Orvosi Hetilap, 1964. február (105. évfolyam, 5-8. szám)
1964-02-09 / 6. szám - KAZUISZTIKA - Tauszk Éva - Lengyel Anna: Súlyos hypochrom anaemiát okozó trichurosis
ORVOSI HETILAP mely a kezelés befejezése után azonnal megszűnt. A kezelés után a beteg szubjektív és objektív tünetei rendeződtek, teljesen jó közérzettel, panaszmentesen távozott. Távozáskor vvs: 4 000 000, hgb: 12,4 g%, fvs: 6800, segm.: 54, mp.: 2, lg.: 38. Széklet Weber-negatív. A Trichuris trichiura az egyik leggyakoribb emberi bélparazita. Az egész Földön elterjedt. Stoll (2) szerint 355,1 millió trichuris fertőzött van a Földön, melyből — számítása szerint — 57 millió esik Európára. Hazai közlések (3—9) és saját (10) vizsgálataink szerint a trichuris fertőzöttség a hygienés kulturáltságtól és a földrajzi, domborzati viszonyoktól függően különböző mértékben az ország egész területén előfordul. A trichuris tipikus geohelminthosis, a fertőzés direkt kontaktussal nem jön létre. A peték éretlen állapotban ürülnek, a székletszóródással talajra került peték megfelelő hőmérsékleti és nedvességi viszonyok között 5—6 hét (Zoltai) alatt válnak fertőzőképessé. A fertőzés a talaj közvetítésével — emberi fekáliával trágyázott vagy derítetlen fekáliás szennyvízzel öntözött gyümölcs- és főzelékfélék nyers, vagy gyengén hőkezelt állapotban való fogyasztása (eper, saláta, paprika stb.), tisztátalan játszóterek, udvarok útján történik. A fertőzöttség ennek megfelelően lényegesen magasabb százalékban fordul elő vidéken, mint a városi lakosság körében. Egyes megfigyelések (11) szerint a trichurosis sík vidéken lényegesen gyakoribb, mint az Ascaris lumbricoides fertőzés. Az érett petékkel való fertőződés után a lárvák a petéből a vékonybél aboralis szakaszaiban bújnak ki, a nyálkahártya mélyébe hatolnak, majd mintegy 10 napos ittartózkodás után, végső letelepedési helyükre kerülnek, a vakbél vagy vastagbél, esetenként a vékonybél utolsó szakaszának nyálkahártyájába fűződve találhatók. A fertőzéstől a petéknek a székletben való megjelenéséig 1—3 hónap telik el (12, 13, 14); ez az időszak a trichurosis incubatiós ideje. A trichurosis az esetek zömében tünetmentes, vagy subklinikus tünetekkel jár, nagyszámú féreg jelenléte azonban gyakran a gazdaszervezet súlyos bántalmazottságát okozza. A trichurosis pathogenesisének mechanizmusa kevéssé ismert. Specifikus, csak a trichurisok jelenlétén alapuló symptomák nem ismeretesek. A tünetek valószínűleg két tényezőre: toxikus és traumás bántalmazottságra vezethetők vissza. Súlyos fertőzésben, hasmenés mellett vagy e nélkül a vörösvérsejtszám erősen csökkenhet, a haemoglobin 20—30%-ra redukálódik. Wigand és Mattes (15) masszív fertőzésekben 2 500 000-re csökkent vrs-számot ír le. Vaszilkova (16) ugyancsak gyakran észlelt hypochrom anaemiát trichuris fertőzés esetén. A hypochrom anaemiát gyakran leukocytosis és eosinophilia kíséri (13). Nagyobbfokú eosinophilia trichuris fertőzésekben inkább gyermekeknél fordul elő (16). Az anaemia fokozódó jellegű lehet. Steiner (34) egy 3 és fél éves gyermek esetét ismerteti, akinek székletében igen nagyszámú Trichuris trichiura petét találtak. A nagyfokú anaemiát (1 130 000 vrs) összefüggésbe hozta a trichurosissal. A férgek megtelepedése a mucosában a bél katarrhalis gyulladásos állapotát okozhatja, üvegszerű, nyálkás, véres székletekkel, peritoneális fájdalmakkal, recidiváló appendicitissel (15). Sok féreg az appendix lumenét is elzárhatja (13). Vaszilkova (16) szerint az esetek több mint felében étvágycsökkenés, émelygés, epigastrialis-, köldök-, vakbéltáji fájdalom, obstipatio, hányás, nyálfolyás, idegesség, gyengeség, fogyás jelentkezik. Podjapolszkaja (17) is észlelt trichuris okozta appendicitis tüneteket, melyek anthelminthicus kezelésre megszűntek. Ugyancsak észlelt makacs, csak az ostorférgek elűzésére reagáló colitiseket. Súlyos fertőzések rectum prolapsust idézhetnek elő (18, 19, 20). Egyes vélemények szerint a Trichuris trichiura a colitis pathomechanizmusában csak hajlamosító tényezőként szerepel; előkészíti a bél nyálkahártyáját secunder pyogen bakteriális fertőzésekre (20). Súlyos infestatiókban diarrhoeat észleltek (18, 21) hasi fájdalmakkal, véres széklettel és tenesmussal, súlyveszteséggel. Moog (22) trichurissal fertőzött katonák 1,8%-ánál okkult vérzést talált. Megjegyezzük, hogy betegünknél a Weber-próba csak a sikeres féregűzés után vált negatívvá, jelezve az okkult vérzés és a trichurosis összefüggését. Esetünkben az előző észlelőket az anaemia perniciosa diagnosis felállításában a betegnél található anaciditás is támogatta. Semenova, Gindze és Pareckaja (23) tapasztalatai szerint a tribhuris fertőzöttek csaknem felénél megállapítható a gyomornedv összaciditásának, ill. a szabad sósavnak csökkenése. Érdekes, hogy betegünknél a gyomorrag apró fekélyfészket állapított meg, amely már a kezelés első szakaszában eltűnt. Podjapolszkaja (17) hivatkozik Bykov vizsgálataira, amely az ileocoecalis tájék és a gyomor korrelációs mechanizmusára vonatkozik, továbbá Jakson véleményére, amely szerint az ileocoecalis tájék krónikus irritációja a gyomorfal vérereinek reflektorikus keringési zavarait, így fekélybetegségre emlékeztető tünetkomplexust eredményezhet. A trichurosis klinikai képét allergiás jelenségek, idegrendszeri tünetek fellépése még polimorfabbá teheti. A trichurosis therapiájában számos gyógyszer kerül alkalmazásra perorálisan, egyesek beöntésként is. A tapasztalatok, azt mutatják, hogy a Trichuris trichiura a bélparaziták közül a legellenállóbb minden therapiás behatással szemben. Az egyes gyógyszerek hatásosságára vonatkozó adatok ellentmondóak; az összkép mindenesetre az, hogy a kezelésben alkalmazott thymol, calomel, pl. chenopodil, Filix mas, hexylresorcin, tetrachloraethylen, arzénkészítmények, papain, santonin, piper-