Orvosi Hetilap, 1959. július (100. évfolyam, 27-30. szám)
1959-07-05 / 27. szám - Haranghy László: Az öregkori gümőkór pathológiája
Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1857-BEN Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. .DARABOS PÁL DR, FISCHER ANTAL DR., HIRSCHLER IMRE D R., LÉNÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR., WALD BÉLA DR. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA C. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM, 1959. JÚLIUS 5. Az öregkori gümőkór pathológiája Írta: HARANGHY LÁSZLÓ dr. Az Orvosi Hetilap 100 .§folyama számára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Az öregkori gümőkór sokkal gyakoribb, mint az orvosok általában hiszik. Peters a Thewlis 1954- ben megjelent munkájában írja, hogy egy 55 éves egyén vizsgálatát a tuberkulózis-klinika azzal utasította el, hogy ebben a korban a gümőkór már egyáltalában nem fordul elő. Márpedig Schlesinger már 45 évvel ezelőtt megállapította, hogy a gümőkór jelentősége az öregkorban éppen olyan nagy, mint a fiatalkorban, sőt az öregekben a gümőkór még gyakrabban fordul elő, mint a középkorú egyénekben. A gümőkór öregkorban való előfordulásának gyakoriságát ma már szinte minden gerontológiai munka kiemeli. Az említetteken kívül csupán példaként hivatkozunk Bürger, Katz, Myers, Rich, továbbá Pagel, Simmonds és MacDonald, valamint Radavszky és Vana, Sullivan és mások műveire. A legújabb adatok közül csak egyet emelek ki. Pick közlése szerint Bécsben 1947- ben a gümőkóros betegek száma 8438-at tett ki, ebből 4518, tehát 54% volt magasabb korú. 1955- ben a gümőkóros betegek száma 5922-re esett viszsza, s ebből 3594, tehát a betegek 60%-a volt magasabb korú. Tehát Bécsben az öregkori gümőkóros betegek viszonylagos száma nem csökkent, hanem nőtt. A kérdés nagy jelentőségére tekintettel 1954-ben a budapesti II. sz. Kórbonctani Intézet anyagának ilyen szempontból való vizsgálatát kezdtük meg és már 1954-ben 34 ötven éven felüli egyén gümőkóros folyamatáról számoltunk be. Egyidejűleg célul tűztük ki a kérdés nagy anyagon való vizsgálatát. Sajnos 1956-ban ennek az anyagnak túlnyomó része elpusztult és 1957-ben és 1958-ban csupán korlátozott lehetőségek állottak rendelkezésünkre. Ennek ellenére 1959 márciusáig 100 ötven éven felüli öreg egyén gümőkóros folyamatát vizsgáltuk meg. Az esetek a következő gyógyintézményekből kerültek a II. sz. Kórbonctani Intézetbe: Tüdőgyógyászati klinika 11 eset, I. sz. Belgyógyászati klinika 12 eset, I. sz. Sebészeti Minika 14 eset, Ideggyógyászati klinika 3 eset, Fül-orr-gége-klinika 1 eset, Urológiai klinika 4 eset, Törvényszéki Orvostani Intézet 2 eset, Kállai Éva Kisegítő Kórház (Alföldi utca) 41 eset, János Kórház 11 eset, Rókus Kórház 1 eset. Mivel a megelőzőekből kitűnőleg a 100 eset nagyon különböző, egymással össze nem hasonlítható intézményekből származott, a megbetegedések gyakorisága tekintetében nem vonhatunk le semmiféle következtetést és a boncolások számával való összehasonlítás sem adna a valóságnak megfelelő értéket. A kórbonctanilag és szövettanilag gondosan átvizsgált esetek száma azonban aránylag nagy és így az anyagból mégis jelentős következtetések vonhatók le. A feltüntetett adatok szerint az esetek 69°/6-a 61—75 éves korra esett, 15%-a volt 51—60 év között, 16%-a volt 70 éven felüli. A kor szerinti megoszlás az öregkori gümőkórral foglalkozó munkák adatainak megfelelő. Utalok ilyen szempontból csupán az Amerikai Egyesült Államok 1949. évi A vizsgálat alá került esetek kor szerinti megoszlása a következő volt: 51—55 éves ... 8 56—60 éves ... 7 61—65 éves ... 24 66—70 éves ... 20 71—75 éves ... 25 76—80 éves ... 7 81—85 éves ... 6 86—90 éves ... 2 96 éves . . . 1 100 * A közlemény anyagának összeállításában és feldolgozásában Márk István dr., Rácz Pál dr., Szemennyei Klára dr., Mészáros András dr. és Fleischmann István dr. vettek részt. 80* 957