Orvosi Hetilap, 1959. február (100. évfolyam, 5-8. szám)

1959-02-01 / 5. szám - Haranghy László: Entz Béla dr. (1877-1959)

ORVOSI HETILAP ALAPÍTOTTA: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR D­R. Szerkesztő: BRAUN PÁL D­R. C. ÉVFOLYAM 5. SZÁM, 1959. FEBRUÁR 1. ENTZ BÉLA DR. (1877—1959) Január 14-én éjjel, Pécsváradon, életének 82. évében hirtelen elhúnyt a magyar kórboncnokok nesztora és nagy tanítómestere, Entz Béla dr., a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett nyugalmazott egyetemi tanár. Halálának híre mé­lyen megrendítette tanítványait, orvostársait és az egész tudományos világot. Az egész országból ko­porsójához siettek tanítvá­nyai, barátai, tisztelői, hogy még egyszer láthassák jó­ságos arcát és elbúcsúzza­nak tőle. Entz Béla a rend­kívül kivételes egyéniségek közé tartozott, mint orvos, mint tanár, mint tudós, és nem utolsósorban, mint em­ber, messze kiemelkedett a többiek közül. Páratlan nép­szerűségét éppen az magya­rázza, hogy nemcsak mint tanítómestert és tudóst tisz­telték és becsülték tanár­társai és tanítványai, hanem igaz szerettel ragaszkodott hozzá mindenki, aki csak közelébe került. Amikor tehát Entz Béláról emlékezünk, szólnunk kell a tanítómesterről, a tu­dósról és az emberről. Enzz Béla 1877 március 10-én született. 1900- ban szerzett orvosi oklevelet, már ezt megelőzőleg 1899-ben a budapesti Kórbonctani Intézet gyakor­noka lett. Mint Genersich Antal tanítványa kezdte pályafutását. Dolgozott Paltaufnál, Engelnél, Joest­nél, Kittnél és másoknál. 1912-ben habilitálta ma­gántanárrá a Budapesti Tudományegyetem és 1917-ben az Állatorvosi Főiskolán lett rendes ta­nár. 1918 április 3-án nevezték ki a pozsonyi egye­tem tanárává és így került Pécsre 1924-ben. Azóta, nyugdíjazásáig, ott tanított és nemcsak a kórbonc­tani, hanem a törvényszéki orvostant is előadta. Az 1931—32. és az 1945—46. tanévben a pécsi egyetem rektora, az orvos­­tudományi karnak több éven át dékánja és pro­­dékánja volt. Pótolhatatlan kárára a magyar kórbonc­tani oktatásnak, teljes szel­lemi és testi frisseségben vált meg katedrájától. Entz, mint tanár, a leg­nagyobb mesterek közül való volt. Aki egyszer hal­lotta kórbonctani demon­strációit, sohasem felejti el. Lenyűgöző előadásában, szuggesztív egyéniségének varázsában, humorának csillogásában a kórbonctan legszárazabb fejezetei érdekessé váltak. Entz rendkívüli didaktikai kész­sége magyarázza azt, hogy tanítványainak köre példátlanul nagy. 25 éves tanári jubileumán, 1943- ban, az akkori zavaros idők ellenére mintegy 150 közvetlen tanítványa jelent meg, akik között pro­fesszorok, magántanárok, főorvosok voltak. Volt olyan idő, amikor a prosectorok legnagyobb része Entz-tanítvány volt. Entz Béla azonban nem­

Next