kísérletileg bizonyította, hogy — minthogy a chloromycetin bakteriostatikus — éppen a gyors növekedés fázisában kifejtendő penicillinhatás nem is érvényesülhet. Mindenesetre az irodalmi adatokból az a felfogás csendül ki, hogy a különböző, helyileg alkalmazott antibiotikumok között, a hatásfokot illetőleg, nincs számottevő különbség, eredménytelenség és szenzibilizáció mindegyik után előfordulhat. Ebből az következik, hogy: 1. a mi antibiotikum-kenőcs szükségletünket a chlorocidkenőcs forgalombahozatala jelenleg teljesen fedezi, de még ennek használata is megfontolandó, mert mesterséges szenzibilizációra alkalmat nyújt; 2. mélyebb folyamatok helyi antibiotikus kezeléssel alig befolyásolhatók; 3. a belsőleg alkalmazott antibiotikum-kezeléssel szemben óvatosságra int az ártalmak veszélye, különös tekintettel a penicillinártalmakra és a chloromycetin tartós alkalmazásával kapcsolatos vérképzési zavarokra (leukopenia, agranulocytosis, aplasticus anaemia). Különösen fontos ennek hangsúlyozása most, amikor széltében használják az injekcióknál könnyebben hozzáférhető és adagolható és ártalmatlanabbnak hitt peroralis készítményeket. 4. Természetesen az ártalmak lehetősége nem ok arra, hogy a szükséges és megokolt kezelést a legjobbnak ígérkező gyógyszerrel elmulasszuk. A másik hátrány a rezisztencia. Világszerte tapasztalt jelenség, hogy évről évre növekszik az antibiotikumokkal rezisztens baktériumtörzsek száma. Barber ismert adatai szerint 1946-ban 14,1%, 1947-ben 38, 1949-ben már 59% volt a penicillin-ellenálló staphylococcus-törzsek számaránya. Hasonló észlelések egész sora bizonyítja, hogy elsősorban a penicillinnel és streptomycinnel szemben ellenálló törzsek eme növekedése éppen a kiterjedt alkalmazással van összefüggésben. Nálunk Gegesi- Kiss 1949-ben 20, 1950-ben 40, 1951-ben 74, 1952- ben már 88%-ban észlelt rezisztenciát, Váczi és Mihályfi sebészi anyagból nyert staphylococcustörzsek 38%-ában, Fűrész, Kubinyiné és Kós 50%ban találtak, az utóbbiak által vizsgált törzsek közül 88% ultraseptyllel, 3,3% chloromycetinnel és 20% streptomycinnel szemben sem volt érzékeny. A Dermatológiai Társulat 1954. februárban ugyancsak ankéton foglalkozott a rezisztencia kérdésével, ezen kós sebészeti anyagon, mastitisekben már 100%-os, a csecsemők bronchopneumoniájában Székely 80%-os, a bőrön Kőrössy és Máramarosi Bíró egybehangzóan 40%-os rezisztenciáról számolt be. Az ankét ezen adatok és a kialakult.