Orvosi Hetilap, 1959. február (100. évfolyam, 5-8. szám)
1959-02-01 / 5. szám - Haranghy László: Entz Béla dr. (1877-1959)
ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. C. ÉVFOLYAM 5. SZÁM, 1959. FEBRUÁR 1. ENTZ BÉLA DR. (1877—1959) Január 14-én éjjel, Pécsváradon, életének 82. évében hirtelen elhúnyt a magyar kórboncnokok nesztora és nagy tanítómestere, Entz Béla dr., a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett nyugalmazott egyetemi tanár. Halálának híre mélyen megrendítette tanítványait, orvostársait és az egész tudományos világot. Az egész országból koporsójához siettek tanítványai, barátai, tisztelői, hogy még egyszer láthassák jóságos arcát és elbúcsúzzanak tőle. Entz Béla a rendkívül kivételes egyéniségek közé tartozott, mint orvos, mint tanár, mint tudós, és nem utolsósorban, mint ember, messze kiemelkedett a többiek közül. Páratlan népszerűségét éppen az magyarázza, hogy nemcsak mint tanítómestert és tudóst tisztelték és becsülték tanártársai és tanítványai, hanem igaz szerettel ragaszkodott hozzá mindenki, aki csak közelébe került. Amikor tehát Entz Béláról emlékezünk, szólnunk kell a tanítómesterről, a tudósról és az emberről. Enzz Béla 1877 március 10-én született. 1900- ban szerzett orvosi oklevelet, már ezt megelőzőleg 1899-ben a budapesti Kórbonctani Intézet gyakornoka lett. Mint Genersich Antal tanítványa kezdte pályafutását. Dolgozott Paltaufnál, Engelnél, Joestnél, Kittnél és másoknál. 1912-ben habilitálta magántanárrá a Budapesti Tudományegyetem és 1917-ben az Állatorvosi Főiskolán lett rendes tanár. 1918 április 3-án nevezték ki a pozsonyi egyetem tanárává és így került Pécsre 1924-ben. Azóta, nyugdíjazásáig, ott tanított és nemcsak a kórbonctani, hanem a törvényszéki orvostant is előadta. Az 1931—32. és az 1945—46. tanévben a pécsi egyetem rektora, az orvostudományi karnak több éven át dékánja és prodékánja volt. Pótolhatatlan kárára a magyar kórbonctani oktatásnak, teljes szellemi és testi frisseségben vált meg katedrájától. Entz, mint tanár, a legnagyobb mesterek közül való volt. Aki egyszer hallotta kórbonctani demonstrációit, sohasem felejti el. Lenyűgöző előadásában, szuggesztív egyéniségének varázsában, humorának csillogásában a kórbonctan legszárazabb fejezetei érdekessé váltak. Entz rendkívüli didaktikai készsége magyarázza azt, hogy tanítványainak köre példátlanul nagy. 25 éves tanári jubileumán, 1943- ban, az akkori zavaros idők ellenére mintegy 150 közvetlen tanítványa jelent meg, akik között professzorok, magántanárok, főorvosok voltak. Volt olyan idő, amikor a prosectorok legnagyobb része Entz-tanítvány volt. Entz Béla azonban nem