Orvosi Hetilap, 1962. június (103. évfolyam, 22-25. szám)
1962-06-03 / 22. szám - Weiszfeiler Gyula: A tuberkulózis elleni védőoltások kérdései
1959-ben a Nemzetközi Tuberkulózis Kongresszuson Istanbulban beszámoltunk arról a vizsgálatról, amelynek során összehasonlítottuk az 1954 —1958-ig Budapesten BCG-vel oltott újszülöttek morbiditását miliáris tbc-ben és tbc-és meningitisben, az ugyanilyen korú nem oltottak megbetegedésével. 1956—1958-ig az oltottaknál egyetlen megbetegedés sem lépett fel, míg a sokkal kisebb számú nem oltottaknál három. (1. tábl.) A Magyarországra vonatkozó morbiditási és mortalitási adatok azt mutatják, hogy 1953—1958-ig a 0—14 évesek morbiditásában nincs jelentős csökkenés, míg 1959-től és a következő évben fokozatosan jelentékeny csökkenést sikerült elérni (1. ábra). Habár a tbc-halálozás alakulása a kemoterápiás szerek korában nem szolgálhat mutatóul, mégis érdekes rámutatnunk arra, hogy itt is az 1959—60. évek folyamán fokozatos csökkenés volt észlelhető, elsősorban a 0—3 éves korcsoportban (2. ábra). Ezeket az eredményeket azzal magyarázzuk, hogy egyrészt 1959-től bevezettük az idősebb korosztályok oltását és újraoltását, másrészt pedig a BCG vakcina minőségét jelentősen javítottuk azáltal, hogy kiküszöböltük a vakcina termelésben fennálló rendellenességeket és hogy 1960 márciusától bevezettük a párizsi Pasteur Intézettől frissen kapott BCG törzs alkalmazását. A BCG vakcina minősége és technológiája. Mint minden védőoltásnál, az oltóanyag minősége itt is döntő jelentőségű a vakcináció hatékonyságára. Miután a BCG élő vakcina és hatékonysága nagy mértékben függ a BCG baktériumok életképességétől, a szervezetben való szaporodási képességétől, különösen fontos, hogy termelési technológiáját optimális feltételekkel valósítsuk meg. Az Egészségügyi Világszervezet 1956-ban Genfben, a Nemzetközi Tuberkulózis Társaság 1958-ban Párizsban, igen alaposan foglalkozott a BCG vakcina nemzetközi szinten való standardizálásával. Első és legfontosabb feladat olyan BCG altörzs alkalmazása, amely teljes mértékben megtartotta az eredeti BCG törzs immunogén tulajdonságát. Teljes értékű altörzseknek kell tekintenünk a Pasteur Intézetben, a kopenhágai intézetben és a Szovjetunióban alkalmazottakat. Ezek stabilitását jelentősen növelni lehet liofilizálással. A W. H. O. javasata alapján a Pasteur Intézet BCG altörzsét a világ bármely laboratóriuma megkaphatja liofilizált állapotban s így sikerült biztosítani egy standard törzs alkalmazását. Második fontos kérdés a vakcina előállításához szükséges tenyészet és a vakcina szuszpenziójának optimális feltételek közötti előállítása. Általában a Sauton-táptalajt használják, a Szovjetunióban pedig közel 20 éve jó eredménnyel alkalmazzák a szintetikus V. K. L. táptalajt, amelyben asparagin helyett glykogoll van. Igen fontos, hogy csak olyan tenyészeteket alkalmazzunk, amelyek a 8—9. napon már a logaritmikus szaporodás eredményeként rögös, de nem túl vastag hártyát képeznek. Vizsgálataink, amelyeket 1941-ben, majd a Szovjetunió tuberkulózis kongresszusán 1948-ban közöltünk, arra mutatnak, hogy 10—12 napos tenyészeten túl a BCG baktériumok immunizáló hatása és életképessége csökken. Hasonló megfigyeléseket tettek japán kutatók, valamint Lewy, Dubos és mások. Fontosnak tartjuk a Szovjetunióban Lescsinszkaja és Togunova által bevezetett módosításokat: 1. ZnSC-4 a táptalajban a baktériumok életképességét növeli és 2. tömény baktérium szuszpenzió beoltása után a folyékony táptalajon egyenletes vékony hártya képződik, amelynek átoltása biztosítja második generációban életképes és gyorsan növekvő hártya megjelenését. Tekintve, hogy a frissen előállított vakcinának érvényessége 7—14 nap, biztosítanunk kell a baktériumok életképességénekkonzerválását erre az időre. Tapasztalataink alapján nem megengedhető a vakcina hígított konyhasó oldatban vagy desztillált vízben való szuszpendálása — mint ezt egy időben Magyarországon is csinálták. Harmadik fontos tényező a BCG jó minőségének biztosítása, életképességének meghatározása, ami legközvetlenebb módszerként különböző hígításokból kinőtt telepek száma alapján történik. Tekintve, hogy a BCG vakcina szuszpenziója egymástól izolált baktérium egyedeken kívül kisebb-nagyobb baktérium aggregátumot tartalmaz, a tenyésztés általi csíraszám meghatározás csak minimális számokat ad és nagyban függ az aggregátumok méretétől és gyakoriságától. Knell munkatársaival igen értékes módszert dolgozott ki, amellyel a vakcina szuszpenzió szaporodását tárgylemezen mikrofotográfiával ellenőrzik és így 15—30 nap helyett már 5—10 nap múlva értékelhető a baktériumok életképessége. Újabban biokémiai módszereket is alkalmaznak. Ilyen a Warburg készülékben az oxigén fogyasztása, különböző enzimek elsősorban dehydrogenáz és ureáz aktivitásának meghatározása. Sula a Natriumtellurit redukcióját alkalmazta a BCG életképességének kimutatására. Tanulmányoztuk a malachit zöld redukcióját, mint a BCG baktériumok dehydrogenáz aktivitásának indikátorát. Ez annyival előnyösebb a methylenkék redukciójánál, hogy nincs szükség anaerob feltételek biztosítására. Az élő csíraszám meghatározás eredményei és malachit zöld redukció gyorsaságának meghatározása között kétségen kívüli párhuzamosságot figyeltünk meg. Az enzimaktivitás meghatározásának nagy előnye, hogy az rövid idő alatt (1—2 óra) végrehajtható és nem függ a baktérium-aggregátumok nagyságától, így az élő baktériumok mennyiségéről is teljesebb képet ad. 2. ábra Tuberkulózis mortalitás Magyarországon korcsoportonként