Orvosi Hetilap, 1956. szeptember (97. évfolyam, 36-40. szám)

1956-09-30 / 40. szám - KRITIKAI TANULMÁNY - Balogh Károly: A szájüregi carcinomák klinikai pathológiája

ORVOSI HETILAP 1956. 40. a nyaki nyirokcsomó metastasisa az első tünet, amit a beteg észrevesz, máskor a kifekélyesedés és a fájdalom már korán orvoshoz viszi a beteget. Tapasztalataink szerint a nyelvből — talán előítélet miatt — nem szívesen vesznek vizsgálati anyagot. Bátorítani szeretném ezen a téren a kar­társakat, mert a nyelvsebek igen jól gyógyulnak. Felosztásunk szerint a szájüregi daganatok II. csoportjába tartoznak a csonttumorok. A mi beteg­anyagunknál a mandibula, maxilla és az os palati­num rosszindulatú daganatai a leggyakoribbak. Carcinomán és úgynevezett semimalignus dagana­tokon kívül többször fordul elő sarcoma is. Sarcoma Klinikai tünetei szerint megkülönböztetünk fiatalkori és idősebb korban fellépő sarcomát. Ki­indulási helye a periosteum (sarcoma periosteale), vagy a csontvelő (myelogen sarcoma). A rosszabb indulatú fiatalkori sarcomát az igen gyors növe­kedési hajlam jellemzi, regionális áttéteket csak később okoz, nem szokott kifekélyesedni. Egyik megjelenési formája az angiosarcoma, ez bőven erezett daganat és sérülésekor nehezen csillapít­ható vérzés támad. A fiatalkori sarcoma műtét után és sugaras kezelés ellenére is hamar recidi­­vál. Ezzel szemben a középkorúak és idősebbek sarcomája relative jobbindulatúnak mondható. Korlátlanul, de lassabban nő, csaknem mindig az állkapocsban támad, fájdalmatlanul, áttételt ritkáb­ban okoz. Az állcsontok primer és metastatikus carcinomája Thoma (4) az 1954-es kézikönyvében az állcson­tok primer carcinomáját ismerteti, amelyet azért említünk meg, mert eddig általában az állcsonton belül primer carcinoma előfordulását nem fogadták el. Mint már az előbbiek során is utaltunk rá, a fogrendszerrel kapcsolatosan sok hámmaradvány van az állcsontokban, melyekből a primer carci­noma kiindulhat. Gyakoribb, hogy a nyálkahártyá­ról, vagy az ínyről közvetlenül ráterjedéssel kelet­kezik csonttumor. Ritkább, hogy távoli metasta­­sisként találkozunk állcsonttumorokkal. Lindemann (1) hypernephroma áttétekről szá­mol be ugyancsak a mandibulán. Eddigi tapasztala­tunk szerint metastasisok, úgy látszik, inkább csak a mandibulában fordulnak elő. A szájüreg rosszindulatú daganataiban egész ritkán a fogbél is részt vesz, ilyenről számol be Thoma (4) is. Az orális carcinomát régebben lokális, illetve regionális elváltozásnak tekintették és a köztudo­más azt tartotta, hogy nem terjed túl a clavicula szintjén és nem ad távoli metastasist. Ezt a felfo­gást az a körülmény alakította ki, hogy a betegek rendszerint kórházon kívül haltak meg és ritkán kerültek boncolásra. Castiglino és Rominger (14) arról számolnak be, hogy a metastasisok száma az utolsó 10 évben növekedett. A régebbi 2% helyett 10,7%-ban találtak viscerális metastasist a necro­­psiás vizsgálatok során. Hivatkoznak arra, hogy Braund és Martin 284 eset közül biopsiás lelet alapján 23,2%-ban találtak zsigeri áttételt. A leg­magasabb adatok Willistől származnak, aki 64 nec­­ropsiás eset alapján 40%-ban talált távoli metasta­sist, legtöbbször a tüdőben és csontokban. A daganat korai felismerése, valamint a fej­lettebb, ablasticus műtéti technika, amely magában foglalja a nyirokcsomók preventív eltávolítását, továbbá a megfelelő sugárterápia meghosszabbí­totta a műtét utáni túlélés idejét. Ennek következ­ménye az, hogy most már hosszabb idő áll rendel­kezésre a távoli metastasisok keletkezésére, számuk megszaporodására. A fiatalkori tumorok szaporodását figyelve ki­alakult az a véleményünk, hogy azonos helyen egyforma szövettani felépítésű tumor másként vi­selkedik fiatalkorban, mint öregkorban. Azt vár­hatnánk, hogy a fiatal szervezet könnyebben bir­kózik meg a daganattal, mint az öreg. A gyakorlat azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Gyor­sabban fejlődik és rosszabb prognózisú a harmin­cas években jelentkező tumor, mint a 70-es évek­ben előforduló. Külön említésre méltó a rosszindulatú dagana­tok úgynevezett semimalignus csoportja, amely in­vasiv természete mellett kevésbé mutat hajlamot metastasis képzésre. A szájüreg területén ebbe a csoportba tartoznak a mucoepidermoid tumorok és ameloblastomák. A rosszindulatú daganatok megszaporodása, valamint a szűrővizsgálatok, onkológiai állomások kiterjedt hálózata a lakosság érdeklődését felkel­tette a rákkérdés iránt. Talán legelső­sorban a mamma, a genitáliák és a nyelvtumorok foglal­koztatják hazai lakosságunkat. Emiatt úgy látjuk, hogy nekünk is néhány szóban foglalkozni kell a carcinofóbiával. A nyelvbetegségek az utóbbi időben megsza­porodtak. A nyelvpanaszok egy része — a glosso­dynia — pirosis, neuroendocrin alapon támad és leg­inkább a klimaxban jelentkezik, tehát ugyanabban az évtizedben, amikor a tumorok. Ezek a nyelv­betegségek még helyes terápia során is csak lassan gyógyulnak. Mindez fokozza a betegek félelmét. A nyelv érzékeny és emiatt a beteg korábban ke­resi fel az orvost, mintha az ajkán, vagy a buccán és nyálkahártyán találna szokatlan jelenséget. Jól ismert az a beteg, aki zsebtükrében nézegeti a nyelvét és ha nem szűnik meg egyik napról a má­sikra a panasza, alig lehet megnyugtatni és csök­kenteni a ráktól való félelmét. Cameron (3) is foglalkozik ezzel a kérdéssel és beszámol arról, hogy a közvéleménykutatás kapcsán 89 szavazat hangzott el 11 ellenében a rákszűrés további kiterjesztése mellett, amelynek fontossága miatt elhanyagolható az esetleg növe­kedő fóbia. Meg kell még említenünk Kuthynak azt az érdekes tapasztalatát, hogy ő szűrővizsgá­latkor nagyobb százalékban talált pozitív leletet azoknál, akiknél igen nagy volt a ráktól való féle­lem. A nervista szemlélet alapján ezt a megfigye­lést értékesíthetjük. A sugárterápia előtt a száj­üreget elő kell ké­szíteni. A besugárzás után a csont rossz tápláltsága

Next