Orvosi Hetilap, 1956. szeptember (97. évfolyam, 36-40. szám)
1956-09-30 / 40. szám - KRITIKAI TANULMÁNY - Balogh Károly: A szájüregi carcinomák klinikai pathológiája
ORVOSI HETILAP 1956. 40. a nyaki nyirokcsomó metastasisa az első tünet, amit a beteg észrevesz, máskor a kifekélyesedés és a fájdalom már korán orvoshoz viszi a beteget. Tapasztalataink szerint a nyelvből — talán előítélet miatt — nem szívesen vesznek vizsgálati anyagot. Bátorítani szeretném ezen a téren a kartársakat, mert a nyelvsebek igen jól gyógyulnak. Felosztásunk szerint a szájüregi daganatok II. csoportjába tartoznak a csonttumorok. A mi beteganyagunknál a mandibula, maxilla és az os palatinum rosszindulatú daganatai a leggyakoribbak. Carcinomán és úgynevezett semimalignus daganatokon kívül többször fordul elő sarcoma is. Sarcoma Klinikai tünetei szerint megkülönböztetünk fiatalkori és idősebb korban fellépő sarcomát. Kiindulási helye a periosteum (sarcoma periosteale), vagy a csontvelő (myelogen sarcoma). A rosszabb indulatú fiatalkori sarcomát az igen gyors növekedési hajlam jellemzi, regionális áttéteket csak később okoz, nem szokott kifekélyesedni. Egyik megjelenési formája az angiosarcoma, ez bőven erezett daganat és sérülésekor nehezen csillapítható vérzés támad. A fiatalkori sarcoma műtét után és sugaras kezelés ellenére is hamar recidivál. Ezzel szemben a középkorúak és idősebbek sarcomája relative jobbindulatúnak mondható. Korlátlanul, de lassabban nő, csaknem mindig az állkapocsban támad, fájdalmatlanul, áttételt ritkábban okoz. Az állcsontok primer és metastatikus carcinomája Thoma (4) az 1954-es kézikönyvében az állcsontok primer carcinomáját ismerteti, amelyet azért említünk meg, mert eddig általában az állcsonton belül primer carcinoma előfordulását nem fogadták el. Mint már az előbbiek során is utaltunk rá, a fogrendszerrel kapcsolatosan sok hámmaradvány van az állcsontokban, melyekből a primer carcinoma kiindulhat. Gyakoribb, hogy a nyálkahártyáról, vagy az ínyről közvetlenül ráterjedéssel keletkezik csonttumor. Ritkább, hogy távoli metastasisként találkozunk állcsonttumorokkal. Lindemann (1) hypernephroma áttétekről számol be ugyancsak a mandibulán. Eddigi tapasztalatunk szerint metastasisok, úgy látszik, inkább csak a mandibulában fordulnak elő. A szájüreg rosszindulatú daganataiban egész ritkán a fogbél is részt vesz, ilyenről számol be Thoma (4) is. Az orális carcinomát régebben lokális, illetve regionális elváltozásnak tekintették és a köztudomás azt tartotta, hogy nem terjed túl a clavicula szintjén és nem ad távoli metastasist. Ezt a felfogást az a körülmény alakította ki, hogy a betegek rendszerint kórházon kívül haltak meg és ritkán kerültek boncolásra. Castiglino és Rominger (14) arról számolnak be, hogy a metastasisok száma az utolsó 10 évben növekedett. A régebbi 2% helyett 10,7%-ban találtak viscerális metastasist a necropsiás vizsgálatok során. Hivatkoznak arra, hogy Braund és Martin 284 eset közül biopsiás lelet alapján 23,2%-ban találtak zsigeri áttételt. A legmagasabb adatok Willistől származnak, aki 64 necropsiás eset alapján 40%-ban talált távoli metastasist, legtöbbször a tüdőben és csontokban. A daganat korai felismerése, valamint a fejlettebb, ablasticus műtéti technika, amely magában foglalja a nyirokcsomók preventív eltávolítását, továbbá a megfelelő sugárterápia meghosszabbította a műtét utáni túlélés idejét. Ennek következménye az, hogy most már hosszabb idő áll rendelkezésre a távoli metastasisok keletkezésére, számuk megszaporodására. A fiatalkori tumorok szaporodását figyelve kialakult az a véleményünk, hogy azonos helyen egyforma szövettani felépítésű tumor másként viselkedik fiatalkorban, mint öregkorban. Azt várhatnánk, hogy a fiatal szervezet könnyebben birkózik meg a daganattal, mint az öreg. A gyakorlat azonban éppen az ellenkezőjét bizonyítja. Gyorsabban fejlődik és rosszabb prognózisú a harmincas években jelentkező tumor, mint a 70-es években előforduló. Külön említésre méltó a rosszindulatú daganatok úgynevezett semimalignus csoportja, amely invasiv természete mellett kevésbé mutat hajlamot metastasis képzésre. A szájüreg területén ebbe a csoportba tartoznak a mucoepidermoid tumorok és ameloblastomák. A rosszindulatú daganatok megszaporodása, valamint a szűrővizsgálatok, onkológiai állomások kiterjedt hálózata a lakosság érdeklődését felkeltette a rákkérdés iránt. Talán legelsősorban a mamma, a genitáliák és a nyelvtumorok foglalkoztatják hazai lakosságunkat. Emiatt úgy látjuk, hogy nekünk is néhány szóban foglalkozni kell a carcinofóbiával. A nyelvbetegségek az utóbbi időben megszaporodtak. A nyelvpanaszok egy része — a glossodynia — pirosis, neuroendocrin alapon támad és leginkább a klimaxban jelentkezik, tehát ugyanabban az évtizedben, amikor a tumorok. Ezek a nyelvbetegségek még helyes terápia során is csak lassan gyógyulnak. Mindez fokozza a betegek félelmét. A nyelv érzékeny és emiatt a beteg korábban keresi fel az orvost, mintha az ajkán, vagy a buccán és nyálkahártyán találna szokatlan jelenséget. Jól ismert az a beteg, aki zsebtükrében nézegeti a nyelvét és ha nem szűnik meg egyik napról a másikra a panasza, alig lehet megnyugtatni és csökkenteni a ráktól való félelmét. Cameron (3) is foglalkozik ezzel a kérdéssel és beszámol arról, hogy a közvéleménykutatás kapcsán 89 szavazat hangzott el 11 ellenében a rákszűrés további kiterjesztése mellett, amelynek fontossága miatt elhanyagolható az esetleg növekedő fóbia. Meg kell még említenünk Kuthynak azt az érdekes tapasztalatát, hogy ő szűrővizsgálatkor nagyobb százalékban talált pozitív leletet azoknál, akiknél igen nagy volt a ráktól való félelem. A nervista szemlélet alapján ezt a megfigyelést értékesíthetjük. A sugárterápia előtt a szájüreget elő kell készíteni. A besugárzás után a csont rossz tápláltsága