Orvosi Hetilap, 1955. szeptember (96. évfolyam, 36-39. szám)
1955-09-04 / 36. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Batizfalvy János: A kezdődő méhnyakrák felismerése és kezelése
ORVOSI HETILAP 1955. 36. és a savi vegyhatású környezet egymással vetélkedik, ahol a szövetek regenerálódó képessége erősen igénybe van véve, vagyis éppen az ún. »viharsarok«-ban jönnek létre oly gyakran rákok«. Az erosio gyógyulási folyamata persze lejátszódik az erosiós terület mirigyeinek belsejében is, minek folytán a hámcsapok a mirigyeket kitöltik s így jönnek létre a kevésbé gyakorlott vizsgáló számára zavarólag ható laphámszigetek, melyeket R. Meyer epidermisatiónak nevezett. A laphám pusztítás és regenerálódás zavarai annál nagyobbak, minél hosszabb ideig tart az erosio gyógyulási folyamata, illetőleg az alkalmazott therapia (Lehoczky). Az erosiót kell tehát közelebbi vizsgálat tárgyává tenni. De hogyan, milyen methodikával? Schiller már 1928-ban ajánlotta az éles kanállal való »lekaparást« a portio felszínéről, ill. a cervixből. Korai esetekben így nagyobb valószínűséggel lehet megtalálni a rákot, mint az excisióval, nem is szólva arról, hogyez jóval kisebb beavatkozás, ugyanakkor olyan mély réteget is kikaparhatunk, amely még nincs rákosan infiltrálva. Persze sokan vannak, akik a próbaexcisiót jobban szeretik, mások a kolposkóppal megjelölt területről célzott kimetszést végeznek, hogy elkerüljék az ún. paratumoralis kimetszést, amely a próbaexcisióknak 8—9%-ában fordul elő, úgyhogy a meglévő rák mellett hamisan negatív eredményhez vezet. Agre faspatulával végzendő »ledörzsölés« útján nyert anyagnak szövettani vizsgálatát ajánlja. Az ún. »gyűrű-biopsiá«-nak, a »conisatió«-nak is sok híve van, de ehhez különleges műszerekre van szükség, amelyekkel nem mindenki rendelkezik. De bármelyik módszerrel vesszük a vizsgálati anyagot, annak szövettani feldolgozása után tisztáznunk kell, hogy a talált leletet klinikailag hogyan értékeljük? Itt ütközik össze a gynaekológusok és a pathológusok felfogása és ehhez a vitához akarunk mi is hozzászólni a saját megfigyeléseink alapján. A kérdés, amely eldöntésre vár: valódi ráknak tekinthető-e a praeinvasiv rák? Sok pathológus nem tekinti valódi ráknak, mert a rosszindulatúság döntő bizonyítéka: az infiltratív növekedés és az áttételképződés hiányzik. Viszont Korpássy szerint egyre többen vallják azt, hogy a klasszikus rákdefinitio megdőlt, vagyis rákról beszélhetünk akkor is, ha nincs masszív burjánzás. Nézzük már most, milyen érveket hozhatunk fel a praeinvasiv rák daganatos jellegének igazolására? A rétegződés iránya, illetőleg felbomlása, a mag- és sejtatypia, a sejt polymorphia, a sok mitosis stb. a malignitás jele szokott lenni. Ha ilyen szempontból nézzük át a mai paeinvasiv ráknak diagnosztizált esetek metszeteit, akkor felmerül a következő kérdés: vajon viselkedésük a szövetekben malignus jellegű-e? Novak és Galvin szerint a praeinvasiv portrorák diagnózisa abban az esetben jogosult, ha a malignitás valamennyi mikromorphológiai jele a fedőhám valamennyi rétegében megtalálható a basalis hámhatár áttörése nélkül. Emellett szól Rössle megállapítása is, aki azt tartja, hogy a malignitás lényege nem az invasio, hanem a destructio, vagyis olyan hámburjánzás, amely az ép hámsejtet elpusztítja és annak helyét elfoglalja, anélkül, hogy az alatta levő kötőszövetbe terjedne. Langreder szerint nem a ráksejt formája a döntő, hanem a sejtek malignus viselkedése. Limburg szerint a rák egyetlen közös és döntő tulajdonsága a sejtek atypiás anaplasiája. Kezdődő rák esetében a hám elváltozáson van a hangsúly. A mélybe terjedést előrehaladott stádiumnak kell tekinteni. Viszont azt sem lehet állítani, hogy a ráknak privilégiuma volna az infiltráló növekedés, hiszen itt van az endometriosis és a syncitialis sejtek jóindulatú heterotop vándorlása, amiről biztosan tudjuk, hogy nem malignus természetű. A malignitás fogalma tehát Wespi szerint lényegileg prognosis és nem diagnózis. Galvin, Jones és Te Linde szerint a praeinvasiv rákokban invasiv potentiák vannak, melyeknek segítségével invasiv rákokba mennek át. Szerintük a klinikailag invasiv méhnyakrákot praeinvasiv rák szokta megelőzni. Hamperl, Kaufmann és Ober szerint a praeinvasiv rák tulajdonképpen csak az alapot teremti meg ahhoz, hogy belőle előbb vagy utóbb valódi rák keletkezzék. Ezért tehát úgy kellene tekinteni, mint praeblastomatosist, ill. praecancerosist, vagy legalábbis mint valamely különleges jelenséget, mely elkülönítendő a tumoros, fekélyes rákoktól (Wespi). Bickenbach szerint a praeinvasiv rák fejlődésének két fázisát lehet megkülönböztetni, a cancerizálódás és a cancerizált sejtek proliferatív stádiumát. A praeinvasiv rák esetében elsősorban a hámsejtek cancerizálódásáról van szó, amikor még a valódi rákképződés jelei hiányoznak. A klinikai megfigyelés azt mutatja, hogy a cancerizált sejtekből egyik esetben valódi rák képződik, a másik esetben az elváltozások konstansak maradnak, sőt a harmadik esetben vissza is fejlődhetnek. Limburg szerint ez a reversibilitás a kezdeti stádiumra vonatkozik. Held szerint a praeinvasiv rákban a megváltozott hám rákos szerkezetet mutat anélkül, hogy invasiv tulajdonságai volnának. Schiller szerint pusztán csak idő kérdése, mikor lesz a praeinvasiv folyamatból invasiv rák. Szerinte a rákos sejtbe való átmenetei felszínes növekedés mellett is hirtelen mehet végbe. Minél fiatalabb a rák, annál kifejezettebb a felszínes növekedés a mélybe terjedéssel szemben. A legkoraibb, vagyis praeinvasiv rákok felszínrákok. Az irodalomban uralkodó sok ellentmondást látva, döntésünket roppant megnehezíti az a körülmény, hogy a praeinvasiv és az invasiv rák hámja között nincs számottevő morphologiai és pathophysiologiai különbség, aminek számos bizonyítéka van: 1. A praeinvasiv rák morphologiailag megegyezik a klasszikus laphámrák szélén levő réteggel. 2. Szövettenyésztésben és anyagcsere kísérletekben a két rákféleség, megegyező pathophysiologiai viselkedést mutat. 3. A praeinvasiv rák tüzetes szövettani vizsgálata (sorozatos metszetekben) gyakran invasiv tulajdonságok jelenlétét tudja kideríteni; a huzamosabb klinikai megfigyelés pedig igazolja, hogy 4. a praeinvasiv rák átmehet invasiv rákba. 5. A praeinvasiv rák statisztikai megjelenése, életkorokhoz viszonyított