Orvosi Hetilap, 1959. február (100. évfolyam, 5-8. szám)
1959-02-22 / 8. szám - Julesz Miklós: Hetényi Géza (1894-1959)
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. C. ÉVFOLYAM 8. SZÁM, 1959. FEBRUÁR 22 HETÉNYI GÉZA (1894-1959) Hetényi Géza időelőtti elmúltával hatalmas fa dőlt ki. Aki ismerte az emberek közül kimagasló termetét és emberi nagyságát, az önkéntelenül is erdőből kiemelkedő fához hasonlította. Az emberek nagyságát azzal az űrrel mérik, amit elmúlásukkal maguk után hagynak. Hetényi Géza halála után mérhetetlen űr tátong a magyar belgyógyászatban. És amikor most számbavesszük korán elmúlt életét és felvázoljuk azt a képet, amilyennek őt élete munkáján keresztül láttuk, egyben irányt mutatunk a mostani és a felnövő magyar orvosnemzedéknek. Hetényi Géza 1894-ben született Budapesten. Középiskoláit itt végezte, kiváló eredménnyel. Ezután a Budapesti Tudományegyetem orvosi fakultására iratkozott be és 1919 július havában avatták doktorrá. Közben 1914-től 1918-ig katonai szolgálatot teljesített és több mint két évet töltött a szerb, illetve az olasz fronton. A harctérről hazaérve 1919. szeptember elsején abudapesti egyetem Korányi Sándor vezetése alatt állott III. sz. belklinikájára került, ahol 17 éven keresztül működött — az utolsó 5 évben mint adjunktus. 1931-ben „Az anyagcserebetegségek” tárgyköréből egyetemi magántanárrá képesítette a budapesti egyetem. Amikor az akkori rezsim a magyar kultúra elleni egyik legszégyenletesebb cselekedetével, 1936-ban nemcsak nyugdíjazta Korányit, hanem a mindenkor haladó szellemű klinikát is megszüntette, Hetényi átmentette a nagy szellemi örökséget és a klinika orvosaival úgyszólván a semmiből megalapította a a Stefánia úti Belgyógyászati Intézetet, ezt a magas klinikai nívón álló különleges szanatóriumot, amelynek közös kórtermében a gyógyulást váró szegény betegek is élvezhették Hetényi és munkatársai gyógyító művészetét. 1944-ig vezette az intézetet, majd a háború után működésének színhelyét a Mártonhegyi Belgyógyászati Intézetbe helyezte át. 1946-ban rendkívüli tanári címmel tüntették ki, de csupán 1947-ben teljesült régi vágya: tanszéket kapott. A Szegedi Tudományegyetem belklinikájának igazgatója lett, is ezt az állást töltötte be haláláig. Több ízben hangoztatta, hogy a valamire való orvos negyven éves korán túl önállóságra vágyik akkor is, ha sokkal kényelmesebb is meghúzódnia egy nagy ember árnyékában. A régi idő szelleme elzárta a katedrától és így jóval az általa megjelölt koron túl juthatott odáig, hogy kivételes tehetségét megfelelő pozícióban fejtse fel. Bölcsessége és mély humánuma a szocializmust építő rendszer híveivé tette. Az orvosegészségügyi szakszervezet Belgyógyász Szakcsoportja fénykorát élte, amikor Hetényi Géza ült elnöki székében. Társadalmi és tudományos funkcióit szinte nem is tudjuk felsorolni és csak a legfontosabbakat említjük. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és különböző nemzetközi orvostársaságoknak, köztük a Szovjet Belgyógyász Társaságnak tiszteleti tagja volt. Hasonlóképpen tagja volt a Pavlov Bizottságnak, az MTA I. sz. klinikai főbizottságának. Főszerkesztője volt a legmagasabb nívójú magyar tudományos folyóiratnak, az Acta Medica Hungaricának. A szocialista egészségügy érdekében kifejtett tevékenységéért 1945-ben a „Kiváló Munkáért” jelvénnyel, a Köztársasági Érdemrend V. osztályával, a Munkaérdemrenddel tüntette ki kormányzatunk. Kiemelkedő tudományos működésének els.e