Orvosi Hetilap, 1965. február (106. évfolyam, 6-9. szám)
1965-02-07 / 6. szám - Szent-Györgyi Albert: Vizsgálatok a sejtszaporodás szabályozásáról
ORVOSI HETILAP köző okok miatt lehetetlen, különösen egy tengeri biológiai kutató intézetben, amilyenben én dolgozom. A csődhöz két kudarc is hozzájárult. Akkoriban az energia átvitel elméletével foglalkoztam és úgy sejtettem, hogy a thymus hatóanyaga az energia átvitelben vesz részt, és így elméleti okoknál fogva színesnek kell lennie. Nem sok időbe tellett, míg thymus kivonataimban tényleg találtam egy új, élénksárga színű anyagot. Ezt tisztán előállítottam. A vegyelemzés azt mutatta, hogy ez a Vitamin Cinek egy fémhez kötött oxidja, s így nem lehet biológiai jelentősége, mert műtermék kellett hogy legyen. Elméleti megfontolásaim alapján a thymus hormonjának fluorescenciát is kellett mutatnia. Találtam is kivonataimban egy anyagot, amely közeli ultraibolya fényben erős kék fluorescenciát mutatott. Csak nyomokban volt jelen. Ezt az anyagot is sikerült tisztán előállítani. A vegyelemzés azt mutatta, hogy ez nem más, mint egy anyag, amit a gumihoz adnak, mikor belőle csövet készítenek. Ezt az anyagot tehát nem a thymusból, hanem a gumicsövekből vontam ki. Ezután a csalódás után elvetettem minden elméletet, és így okoskodtam: egy állat növekedésében minden hatás kifejezést nyer. Ha bárhol bármi hibás, a növekedés szenved. Megpróbáltam tehát a thymus kivonatok növekedésre való hatását mérni. De a növekedés lassú folyamat és hogy eredményre juthassak, gyors növekedésre volt szükségem. A leggyorsabban növekvő emlős szövet a rák, így jutottam a rákkal kapcsolatba. Ez a vonal újabb megpróbáltatáshoz vezetett, mert a különböző kivonatok adagolása a legkülönbözőbb, legellentmondóbb eredményekre vezetett. Egyik kivonat fokozta, másik gátolta a növekedést. Egyes kivonatok eleinte csökkentettek, azután fokoztak. Hosszas gyötrődés után sikerült a talányt megfejteni: a thymus két anyagot tartalmazott. Az egyik fokozta, a másik csökkentette a növekedést. Kellő arányban egymás hatását teljesen ellensúlyozták. A csökkentő anyag, amit „retin”-nek neveztünk, könnyen elpusztult, szabad utat engedve a „promin” hatásainak, amely fokozott. A vizsgálatot különösen nehézzé tette, hogy a két anyag kémiailag majdnem azonosnak látszott, ami elválasztásukat igen megnehezítette. Miután durván sikerült őket elválasztani, kérdezhettük, hogy ezek az anyagok tényleg a thymus hormonjai-e, vagy esetleg minden szövetben ott vannak, s így nincsen közük a thymus specifikus működéséhez? A további vizsgálat, amit Hegyeli András doktorral és mcLaughlin kisasszonnyal folytattam, azt mutatta, hogy ez anyagok minden szervben jelen vannak. Ez egyrészt csalódás volt, mert így vizsgálataink a thymus kérdését megoldatlanul kellett, hogy hagyják, másrészt azonban izgalmas is volt ilyen elterjedt aktív anyagot találni. Lehetőnek látszott, hogy a sebgyógyulás kulcsát tartottuk itt kezünkben : miért kezdenek a sejtek szaporodni, ha sebet ejtek, s miért áll meg a szaporodás, ha a seb begyógyult? Nem a retin és promin egyensúlyáról van itt szó? És vajon nincsen-e ez anyagoknak köze a rák képződéséhez és növekedéséhez? És, ha gátolni tudom e növekedést, nem tudom-e a retint a rák gyógyítására, a promint a sebgyógyulás serkentésére felhasználni? Ez irányban vizsgálataink komoly reményre adnak okot. Egerek beoltott rákját mindkét irányban tudjuk befolyásolni, tudjuk a növekedést leállítani, sőt, az egereket ki is tudjuk gyógyítani, míg a prominnal igen fel tudjuk a növekedést fokozni. Vizsgálataink különösképpen azóta adnak reményre okot, mióta azt találtuk, hogy úgy a retin, mint a promin emberi vizeletben is elég nagy menynyiségben van jelen. Emberi vizelet nagy mennyiségben kapható és kémiai feldolgozása sokkal könynyebb, mint a szerveké. Sajnos, vizsgálataink nem eléggé előrehaladottak még ahhoz, hogy rákbetegeknek segítségére legyünk. Nem látok azonban okot arra, hogy a retin ne épp úgy gyógyítson embert, mint egeret, de ahhoz, hogy abból gyógyszer legyen, azt tisztán előállítani, és ha lehet, synthetizálni kell. Ez a munka igen nehéz és lassú, és még nehezebbé válik azáltal, hogy a retin állás közben magától hatástalanná válik. A remény megvan rá, hogy mind e kérdések tisztázódni fognak. A munka intézetemben lázasan folyik és remélem, hogy más intézetek is csatlakozni fognak. A kérdés tágul. Tavaly nyáron egy kutató itt Woods Holeban a kagylókban talált nagy mennyiségű retin-szerű anyagot. New Yorkban Dr. Parshley hasonló eredményekhez jut. Úgy látszik, hogy a helyzet hasonló az antibiotikumok helyzetéhez, és a természetben széles skálája van a rákot gyógyító anyagoknak, és megvan a remény arra, hogy ezen az úton el fogunk jutni a rák gyógyításához, sőt talán megelőzéséhez is. Visszatérve bevezető szavaimhoz, munkám menete mutatja, hogy a biológiai kutatás milyen váratlan fordulatok után vezethet eredményhez. Ez kívánatossá teszi, hogy a kutatók, külső ellenőrzés vagy irányítás nélkül, szabadon követhessék az utat, amelyet elképzeléseik vagy kísérleteik mutatnak.