Orvosi Hetilap, 1959. július (100. évfolyam, 27-30. szám)

1959-07-05 / 27. szám - Haranghy László: Az öregkori gümőkór pathológiája

Alapította: MARKUSOVSZKY LAJOS 1­857-BEN Szerkesztő bizottság: ALFÖLDY ZOLTÁN DR. .DARABOS PÁL DR, FISCHER ANTAL DR., HIRSCHLER IMRE D R., LÉNÁRT GYÖRGY DR., SÓS JÓZSEF DR. SZÁNTÓ GYÖRGY DR., WALD BÉLA D­R. Felelős szerkesztő: TRENCSÉNI TIBOR DR. Szerkesztő: BRAUN PÁL DR. ORVOSI HETILAP AZ ORVOS-EGÉSZSÉGÜGYI SZAKSZERVEZET HIVATALOS SZAKLAPJA C. ÉVFOLYAM, 27. SZÁM, 1959. JÚLIUS 5. Az öregkori gümőkór pathológiája Írta: H­ARANGHY LÁSZLÓ dr. Az Orvosi Hetilap 100­ .§­folyama számára, a szerkesztőség felkérésére írt tanulmány Az öregkori gümőkór sokkal gyakoribb, mint az orvosok általában hiszik. Peters a Thewlis 1954- ben megjelent munkájában írja, hogy egy 55 éves egyén vizsgálatát a tuberkulózis-klinika azzal uta­sította el, hogy ebben a korban a gümőkór már egyáltalában nem fordul elő. Márpedig Schlesin­ger már 45 évvel ezelőtt megállapította, hogy a gümőkór jelentősége az öregkorban éppen olyan nagy, mint a fiatalkorban, sőt az öregekben a gü­mőkór még gyakrabban fordul elő, mint a közép­korú egyénekben. A gümőkór öregkorban való előfordulásának gyakoriságát ma már szinte min­den gerontológiai munka kiemeli. Az említetteken kívül csupán példaként hivatkozunk Bürger, Katz, Myers, Rich, továbbá Pagel, Simmonds és Mac­Donald, valamint Rad­avszky és Vana, Sullivan és mások műveire. A legújabb adatok közül csak egyet emelek ki. Pick közlése szerint Bécsben 1947- ben a gümőkóros betegek száma 8438-at tett ki, ebből 4518, tehát 54% volt magasabb korú. 1955- ben a gümőkóros betegek száma 5922-re esett visz­­sza, s ebből 3594, tehát a betegek 60%-a volt ma­gasabb korú. Tehát Bécsben az öregkori gümő­kóros betegek viszonylagos száma nem csökkent, hanem nőtt. A kérdés nagy jelentőségére tekintet­tel 1954-ben a budapesti II. sz. Kórbonctani Inté­zet anyagának ilyen szempontból való vizsgálatát kezdtük meg és már 1954-ben 34 ötven éven felüli egyén gümőkóros folyamatáról számoltunk be. Egyidejűleg célul tűztük ki a kérdés nagy anya­gon való vizsgálatát. Sajnos 1956-ban ennek az anyagnak túlnyomó része elpusztult és 1957-ben és 1958-ban csupán korlátozott lehetőségek állot­­­­tak rendelkezésünkre. Ennek ellenére 1959 már­ciusáig 100 ötven éven felüli öreg egyén gümő­kóros folyamatát vizsgáltuk meg. Az esetek a következő gyógyintézményekből ke­rültek a II. sz. Kórbonctani Intézetbe: Tüdőgyógyá­szati klinika 11 eset, I. sz. Belgyógyászati klinika 12 eset, I. sz. Sebészeti Minika 14 eset, Ideggyógyászati klinika 3 eset, Fül-orr-gége-klinika 1 eset, Urológiai klinika 4 eset, Törvényszéki Orvostani Intézet 2 eset, Kállai Éva Kisegítő Kórház (Alföldi utca) 41 eset, János Kórház 11 eset, Rókus Kórház 1 eset. Mivel a megelőzőekből kitűnőleg a 100 eset nagyon különböző, egymással össze nem hasonlít­ható intézményekből származott, a megbetegedé­sek gyakorisága tekintetében nem vonhatunk le semmiféle következtetést és a boncolások számá­val való összehasonlítás sem adna a valóságnak megfelelő értéket. A kórbonctanilag és szövettani­lag gondosan átvizsgált esetek száma azonban aránylag nagy és így az anyagból mégis jelentős következtetések vonhatók le. A feltüntetett adatok szerint az esetek 69°/6-a 61—75 éves korra esett, 15%-a volt 51—60 év kö­zött, 16%-a volt 70 éven felüli. A kor szerinti meg­oszlás az öregkori gümőkórral foglalkozó munkák adatainak megfelelő. Utalok ilyen szempontból csupán az Amerikai Egyesült Államok 1949. évi A vizsgálat alá került esetek kor szerinti meg­oszlása a következő volt: 51—55 éves ... 8 56—60 éves ... 7 61—65 éves ... 24 66—70 éves ... 20 71—75 éves ... 25 76—80 éves ... 7 81—85 éves ... 6 86—90 éves ... 2 96 éves . . . 1 100 * A közlemény anyagának összeállításában és feldolgozásában Márk István dr., Rácz Pál dr., Sze­­mennyei Klára dr., Mészáros András dr. és Fleisch­mann István dr. vettek részt. 80* 957

Next