Orvosi Hetilap, 1955. október (96. évfolyam, 40-44. szám)
1955-10-02 / 40. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Kettesy Aladár: Szaruhártya-átültetéseinkről
ORVOSI HETILAP 1955. 40. Az ilyen szem corneája volt transplantatióra felhasználható. Az átültetésre alkalmas beteget előjegyezték és később, néha hónapok múlva, ha akadt donor, berendelték. A két műtétet közvetlenül egymásután hajtották végre. Előbb az egyik betegből eltávolították az enucleálandó szemet, azután a másik beteg szemébe beültették a corneakorongot. Így dolgozott ifj. Imre József is. A műtét lényege tehát homoiotransplantatio. Salzer 1910-ben kísérelte meg halott ember szeméből venni a corneát. Eljárását Filatov fektette szilárd alapokra. Állati corneák (heterotransplantatio) nem váltak be. Legújabban egy arab államban, Yemenben, Golovin két esetben majomcornea átültetését kísérelte meg, mivel az arab államokban halott szeme vallási okokból nem távolítható el. Mindkét majomcornea begyógyult ugyan, de primer módon elszürkült. Kísérleteznek a mai napig is alloplasztikával, műanyagból készült korong behelyezésével, de használható eredmény eddig alig mutatkozott. Első problémánk megfelelő trepánok beszerzése, illetve készítése volt. A korongok kivágásához beretvaéles, kitűnő minőségű körtrepánokra van szükség, 3-tól 11 mm-es átmérőig. Külföldön gyártanak ugyan ilyeneket, de ezek beszerzése nem sikerült. Segítségünkre sietett azonban a debreceni Orvosi Műszergyár és a debreceni Gördülő Csapágygyár. Utóbbi a Műszergyárnak rendelkezésére bocsátott egy különleges svéd acélt, az ún. GC-acélt; ebből a Műszergyár kitűnő cornea-trepánokat készített. A műtét kivitelének részletei nem tartoznak ide, de meg kell említenem, hogy a korongokat, főleg a nagyobbakat, varrni kell. Ehhez hajszálnál is finomabb varróanyag és ún. atraumatikus corneatok szükségesek. Ezeket is előállítják ugyan külföldön, de számunkra nemcsak hogy beszerezhetetlenek voltak, hanem egyúttal nem is megfelelőek. Ezt a nehézséget is sikerült áthidalnunk. A fehérpatkány farokinjaiból állítunk elő házilag (Pischl és Gardilcsics szerint) finom varróanyagot; ezt a debreceni Műszergyár szereli fel saját gyártmányú corneatűkkel. Az atraumatikus varróanyag kitűnően bevált, felülmúlja a legjobb 6-nullás külföldi catgutot vagy nylont. A beültetett kisebb, 3,5 mm-es korongokat, hacsak elkerülhető, nem varrjuk, mivel a varratok hátrányosan befolyásolják a korong átlátszóságát. A dr. egyik fontos kérdése a behelyezett, de be nem varrott korong helybentartása, »fixálása«. Erre az irodalom sok megoldást ajánlott: keresztvarratokat a korong felett, fedést amnionnal, belső tojáshéjjal, condomgumival, kontaktüveggel stb. Filatov és a szovjet szerzők általában Schöler szerint, fordított kötőhártyalebennyel fednek. Imre a temporális oldalról vett Kuhnt-féle kötényt. Günther újabban az emberi corneát ajánlotta fedésre, tehát egy műtéthez két emberi corneára van szüksége. Mindebből, amit lehetett, kipróbáltunk, egyikkel sem voltunk megelégedve. Keresés közben akadtunk rá egy új fedési módra, amely szinte ideálisnak látszik: ez a házinyúl corneája. A frissen vett házinyúl-szaruhártya rövid előkezelésben részesül. Ezt Alberth dolgozta ki s abból áll, hogy a corneát 10 percig megfelelő antibioticum-keverékben fürdetjük; ezután 3 percre 1%-os formatinba kerül. Majd csak a szélét 1 percig 40°/6-os formatinban cserezzük, végül fiziológiás konyhasóoldatban kimossuk, így a szemre varrva akár 14 napig átlátszó marad és fonalai nem vágnak át. Kísérletezés közben a leölt, alkalmas házinyúlcorneák tárolását is megoldottuk Bornemisza és Szilágyi ún. adsorptiv lyophilizációs eljárásával, amely szerint üvegcsőben bármeddig tárolható valamely szerv. Használat előtt a száraz corneát fiziológiás konyhasóoldatban rekonstruáljuk. Egy perc alatt felveszi normális targorát és olyan, mint a friss szaruhártya. Ezt a továbbiakban úgy kezeljük, mint a friss corneát. Az eljárás részleteit Alberth a közelmúltban ismertette a Korányi-vándorgyűlésen. A nyúlszaruhártyát a recipiens szemre már a korong kimetszése előtt felvarrjuk, de a varratokat nem csomózzuk. A korong behelyezése után következik a csomózás, mire a nyúlcornea egyenletesen, nyomás nélkül fedi és tartja helyén a beültetett korongot, így néhány részletében új műtéti technika alakult ki, amivel sikerült meglehetősen egyszerűvé és kockázatmentessé tenni az operációt, anélkül, hogy ehhez bármit is külföldről kellett volna beszereznünk. Még az antibiotikum is, amit az előkészítés és utókezelés folyamán használunk, Debrecenben készül: a Vályi-Nagy és munkatársai által előállított primycin és penicillinsav. Ennek az oldatban is korlátlanul tartós két antibioticumnak keveréke egyformán és energikusan gátolja az összes grampozitív és gramnegatív mikroorganizmusokat, és eddigi tapasztalataink szerint minden fertőzési lehetőséget kiküszöböl. De nemcsak technikai problémái vannak a dírnak. A beültetett korong a vázolt eljárással biztosan begyógyul ugyan, még ha 8—9 mm átmérőjű is (amit a szovjet szerzők subtotalis dr-nek neveznek). Legalábbis eddig egyetlen korongot sem vesztettünk el. Mindazonáltal néha, sajnos nem is ritkán, a begyógyult korong elszürkül. Nagyjából kétféle elszürkülést különböztetünk meg. Az egyik primer rendszerint rögtön a műtét után kezdődik és a 2—3. hét végére be is fejeződik. Oka legtöbbször kézenfekvő: a korong rossz táplálkozása, a recipiens szem kedvezőtlen anatómiai viszonyai, vagy a korong hibás, megbillent, kitolódott helyzete miatt. Néha ilyenkor később következik be több-kevesebb feltisztulás. A másik secunder, az ún. késői elszürkülés, mikor a korong átlátszóan gyógyul be, de hetek-hónapok múlva fokozatosan elszürkül, ami természetesen a legfájdalmasabb csalódás betegnek és orvosnak egyaránt. A késői elszürkülés okait, legalább részben, valószínűleg az immunbiológiai viszonyokban kell keresni. Homoiotransplantatióról lévén szó, a recipiens szervezet részéről néha — nem mindig — megindul a donor corneával szemben egy támadó jellegű folyamat, amely tipikusan szakaszokban folyik le, az első lökéssel rendszerint a műtét utáni 3—4. héten. A folyamat lényege feltehetőleg a reci-