Orvosi Hetilap, 1956. április (97. évfolyam, 14-18. szám)
1956-04-01 / 14. szám - A GYAKORLAT - Pruzsinszky István: A tetanus fertőzés megelőzésének problémái az ambuláns sebészetben
ORVOSI HETILAP 1956.14. indulásakor különös gonddal kell ügyelnünk arra, hogy hálózatunk fejlesztése legjobban feleljen meg az egyre növekvő igényeknek. Különös gonddal kell ügyelnünk arra, hogy tovább javítsuk legfontosabb ipari központjaink egészségügyi ellátását. Ezen belül is kiemelten kell foglalkoznunk nagyüzemeink egészségügyi helyzetével, az üzemorvosi munka megjavításával. A mezőgazdaság szocialista átszervezése a járási, falusi ellátás megjavítását teszi feladatunkká. Mindezeken a területeken a legfontosabb népbetegségekre kell figyelmünket fordítanunk. Munkánk megjavításának fontos feltétele egészségügyi hálózatunk anyagi megerősítése, fejlesztése. Ez azonban a kérdésnek csak az egyik oldala. A másik, a döntő oldal az, hogy orvosaink, egészségügyi középkádereink hogyan fejlődnek, hogyan dolgoznak, hogyan használják fel a megadott lehetőségeket. Ezért van igen nagy jelentősége annak, hogy orvosképzésünk, orvostovábbképzésünk egyre javuljon. Ezért van igen nagy jelentősége annak, hogy intézeteink, szakcsoportjaink, tudományos és mozgalmi lapjaink színvonala állandóan emelkedjen. Hruscsov elvtárs a XX. Kongresszusi beszámolójában többek között rámutat arra is, hogy »a különböző társadalmi és politikai rendszerű országok békés egymás mellett élése lehetőségének feltétlenül helyes tételét egyes funkcionáriusok megpróbálják ideológiai térre átültetni. Ez káros eltévelyedés. Mi a békés egymás mellett élés, a kapitalizmussal való gazdasági versengés mellett foglalunk állást. De ebből semmiképpen sem szabad arra a következtetésre jutni, hogy gyengíteni lehet a harcot a burzsoá ideológia ellen, a kapitalizálusnak az emberek tudatában megbúvó csökevényei ellen. Az a feladatunk, hogy a dialektikus materializmus szellemében neveljük egészségügyi dolgozóinkat. Az a feladatunk, hogy a XX. Kongreszszus szellemében éles harcot folytassunk mindenfajta dogma ellen, tudományos és gyakorlati munkánkban egyaránt. A dialektikus materializmus friss levegőjével kell kiszorítanunk mindent, ami elavult, ami nem helytálló. Hogy egészségügyi ellátásunkat megjavítsuk, olyan orvosokat és olyan egészségügyi dolgozókat kell nevelnünk, akiknek egész munkásságukat a hivatásszeretet, a munkaszeretet, a szocialista humanizmus hatja át. Olyan orvosokat kell nevelnünk, akik életük legfőbb céljának azt tartják, hogy saját munkaterületükön megvalósítsák azt, amiért orvosaink legjobbjai küzdöttek, hogy egészségesebbé, boldogabbá tegyék népünket. Hogy mindezeket a feladatokat megoldhassuk minden orvosnak, minden egészségügyi dolgozónak aktív részvételére van szükség. Simonovits István _____________A GYAKORLAT__________ A Budapesti XX. ker. Szakorvosi Rendelőintézet Sebészeti Osztályáról A tetanus fertőzés megelőzésének problémái az ambuláns sebészetben írta: PRUZSINSZKY ISTVÁN dr. Visszásnak tűnik talán, de tény az, hogy a tetanus (s tet.) fertőzés megelőzésében az ambuláns sebészetnek sokkal sűrűbben előforduló és több latolgatást igénylő sajátos problémája van, mint a baleseti nagy sebészetnek. A fertőzési veszély feltételezhetőségének gyanújának megítélése, a megelőzést célzó ténykedések szükségességének vagy mellőzhetőségének megállapítása, a megelőzés megoldási módjának megválasztása a kis sebészetnek megválaszolandó sajátos tételei. A nagy sérülések ezirányú elbírálása könnyű-egyszerű. Viszont , amíg kis sérülések esetén az ésszerű első sebellátás és a helyes továbbkezelés sok esetben egymagában is kielégítheti a megelőzés feltételeit, addig a súlyosabb nagy baleseteknél erre csak kivételesen adódhat alkalom. Amennyire óvatosságra intenek a megelőzés megfontolandó kérdései, anynyira kiaknázandók a megoldás könnyebb lehetőségei az ambuláns sebészetben. E körül forognak a tárgyalandók alapgondolatai, miket gyakorlatból a gyakorlatnak, a gyakorlat közvetlen nyelvén célom megírni. 1950-ben erőteljes mozgalom indult meg hazánkban a tét antitoxinos megelőzésének rendszeresebbé tételére, az aktív immunizálás bevezetéséreés az újszerű tétkezelés elterjesztésére). Ennek jegyében e folyóirat hasábjain is több értékes cikk tárgyalt a megelőzésről. Tekintsünk végig a fokozott megelőzést célzó mozgalomnak eddig észlelhető hatásain-visszahatásain, hogy — az évek múlásával —további tanulságokat vonhassunk le. Az Olvasót legelső helyen nyilván a megbetegedési statisztika javulásának kérdése érdekli. Külföldi (főleg nagy hadseregeken végzett) tömegpróbák alapján megvan a reményünk arra, hogy a tét, megbetegedettek száma a szórványosig fog ritkulni. Hazai viszonylatban is észrevehető már a javulás, de a szervezésnek még nem egészen befejezett volta és az eddig eltelt időnek ezirányú elégtelensége miatt számszerű időálló következtetés még nem vonható le. A mozgalomnak, illetve az 1951. évi tét. ankét határozatának hamarosan szembeötlő eredménye az lett, hogy hatékonyan ráirányította a figyelmet a kérdésre. Felkeltette az orvosok felelősségérzetét, de egyben — sajnos — a kevés önbizalmunkban a felelősségre vonhatóság félelmét is. A felelősség személyes vállalásától való tartózkodás aztán igen 366