Orvosi Hetilap, 1959. február (100. évfolyam, 5-8. szám)
1959-02-22 / 8. szám - Korpássy Béla: Az anya-magzati hormonalis kapcsolatok physiológiájának és pathológiájának néhány kérdéséről
ORVOSI HETILAP 1959. 8. latio) mellett. Moretti és Defendi (1952) két újszülöttben a petefészkek mikrocystás degenerációját észlelték, s ez a portio abnormis fejlettségével, valamint feltűnően nagy congenitalis erosióval társult. Az emlőmirigy. Magzatok és újszülöttek emlőmirigyének az anyai hormonoktól függő functionális morphologiáját legutóbb Bässler (1957, 1958) tanulmányozta igen behatóan. Fiúújszülöttek emlőmirigyei ugyanolyan hyperplasiás és secretiós jelenségeket mutatnak, mint a leányújszülötteké. Az emlők és herék histophysiologiai képének megváltozása alapján, úgy gondolom, jogosult a fiúmagzatoknak az intrauterin élet második felében anyai hormonok hatására bekövetkező physiologiás feminizációjáról beszélni. A neuro-endokrin rendszer A pajzsmirigy. A méhen belüli élet második felének kezdetén a pajzsmirigyben már kolloidot tartalmazó, kifejlődött folliculusok vannak. A terhesség utolsó hónapjaiban világrajött, valamint az érett újszülöttek pajzsmirigy éinek szerkezete azonban egészen más. A pajzsmirigy duzzadt, igen vérbő, kolloid többnyire teljesen hiányzik, s a folliculusok lumenében levált hámsejtek találhatók (Wegelin, 1926; Aschoff, 1937; Raso 1939 és mások). A szerzők egy része ezt a különös szövettani képet postmortalis elváltozásnak tartja, mások az intrauterin, ill. extrauterin élet hőmérsékletkülönbségeiben keresik az okot (Watzka, 1942). Magunk 140 különböző korú magzat, újszülött és 1 éven aluli csecsemő pajzsmirigyét vizsgáltuk (1949). A babák többnyire 6—18 órával a halál után kerültek boncolásra, de több esetben — egészen friss anyag nyerése céljából — a pajzsmirigy egyik lebenyét a halál beállta után azonnal eltávolítottuk. Vizsgáltuk továbbá ugyancsak azonnal a halál után néhány császármetszéssel világrajött újszülött pajzsmirigyét is. Nem elégedtünk meg a qualitatív szövettani kép értékelésével, hanem vizsgálatainkat a folliculusok, ill. hámsejtek átmérőjének mérésével egészítettük ki. Az újszülöttek pajzsmirigyére más szerzők által jellemzőnek mondott három szövettani elváltozás (kolloidhiány, hámdesquamatio és vérbőség) mellett mi a folliculusok nagyfokú alak- és nagyságbeli különbségét, a hámbélés változó magasságát emeltük ki. Mindez az érett újszülöttekben mutatkozik a legkifejezettebben. Kolloidot az azonnal a halál után rögzített pajzsmirigyekben sem találtunk, viszont a hámleválás a később rögzített másik lebenyben valamivel erősebb fokú volt. A vérbőség megítélése szempontjából nem lényegtelen, hogy az a császármetszéssel világrahozott újszülöttek pajzsmirigyében is igen intenzív volt. Néhányhéttel a születés után a pajzsmirigy szövettani képe már teljesen átalakult: a folliculusok kolloidot tartalmaznak, hámbélésük jóval alacsonyabb, mint újszülöttekben. Vizsgálatainkból arra a következtetésre jutottunk, hogy az újszülött pajzsmirigyére jellemző szövettani eltérések, közelebbről a kolloidhiány, az acinusok változó alakja és nagysága, a magas hengerhám, a nagy sejtmagok gyakorisága, vérbőség stb. élénk, aktivitás, hyperfunctio jelei. A hyperfunctióra utaló szövettani kép legkifejezettebb érett újszülöttekben, de enyhébb fokban már a 36 cm-nél hosszabb magzatokban is megtalálható. Végül feltételeztük, hogy az újszülött pajzsmirigyének jellegzetes hyperplasiája és hyperfunctiója a magzati vérkeringésbe a placentán át beáramló terhességi hormonokra vezethető vissza. Lényegében ugyanezt állapította meg később Eickhoff (1958) anélkül, hogy a mi vizsgálatainkra hivatkozna. Szerinte a születéssel együttjáró hőmérsékletzuhanás nem magyarázza kielégítően a pajzsmirigy aktiválódását, a stimulatio véleménye szerint inkább az anyának a szülésre való hormonális felkészülésével kapcsolatos. A mellékvesekéreg. Intézetemben Török (1947) foglalkozott a magzati mellékvesekéreg problémáinak morphológiai vonatkozásaival. Török 220 intrauterin elhalt koraszülött, érett újszülött és egy éven aluli csecsemő endokrin rendszerét vizsgálva megállapította, hogy a thymus, mellékvesék és kisebb mértékben a pajzsmirigy az intrauterin élet utolsó két hónapjában meredeken emelkedő gyarapodást mutat, viszont e szervek súlya a születés utáni hetekben ugyanilyen meredeken zuhan (1. ábra). Az érett újszülöttek mellékveséinek átlagos súlya anyagunkban 8,54 (4,95—12,67) g volt. Az érett újszülöttek mintegy felében a mellékvesék súlya az átlagosnál nagyobb (középérték 10,5 g), másik felében kisebb (középérték 7,00 g) volt. Érdekesnek látszott a két csoport belső-secretiós mirigyeinek súlyát összehasonlítani. Kiderült, hogy az átlagosnál nagyobb mellékvesékkel bíró érett újszülöttek testhossza és testsúlya nagyobb, belsőelválasztású mirigyeinek súlya a pajzsmirigy kivételével szintén nagyobb, mint az átlagosnál kisebb mellékvesékkel bíró csoportban. Török szövettani vizsgálatai szerint az érett újszülöttben a mellékvesekéreg ún. foetalis rétege igen vérbő, s benne nem ritkák a kisebb vérzések. Mi úgy találtuk, hogy a foetalis kéreg degenera-1. ábra. Thymus, mellékvesék, pajzsmirigy és pankreas súlyának változása az intrauterin-élet utolsó hónapjaiban, újszülött, ill. csecsemőkorban.