Orvosi Hetilap, 1959. december (100. évfolyam, 49-52. szám)

1959-12-13 / 50. szám - HORUS, ORVOSTUDOMÁNYI DOKUMENTÁCIÓS SZOLGÁLAT - Kongresszusok - Az I. csehszlovák pszichiátriai kongresszus

1859. május 22-én Edinburghban született. Apja ismert festőművész, nagybátyja, nagyapja is rajzolók, karikaturisták voltak. Egyetemeinek el­végzése után, 1882-ben Southseaban, Portsmouth mellett orvosi rendelőt nyitott, azonban nemigen voltak betegei. Az anyagi gondok és a sok szabad idő késztette regényírásra. Ekkor alkotta meg Sherlock Holmes-t, amely világhírt biztosított szá­mára. 1890-ben egy nagy laptól azt a megbízást kapta, hogy a tuberkulózis gyógyításával kapcso­latosan interjút készítsen Robert Koch-al Berlin­ben. A berlini kongresszuson rábeszélték, hogy foglalkozzon szemészettel. Conan Doyle megfo­gadta a tanácsot, hazatérve a szemészetre specia­lizálta magát. Az eredmény az lett, hogy még ke­vesebb beteg fordult hozzá. Ez arra a végleges el­határozásra késztette, hogy orvosi praxisát feladva, kizárólag az írásnak szentelte idejét. Sorra jelentek meg regényei és elbeszélései, amelyek között a „Sherlock Holmes” detektív­­regények aratták a legnagyobb sikert. Conan Doylet 1902-ben nemesi rangra emelték. Az első világháború után a spiritizmussal kez­dett foglalkozni és Mesmer elvei alapján igyeke­zett újjá teremteni ezt a „tudományt”. 1926-ban jelent meg érdekes munkája „A modern spiri­tualizmus története”. A spiritizmus terjesztését missziónak tekintette, szinte vallássá vált előtte. 72 éves korában halt meg Crowboroughban (Sus­sex). Conan Doyle detektívregényei soha nem akar­tak szenzációt hajszolni. A bűntény mindig bonyo­lult problémák tömegét jelentette a mester detek­tív számára. Sherlock Holmes soha sem abból in­dult ki, hogy ki követte el a bűntényt, hanem, hogy miért. Csak a nem mindennapi bűncselek­mények érdekelték. Nem a gyilkosságon, nem a rabláson, nem a betörésen van a hangsúly, hanem azon, hogy kit és miért öltek meg, mit és miért loptak el valamit? Ez e regények különös érde­kessége. Conan Doyle, illetőleg főhőse, a mester­­detektív Sherlock Holmes, a bűntények lelki okait kereste elsősorban. Nyomozása is kizárólag ebben merült ki. Mindent megfigyelt, mindenből tudott következtetni. Szinte matematikai pontossággal és a legélesebb logikával építi fel elbeszéléseit és bo­gozza ki a legbonyolultabb történetet. Olyan lelki problémákat old meg, amelyeket elsősorban csak orvos tud megoldani. Egyik elbeszélése és regénye sem nélkülözi a jó megfigyelő orvos logikáját. Ez ad a regényeinek különös érdekes színt. Minden egyes Sherlock Holmes elbeszélés egy­­egy pszichológiai tanulmány. Az olvasó azt a ta­nulságot kapja, hogy mindent meg kell figyelni, mindent észre kell venni, még a látszólag jelen­téktelen dolognak is jelentősége van. Egy mozdu­lat, egy arcvonás változás, egy nem megszokott lépés, egy különös ruhadarab mind elárulhat vala­mit. Itt az orvos beszél Conan Doyleból, amikor mindenre felhívja a figyelmet. Hiszen éppen ne­künk, orvosoknak kell figyelnünk mindenre, és ORVOSI HETILAP 1959. 50. amikor egy beteget kikérdezünk, megfigyelünk, vizsgálunk, akkor tulajdonképpen ugyanazt csinál­juk, amit Sherlock Holmes az eseteivel. Ő is vala­mi ismeretlennel áll szemben, mi is, amikor valaki nem mindennapi panasszal keres fel bennünket. Ezt a hasonlatosságot Conan Doyle több ízben hangoztatja is. Conan Doyle detektív-elbeszéléseiben soha nem mond olyant, amit ne lehetne elhinni. Semmi misztikum nincs bennük, annak ellenére, hogy nagy fantáziával bogozza a cselekményeket. Oscar Wilde, James Payne, H. G. Wells, Edgar Allan Poe kortársa és barátja volt, amíg azonban ezek fan­táziája a misztikumba torkollott, addig Conan Doyle mindig reális marad és bármennyire is bo­nyolultak a problémák, mindig úgy oldódnak meg, ahogyan az a való életben történhet. Születésének 100 éves évfordulója alkalmával újból fel kell fedezni, mert nem érdemli meg, hogy a joggal megbélyegzett és elítélt ponyvairodalom­mal egy színvonalon emlegessék. KONGRESSZUSOK Az I. csehszlovák pszichiátriai kongresszus Az utóbbi évek első csehszlovákiai pszichiát­riai kongresszusát — amelyre a világ minden tájá­ról sok külföldi részvevő jött — a Jesenikben levő Priesnitz-szanatóriumban tartották. E gyógyhely hagyományosam a neurotikus, pszichogén panaszok­ban szenvedő dolgozók üdülőhelye. A kongresszus bőséges programja a neurózisok, a pszichoterápia és a toxikus pszichózisok ill. az alkoholizmus kérdését ölelte fel. A felnőtt és a gyermekkori neurózisokat tárgyalva jelentős hang­súlyt kapott a megelőzés problémája, így a szovjet Mjasziscsev nagy összefoglaló referátumában a neurózis új felosztását a pavlovi élettanra építette. A pszichoprofilaxist a társadalmi feltételekben, életkörülményekben látja. Az osztrák Hoff profesz­­szor érdekfeszítő előadásban áttekintést adott a mentál­higiéne területéről. Az emberi élet jelen­ségeit sorra vévén bizonyította a pszichoprofilaxis nagy jelentőségét.

Next