Orvosi Hetilap, 1956. március (97. évfolyam, 10-13. szám)

1956-03-04 / 10. szám - TOVÁBBKÉPZÉS - Fischer Antal: Szérumfehérjék és fehérjepróbák

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. XCVII. ÉVFOLYAM 10. SZÁM, 1­956. MÁRCIUS 4. Szerkesztőség: Budapest V. Nádor u. 32. I. Telefon: 121-804 Kiadóhivatal: Művelt Nép Tudományos és Ismeretterjesztő Kiadó, Budapest VII. Lenin körút 5. sz. Telefon : 423-377, különlenyomat 223-896-tól 899-ig — M. N. B. egyszámlaszám : 91.915.263-53 T­OVÁBBKÉPZÉS A Budapesti Orvostudományi Egyetem III. sz. Belklinikájának (igazgató: Gömöri Pál dr. egyet, tanár) közleménye Szérumfehérjék és fehérjepróbák Irta: FISCHER ANTAL dr. A humorális diagnosztika kezdetben csak a fe­hérvérsejtek számának és megoszlásának tanul­mányozásában állt, amelyhez később a fajlagos antitestek kimutatása társult. Már az első világ­háború előtt történtek egyes próbálkozások, hogy a szérumfehérjék elektiv kicsapását diagnosztikai célokra — főleg a lues és a rákbetegség felismeré­sére — felhasználják. 1909-ben Schade ajánlotta elsőnek a kolloidlabilitás vizsgálatát klinikai cé­lokra és 1912-ben Klausner már rámutatott a foko­zott kolloidlabilitás és a globulinmegszaporodás közötti összefüggésre. Gyakorlati jelentőségre az idevonatkozó vizsgálatok csak 1918-ban tettek szert, amikor Fibraeus a vérsejtsüllyedési próbát a klinikai diagnosztikába bevezette; hamarosan ki­derült, hogy a vérsüllyedés gyorsaságát elsősorban a fibrinogén, másodsorban a globulinok mennyi­sége determinálja. A vérsejtsüllyedés vizsgálatá­nak gyors elterjedése egyrészt, a kolloidchemia fejlődése másrészt a szorosan vett kolloidlabilitási vizsgálatok újabb kiterjedéséhez vezetett: ezúttal már nem egyes betegségekre specifikus fehérje­elváltozásokat kerestek, hanem chronikus gyulla­dásos jellegű betegségek aktivitását kívánták a fehérjepróbák segítségével megállapítani. Hazai kutatók (Darányi, 1921; Gerlóczy, 1922; Mátéfy, 1923) elsősorban a tuberkulózis aktivitásának meg­ítélésére alkalmas reakciókat írtak le. Újabb ösz­tönzést adott a kutatásoknak a Tascal­a-reakció Staub és Jezser által 1929-ben történt módosítása és a Weltmann-reakciónak 1930-ban történt fel­fedezése; ezek a próbák már nem a specifikus ak­tivitási reakciók voltak, hanem a máj komoly ká­rosodásával mutattak összefüggést. A második vi­lágháború után az érzékeny szérumpróbák egész sorát írták le (cephalin, aranysol­, thymolpróba stb.), amelyek a májbetegségek diagnosztikájá­ban ma nagy szerepet játszanak; újabb erőfeszí­tések történtek egyrészt megbízhatóbb nem-speci­fikus aktivitási próbák, másrészt egyes megbetege­désekre, főleg a rákra jellemző specifikus szérum­próbák kidolgozására. A kérdés irodalma áttekint­hetetlenül nagy: Heepe 1953-ban megjelent mono­­graphiája 250 reakció leírását tartalmazza. A többé-kevésbé empirikus fehérjepróbák ki­dolgozásával egyidőben ismereteink a szérum­­fehérjék szerkezetéről és keletkezéséről ugyancsak gyorsan fejlődtek. Új vizsgálati eljárásokat (hideg alkoholfrakcionálás, elektroforézis, ultracentri­fuga) dolgoztak ki, amelyek nemcsak elméleti té­ren jelentettek jelentős fejlődést, hanem klinikai célokra is alkalmazhatók voltak, és így az empiri­kus próbák chemiai alapjait is jobban megmagya­rázták. A fizikochemiai téren történt fejlődéssel a szoros értelemben vett chemiai analízis sajnos nem volt képes lépést tartani. Az egyes fehérjefrakciók aminosavösszetételének quantitatív meghatározása mikrobiológiai úton nehézkes, chromatographiával bizonytalan; egyes régebbi kolorimetriás vizsgála­tok, összevetve újabb adatokkal azzal az eredmény­nyel­­jártak, hogy kóros körülmények között a fehérjefrakciók chemiai összetételében is jelleg­zetes változások mutathatók ki. Mielőtt az empirikus fehérjepróbák jelentősé­gét, chemiai alapját és perspektíváját megbeszél­jük, rövid áttekintést kell nyernünk a szérum­­f­ehérj­ék chemiájának és fiziológiájának mai állá­sáról — annál is inkább, mivel a fehérjechemia modern vizsgálati módszerei mindinkább polgár­jogot nyernek a klinikumban is. 1. Az összfehérje jelentősége és meghatáro­zása. Ismeretes, hogy a szérumfehérjék és ezeken 253 19* 16

Next