Orvosi Hetilap, 1959. július (100. évfolyam, 27-30. szám)

1959-07-05 / 27. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Geszti Olga - Sztanyik László - Lengyel Imre - Martos Katalin: A haemoglobin qualitatív változása ionizáló sugárzás hatására

ORVOSI HETILAP 1959. 27. A Magyar Néphadsereg Egészségügyi Szolgálatának, a Joliot-Curie Központi Sugárbiológiai Kutató Intézetnek (igazgató: Várterész Vilmos dr.) és a Fővárosi Tanács János Kórháza (igazgató: Takó József dr.) III. sz. Belosztályának (főorvos: Baráth Jenő dr.) közleménye A haemoglobin qualitativ változása ionizáló sugárzás hatására (Előzetes közlemény.) Írta: GESZTI OLGA dr., SZTANYIK LÁSZLÓ dr., LENGYEL IMRE dr. és MARTOS KATALIN dr. Egész testet érő ionizáló sugárzás hatására a keringő vérben kifejezett minőségi és mennyiségi változások jönnek létre. Az elváltozások részben közvetlenül a sugárhatásra, részben pedig közvetve a szervezet különféle biológiai reakciói kapcsán fejlődnek ki. Eddigi adatok szerint legkorábban mutatható ki a lymphocyták absolut számának és a reticulocyták arányának csökkenése a perifériás vérben (1). Ez az eltérés azonban a normálishoz viszonyítva olyan csekély, hogy sugárkárosodás korai diagnosztizálása szempontjából nem értékel­hető. A korai haematológiai vizsgálatokban bizonyos fejlődést jelentett a fluorescens-mikroszkópos me­todika alkalmazása (2). Besugárzás után elsősor­ban a fehérvérsejtek fluorescentiája változik meg. Ez a nukleoproteidek sugárkárosodásával függ össze, és már 30—60 perc múlva észlelhető. Csak jóval később, 1—3 nappal a besugárzás után, jele­nik meg gyenge fluorescencia a vörösvérsejtekben bázikus fluorochromok hatására. Ezzel a metodi­kával a normál vörösvérsejtek nem festhetők, minthogy a haemoglobin fluorescentia-kioltó ha­tással rendelkezik. Egyikünk régebbi vizsgálatai szerint a haemo­globin kioltó hatása erélyes oxidálószerekkel le­küzdhető. Vérkenetben hidrogénperoxiddal kezelt erythrocyták savanyú fluorochromok festhetővé válnak (3). Ezek alapján állatkísérletekben vizsgáltuk tel­jes vér haemolysátumának viselkedését egész test besugárzás után. Megállapítottuk, hogy normál (nem besugár­zott) állatok vérének megfelelő koncentrációjú haemolysátuma, hidrogénperoxiddal végzett keze­lés után, nagy hígítású fluorochromokkal festve fluoreskál. Tehát a normál vér haemoglobinjának kioltó hatását a peroxidos kezelés úgy módosítja, hogy az alkalmazott minimális fluorescens festék­kel túlfesthetővé válik. Ezzel szemben azonos kon­centrációjú, besugárzott állattól származó vér haemolysátuma fluorescentiát még ilyen körülmé­nyek között sem mutat. Eddigi vizsgálataink eredményét a követke­zőkben foglalhatjuk össze: 1. Besugárzás megváltoztatja a haemoglobin viselkedését ultraibolya fényben peroxid- és fluorochrom-kezelés után. Normál emberi, nyúl, macska, tengerimalac, patkány és egér vér-haemo­­lysátum metodikánk szerint kezelve un. fényben egyformán fluoreszkál. Az észlelt szín nem azonos a használt hígítású festék színével. Ezzel szemben az ugyanúgy kezelt, besugárzott állattól származó vér a fluorescentiát kioltja. 2. A kioltó képesség aránylag kis sugárdózis (50—100 r) után megjelenik és fokozatosan erősö­dik. (A besugárzás feltételei a szokásos: 170 kV, 10 mA, 28,8 r/min., 50 cm focustávolság és 0,5 mm Cu szűrő.) A sugárdózis és a kioltási reakció intenzitása között lineáris összefüggés van. 3. Nagyobb sugárdózisok (200 r felett) kioltó hatása közvetlenül a besugárzás után kimutatható. Kisebb dózisoknál is már olyan korai időpontban pozitívvá válik, amikor a vörösvérsejt, haemoglo­bin és haematokrit értékek significáns eltérést, a besugárzás előtti értékekhez viszonyítva, még nem mutatnak. A kioltási reakció megjelenési időpontja szin­tén a dózis függvénye és úgy látszik, hogy a haematológiai státussal párhuzamosan normalizá­lódik is. 4. Besugárzott állat vérének mosott vörösvér­­sejtjei normál állat plazmájában suspendálva és haemolysálva a fluorescentia jelenségét ugyanúgy kioltják, mint az állat teljes vérének haemolysá­tuma. Normál vörösvérsejtek besugárzott állat plazmájában suspendálva és haemolysálva ezt a kioltási reakciót nem adják. Ebből arra következ­tettünk, hogy a reakció a vörösvérsejtekhez van kötve. 5. Haemolysált normál és besugárzott vörös­vérsejtek lecentrifugált stromája fluorescens­ mik­­roszkópban egyforma intenzitással fluoreskál, míg a felülúszó haemoglobin oldatok uv. fényben ugyanúgy viselkednek, mint a teljes haemolysá­­tum. Mindez arra mutat, hogy a reakció a vörös­vérsejtek haemoglobinjával függ össze. 6. Spektrofotometriás vizsgálattal a besugár­zott állat vérhaemolysátuma eltérést mutatott az ibolyántúli fényelnyelésben a normál állat véré­vel szemben. Az uv. absorbtio fokozódása a globin aminosav komponenseinek (elsősorban a tyrosin és triptophan) megváltozására utal. Az extinctiós kü­lönbség azonban még 600 r dózisú besugárzás után is csak 24 óra múlva volt kimutatható (4), viszont ilyen nagy dózissal a kioltási reakció már közvet­lenül a besugárzás után megjelent. Tehát nem valószínű, hogy a haemoglobin molekula ugyan­azon változását mutatja ki. 7. Histamin shock alatt vett vér nem ad ki­oltási reakciót. Besugárzott állat haemoglobinjá­nak kioltó képességét a histamin sem in vivo, sem in vitro nem csökkenti. 8. A reakció 24—48 óra hosszat szobadon tar­

Next