Orvosi Hetilap, 1961. január (102. évfolyam, 1-5. szám)
1961-01-29 / 5. szám - THERAPIÁS KÖZLEMÉNYEK - Bakody György - Köves István - Stojanov Iván: A thrombophlebitis migrans kezelése hydrocortisonnal
zió ORVOSI HETILAP lábszárán és combján 4—5 naponként újabb körülírt gócokban fellépő vörös, érzékeny foltok jelennek meg.Ezek a körülírt piros bőrterületek fájdalmasak, járását nehezítik és munkaképtelenné teszik. Két hónapja otthon fekszik, végtagjait borogatva szorosan bepólyázta. Zinkönyvkötésben is részesült, rheopyrint, sulfamidokat, penicillint, tetrant kapott. A kezelés hatástalannak bizonyult. Két hónap óta betegsége újabb és újabb gócokban 5—7 naponként változó helyen lép fel, a végtag fájdalmassága nem változott, járásképtelen. Felvételkor: mindkét lábszáron és combon a feszítő oldalon 8—10 körülírt, 4—5 cm kiterjedésű, a felületes viszerek lefutásának megfelelő, a bőr szintjéből kiemelkedő, élénk pirosan elszíneződött, kemény, érzékeny gömb tapintható, amelyet az érintett visszérszakasztól oldalirányban 2—3 cm-re terjedő, helyi vizenyő kísér. Az érintett gócok fájdalmasak, járása nehezített, pisychésen depressiós, halálfélelme van. Hőmérséklete 37,2—37,5, fvs: 10 200, süllyedése 12 mm. Vérképe normális, coagulogrammjában kóros eltérés nincs. Wa: negatív, oscillometria normális értékű. A részletes klinikai vizsgálat során kóros eltérést a belső szervek részéről kimutatni nem tudunk. A góckutatás eredménytelen. A kórelőzmény figyelembe vételével, ismeretlen okból fennálló allergiás állapotot tételeztünk fel, ezért a beteget antihistamin kezelésben részesítjük. A gyulladt viszérszakaszok mellé, helyileg, 10—15 mghydrocortisont fecskendezünk a bőr alá, napi 100—150 mg összmennyiségben másodnaponként. A kezelés hatodik napján a körülírt viszérgyulladásos területek teljesen fájdalmatlanokká váltak, enyhén kéken elszínezettek, a kísérő vizenyő megszűnik, a beteg láztalanná válik, a tizedik napon objektíve és szubjektíve panaszmentes, járóképes. Két hét múlva tünet és panaszmentesnek találtuk. Fél évvel a kezelés után a beteg munkaképes, tünet- és panaszmentes. A thrombophlebitis migrans ritka kórképe véleményünk szerint pathogenesisében még biztosan nem tisztázott kórfolyamat. Észlelt eseteink alapján, kialakulásáért mégis a szervezet valamely ismert (toxinhatás, gócfertőzés), vagy ismeretlen okból keletkező túlérzékenysége tehető felelőssé. Ezért kezeltük a betegeinket antihistamimmal és igyekeztünk kihasználni a kéregsteroidok kifejezett gyulladáscsökkentő hatását a körfolyamatban. A kezelés célja a helyi gyulladt gócokban a lymphocytás és fibroblastos proliferatiót gátolni. A hydrocortisont a gócok számától és nagyságától függően, a bőr alá adtuk, az érintett érszakasz mellé, 5—10 mg-os adagokban. A befecskendezést két naponként ismételtük, a gyulladásos jelenségek megszűnéséig. Tapasztalataink szerint már azelső hydrocortison beadása után 6—8 órával a tünetek gyors visszafejlődése észlelhető. A gyulladt érszakasz azonnal fájdalmatlanná válik, a duzzanat csökken, a végtag mozgathatósága akadálytalan és a subfebrilitás megszűnik. Második, harmadik befecskendezés után a gócok eltűnnek. Sok góc esetén ajánlatos a steroidok mellett anticoagulans kezelés alkalmazása is az ilyenkor szükség szerint nagyobb mennyiségű steroidok véralvadását fokozó hatása ellensúlyozására. Hasonló jó eredményről számolt be Zacharias L. és munkatársai (11.) A hydrocortison ezen kitűnő helyi hatása mellett, kedvezően befolyásolta a betegek psychés állapotát, amennyiben a depressiójukat euphoria váltotta fel, étvágyuk megjavult, a fájdalmasság megszűntével a járóképesség visszatért. Az egyidejűleg alkalmazott antihistamin kezelés után a folyamat visszatérését egy esetben sem észleltük, s ez a klinikai megfigyelés a kórfolyamat aetiopathogenesisében a szervezet allergiás beállítottságát valószínűsíti. összefoglalás: Aszerzők ismertetik a thrombophlebitis migrans kórképét, hangsúlyozva annak eddig ismeretlen pathogenesisét. Tapasztalataik alapján a kórfejlődésben lényeges szerepet tulajdonítanak ismert, (gócfertőzés etc.), vagy ismeretlen okból kialakult allergiás állapotnak. Kezelésére ajánlják az antihistaminicumok adagolását és a helyi gyulladásos jelenségek gyors megszüntetése céljából a gyulladt érterületek közé helyileg hydrocortison (5—10 mg) adását, az egyidejű nyugalombahelyezés mellett. A hydrocortisont másodnaponként alkalmazták helyileg, legfeljebbnapi 120—150 mg összmennyiségben. Négy beteget kezeltek, két hét alatt tünetmentesen gyógyultak, 12—1 éves ellenőrzés idejéig kiújulást nem észleltek. IRODALOM: 1. Paget id. Sullivan J. W., Walske B. R.: Ann. Surg. 1950. 132, 260. — 2. Daguillon G. id Barke N. W.: Arch. Int. Med. 1936. 58, 147. — 3 Schwarz K. id. Barker N. W.: Arch. Int. Med. 1936 58, 147. — 4. Ryle. I. H.: Lancet 1930. 11, 736. — 5 Vinthet—Paulsen N.: Nord. Med. 1953. 48, 943. — 8 Buerger L.: Int. Clin. 1909. 3, 84. — 7. Buschke S. Arch. f. dermat. 1904. 72, 39. — 8. Liipschitz N'.: D. M W. 1929. 27, 648. — 9. Keibl E., Köberle F.: W. K. W 4936. 27, 648. — 10. Konrads J.: D. M. W. 1949. 17, 55 — 11. Zacharias L.—Schwur E.—Zacharias E.: Acts Chir. Scand. Vol. 1954.. 108, 41. gy *—' xf tvep to coccus > _v-* FERTŐZÉS LÉTREJÖTTENEK ILLETVE MEGISMETLODESENEK MEGAKADALYOZASARA BEACILLIN