Orvosi Hetilap, 1955. december (96. évfolyam, 49-52. szám)
1955-12-04 / 49. szám - Gömöri Pál: A vese kórélettani kutatások néhány újabb eredménye hazánkban
ORVOSI HETILAP 1955.49. akkor jön létre a vesebajos albuminuria, ha a plasmafehérjék filtrációja pl. a glomerulusok permeabilitásfokozódása következtében megnő és annyi fehérje kerül a glomerulus filtrátumba, hogy azt a tubulusok már quantitative resorbeálni nem tudják. A glomerularis halakon experimentálisan sem glykosuria, sem albuminuria nem hozható létre. Hogy a tubulusok a fehérjét resorbeálják, ez ma már különösen Oliver és munkatársainak az újabb hisztokémiai vizsgálatai óta kétségbe nem vonható (38). A ma uralkodó felfogás szerint elsősorban a plasmafehérjék közül az albumin az, amely a kóros vesefilteren keresztül filtrálódik, lévén molekulasúlya valamennyi között a legkisebb. Számos adat van arra, hogy vesebajban a vizeletben megjelenő fehérjék a plasmafehérjékkel azonosak, és a ma uralkodó felfogás szerint tulajdonképpen a fehérjével, amikor az a vesén keresztül halad, semmi változás sem történik. Ezt a kérdést vették revízió alá klinikánkon Baranyai, Fischer, Jakab, Rohnyné, együttműködve Baumannal és Lommal (5). Nephrosisos betegeken összehasonlították a plasmafehérjék és a vizeletben kiürült fehérjék egyes kémiai, ill. fizikokémiai sajátosságait. Így megvizsgálták a fehérjék aminosavtartalmát, vándorlási sebességét Tiselius-készülékben és ultracentrifugával molekulasúlyát. Az aminosavösszetétel a plasamfehérjékhez viszonyítva a vizeletben lényeges különbséget mutatott, különösen a cystintartalom tekintetében. Ugyanazon a betegen a plasmaösszfehérjékhez viszonyítva a vizelet összfehérjékben a cystintartalom lényegesen magasabbnak bizonyult. A vizeletből külön izolálták az »albumint« és érdekes, hogy a vizeletben levő albumin cystintartalma a plasma »albumin«-hoz viszonyítva is magasabb volt. Tiselius-készülékkel a vizeletfehérjék három frakcióra voltak felbonthatók: ezek közül az albuminnak megfelelő legnagyobb menynyiségű (60%) frakció a plasma-albuminhoz viszonyítva lényegesen gyorsabb vándorlási sebességet mutatott. A vizeletben kiürült összfehérje ultracentrifugás vizsgálattal homogénnek látszott és molekulasúlya 70 000 volt. Ezen vizsgálatokban két tényező látszik érdekesnek. Az egyik, hogy a vizeletben található »albumin« aminosavösszetétele más, mint a plasma-»albuminé«, továbbá, hogy ugyanezen frakció vándorlási sebessége is nagyobb, mint a plasma-»albuminé«. Nyilvánvaló, hogy ezen két jel arra utal, hogy a plasma albuminjában valamilyen kémiai, ill. fizikokémiai változás történt. Az aminosavösszetétel az egyes fehérjefrakciókra általában konstans és jellemző kémiai jel, a vándorlási sebesség pedig a fehérje isoelektromos pontjától függ. Végeredményben tehát megállapítható, hogy egy, az albuminéval kb. azonos molekulasúlyú, aránylag kismolekulájú fehérje ürül ki a vizeletben, azonban mialatt ezen fehérje a plasmából eljut a vizeletbe, bizonyos strukturális változásokat szenved. Tehát az a régi felfogás, hogy a serumfehérjék a vizeletben minden változás nélkül jelennek meg, nem tartható fenn. Nagy kérdés azonban, hogy ezt a jelenséget hogyan magyarázzuk. Nagyon valószínűnek látszik, hogy ezen fehérjék azalatt szenvednek változást, mialatt a vesén átáramolnak, hiszen alig képzelhető el, hogy a vesétől distálilan már a húgyutakban jönnének létre ezek a változások. Ehhez a struktruális változáshoz azonban nagyon valószínű, hogy az kell, hogy az átfiltrált fehérje a vese sejtes elemeivel szorosabb kapcsolatba kerüljön, hiszen leginkább valószínű, hogy a változás a sejtekben levő fermentumok hatására jön létre. Természetesen ezen feltevést nagyon nehéz igazolni, de talán a kérdés megértéséhez közelebb visznek minket azon vizsgálatok, amelyeket szintén magyar szerzők végeztek és amelyek szerint a vesesejtek fehérjét tudnak tárolni. Hivatkoznék itt elsősorban Endes és Takács-Nagy (13) vizsgálataira, akik részben vesebajos betegeken, részben pedig Masugi nephritises állatokon kimutatták, hogy a glomerulus epithelie fehérjét és lipoidot tárol. Hivatkoznék továbbá Jancsó (33, 34) igen értékes vizsgálataira, aki kimutatta, hogy a vesehámsejtek is tárolhatnak fehérjét, vagy egyéb nagymolekulájú anyagot, pl. különböző polymereket. Ezen vizsgálatok végeredményben arra utalnak, hogy nem egészen helyes a glomerulusfiltratiót minden tekintetben az egyszerű fizikokémiai ultrafiltrációval, vagy akár az egyéb capillaris filtratióval azonosítani. Ne felejtsük el, hogy a glomeruluskacs több rétegből áll: az endothelből, a basalis membranából és az azt borító epithelialis rétegből. Elképzelhető végeredményben, hogy ezen a több rétegen keresztül való áthatolás közben a kémiailag könnyen változó molekulákban, így pl. a plasmafehérjékben a sejtek fermentjei strukturális változást hoznak létre. De a fehérjéknek a vesére gyakorolt hatása is érdekességgel bír, különösen az experimentális vesebajok szempontjából. Hiszen jól tudjuk, hogy bizonyos kóros fehérjék, így pl. a Bence—Jonesfehérje myelomás betegeken az ún. Bence—Jones proteinuriás zsugorvesére vezethet. Ismeretes az is, hogy gammaglobulin i. v. adásával nyálon súlyos glomerularis és tubularis elváltozásokat lehet létrehozni. A tubulusokon található szövettani elváltozásokért, miként ezt Oliver és munkatársai kimutatták, a fokozott tubularis fehérjeresorptio felelős (38). Érdekesnek látszott megvizsgálni, hogy van-e összefüggés az egyes fehérjék kémiai tulajdonsága és a fehérjék okozta vesekárosodás között. Klinikánkon Fischer, Székessynével és Rónával együttműködve azt találta, hogy kismolekulájú fehérjék (ovalbumin) iv. adására lényegesen kisebb fokú anatómiai veseelváltozások jönnek létre, mint nagymolekulájú fehérjék (fibrinogen, edestin) hatására. Ha ezek a kísérletek általában nem is visznek közelebb minket a vesebetegségek eredetének tisztázásához, felvetik annak a lehetőségét, hogy esetleg nagymolekulájú antitestek a vesét talán elektive közvetlenül is károsíthatják. Az albuminuria különös jelentőséggel bír a nephrosis pathogenesise szempontjából is. Ismeretes, hogy nephrosisban rendszerint igen nagyfokú albuminuria van és a plasma összfehérjetartalma is lényegesen csökken. Az egyes frakciók a következőképpen változnak: nagymértékben csökken a