Orvosi Hetilap, 1959. február (100. évfolyam, 5-8. szám)

1959-02-22 / 8. szám - Julesz Miklós: Hetényi Géza (1894-1959)

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: T­R­E­N­CS­É­N­I TIBOR D­R. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. C. ÉVFOLYAM 8. SZÁM, 1959. FEBRUÁR 22 HETÉNYI GÉZA (1894-1959) Hetényi Géza időelőtti elmúltával hatalmas fa dőlt ki. Aki ismerte az emberek közül kimagasló termetét és emberi nagyságát, az önkéntelenül is erdőből kiemelkedő fához hasonlította. Az emberek nagyságát azzal az űrrel mérik, amit elmúlásukkal maguk után hagynak. Hetényi Géza halála után mérhetetlen űr tátong a magyar belgyógyászatban. És amikor most számbavesszük korán elmúlt életét és felvázol­juk azt a képet, amilyennek őt élete munkáján keresztül lát­tuk, egyben irányt mutatunk a mostani és a felnövő magyar orvosnemzedéknek. Hetényi Géza 1894-ben született Budapesten. Középis­koláit itt végezte, kiváló ered­ménnyel. Ezután a Budapesti Tudományegyetem orvosi fa­kultására iratkozott be és 1919 július havában avatták dok­torrá. Közben 1914-től 1918-ig katonai szolgálatot teljesített és több mint két évet töltött a szerb, illetve az olasz fronton. A harctérről hazaérve 1919. szeptember elsején a­­bu­dapesti egyetem Korányi Sán­dor vezetése alatt állott III. sz. belklinikájára került, ahol 17 éven keresztül működött — az utolsó 5 év­ben mint adjunktus. 1931-ben „Az anyagcsere­betegségek” tárgyköréből egyetemi magántanárrá képesítette a budapesti egyetem. Amikor az akkori rezsim a magyar kultúra elleni egyik leg­szégyen­­letesebb cselekedetével, 1936-ban nemcsak nyugdí­jazta Korányit, hanem a mindenkor haladó szel­lemű klinikát is megszüntette, Hetényi átmen­tette a nagy szellemi örökséget és a klinika or­vosaival úgyszólván a semmiből megalapította a a Stefánia úti Belgyógyászati Intézetet, ezt a ma­gas klinikai nívón álló különleges szanatóriumot, amelynek közös kórtermében a gyógyulást váró szegény betegek is élvezhették Hetényi és munka­társai gyógyító művészetét. 1944-ig vezette az in­tézetet, majd a háború után működés­ének színhe­lyét a Mártonhegyi Belgyógyászati Intézetbe he­lyezte át. 1946-ban rendkívüli tanári címmel tüntették ki, de csupán 1947-ben teljesült régi vágya: tan­­­­széket kapott. A Szegedi Tudományegyetem bel­klinikájának igazgatója lett, is ezt az állást töltötte be haláláig. Több ízben hangoz­tatta, hogy a valamire való or­vos negyven éves korán túl ön­állóságra vágyik akkor is, ha sokkal kényelmesebb is meg­húzódnia egy nagy ember ár­nyékában. A régi idő szelleme elzárta a katedrától és így jó­val az általa megjelölt koron túl juthatott odáig, hogy kivé­teles tehetségét megfelelő po­zícióban fejtse fel. Bölcsessége és mély humánuma a szocializ­must építő rendszer híveivé tet­te. Az orvosegészségügyi szak­­szervezet Belgyógyász Szak­csoportja fénykorát élte, ami­kor Hetényi Géza ült elnöki székében. Társadalmi és tudo­mányos funkcióit szinte nem is tudjuk felsorolni és csak a legfontosabbakat említjük. A Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja és különböző nemzetközi orvostársaságoknak, köz­tük a Szovjet Belgyógyász Társaságnak tiszte­leti tagja volt. Hasonlóképpen tagja volt a Pavlov Bizottságnak, az MTA I. s­z. klinikai főbizottságá­nak. Főszerkesztője volt a legmagasabb nívójú magyar tudományos folyóiratnak, az Acta Medica Hungaricának. A szocialista egészségügy érdekében kifejtett tevékenységéért 1945-ben a „Kiváló Munkáért” jelvénnyel, a Köztársasági Érdemrend V. osztályá­val, a Munkaérdemrenddel tüntette ki kormányza­tunk. Kiemelkedő tudományos működésének els.e

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék